A nyár emlékezetes pillanatai

„Gyorsan eltelt a nyár” – akartam kezdeni a szövegírást, aztán rájöttem, hogy olyan közhely ez is mint amikor találkozol a szomszéddal és odaszólsz neki, hogy „szép idő van ma!”. Mintha ő még nem vette volna észre. No de ennek ellenére, így visszatekintve én tényleg úgy érzem, hogy gyorsan elröpültek a nyári hónapok. És mivel én többnyire végig a hegyeken voltam, ha most mesélni szeretnék nektek akkor arra igencsak hosszú időt kellene áldozni.

Tehát az lesz, hogy kiválogattam pár képet azokról a számomra is különleges pillanatokról, amelyekről amúgy is szívesen mesélnék, és pár kísérő mondattal megosztom. Jobb ötletem nincs …

Nagy-Hagymás hegység

Ez a hegység annyira még közel van, hogy csak ritkán megyünk több napra. Így nem sok alkalom volt olyan terveket valóra váltani, mint például az, hogy hajnalban felmegyek az Egyes-Kő tetejére és szétfotózom a környéket. Idén viszont megvolt, és micsoda hajnal volt az! A reggeli köd csak átszűrődni engedte a napsugarakat, a ház mögötti nyeregben hullámzott át a felhőréteg, és a menedékház is csak néha bukkant fel a kavargó párából. És bár odafent nem nagy a fotós mozgástere, előtérnek is nehéz beépítendő elemeket találni, azért lett egy-két számomra kedves felvétel.

És emlékeztek, hogy mindig panaszkodtam arra, miszerint mindenki lát zergéket a Nagy-Hagymás hegységben csak én nem? Na kérem … ezúttal volt ott számtalan zerge is. Biztosan a köd miatt merészkedtek feljebb a déli órákban, ám amint egy kis időre a szél megemelte a felhőket, és a beszűrődő napfény megvilágította a sziklaszirteket, ott álltak nem messze tőlünk.

És hogy újabb lelkes természetfotósokkal ismerkedhettem meg, az már hab volt a tortán …

Tusnád - medveles

Miután már annyit olvastam vagy hallottam a Máté Bence neve által jegyzett, alig pár hónapja létező, de már ismert tusnádi medvelesről, én is eljutottam. Meglepetés volt, tehát fotós szempontból felkészületlen látogatás volt, de így elsőre nem is reméltem díjnyertes képeket készíteni. Megismertem Szín Jánost, aki medvepásztorként mutatkozik be, és láthattam pár szép példányt a környék medveállományából, amilyeneket a vadon közepén is csak ritkán látni.

Sajnálom, hogy nem volt nem volt alkalom hosszasan elbeszélgetni vadakról, fotózásról, természetvédelemről … remélem lesz rá még máskor is lehetőség.

Bucsecs hegység

Mondtam már nektek, hogy a Malaesti völgye az a hely ahová bármikor szívesen visszamegyek. Ha csak felsétálok a felső katlanokba, akkor is elégedett vagyok. Ha meg felmegyünk a Zerge párkányra, vagy a szomszédos Tiganesti völgybe, vagy zergéket fotózhatok, akkor az nekem minden alkalommal egy élmény. Pontosan így volt ez ezúttal is. Bár sem a felszerelés, sem a rászánt idő szempontjából nem volt ideális, mégis sikerült zergéket látni és fényképezni. Utána meg végigmenni a Zerge párkány ösvényén, és élvezni minden pillanatát. Reményeim szerint visszamegyek szeptember végén, csak fényképezni …

Fogarasi havasok

Idén több ízben is jártam a Balea és a Negoiu környékén. Két olyan túra emlékei maradtak mélyen bevésődve, amelyet a völgyekbe szorult felhőtenger vagy a főgerinc körül kavargó felhők játéka tett különlegessé. Aki jobban ismeri a Fogarasi havasok szeszélyeit, tudja, hogy a hajnali köd és a szemerkélő eső nem föltétlen rossz időt jelent. De minden tapasztalatom ellenére is meglepetés volt, hogy egy nyári napon a reggeli köd megmarad a völgyekben, és magasabbra mászva felhőplafonként köszönt vissza, ráadásul késő délutánig élvezhető maradt e jelenség. Ajándék volt … igazi ajándék a lelkeseknek és koránkelőknek 😊

Az viszont jóval megszokottabb jelenség amikor az északnyugatról érkező felhők felfele igyekvő tömegeit megállítja a déli szél, és a gerinc így választóvonalként tornyosul a két világ között. Néha sikerült egy-egy felhőnek átbuknia a déli oldalra, ám a szél azt is hamar szétzilálja. Megunhatatlan fentről figyelni a felhők állandóan hullámzó, emelkedő-süllyedő, szédítő játékát.

Megjegyzés: ismételten felhívom a túrázók figyelmét, hogy az Ördög-csorba (Strunga Dracului) útvonal valóban veszélyes lehet. Kissé meg is bántam hogy arra mentünk, de nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Sajnos azok a hatalmas kőtömbök, amelyek kiszakadtak a falból most is ott függenek a láncokkal biztosított szakasz mentén, és csak keskeny sziklaperemeken fennakadva várják elkerülhetetlen sorsukat. És ha abban a pillanatban amikor engednek a gravitációnak valaki éppen ott tartózkodik, az csakis tragédiával végződhet.

Jóég tudja hogy a hegyimentők miért nem zárják le a környéket, és miért nem szabadítják fel az egész szakaszt. Egyszerűbb lezárva tartani, és várni hogy egyszer mégiscsak lejönnek azok a sziklák maguktól is? Vagy kell egy tragédia hogy végre tegyenek valamit? Becsszó úgy jutottunk fel mintha tojásokon másztunk volna, óvatos mozdulatokkal, legtöbbször a kémény oldalfalát használva. Oda nem megyek még egyszer amíg azok a sziklák ott vannak …

Retyezát hegység

Érdekes, hogy minden napos túra dacára is, a – főleg fotós szempontból – emlékezetes napok mindig a változékony vagy esős napok maradnak. Márpedig a Retyezát képes elkápráztatni a legbanálisabb nyári túranapon is. Idén is olyan fotó maradt kedves számomra amikor a nap végén gatyáig ázva tértünk vissza a menedékházba. Ismeritek a Fenyők közti tó (Taul dintre Brazi- RO) környékét? Ha letérsz a túraösvényről, és a tó fölött követed a Gáles patakot felfele, nehéz 5 perc után találsz egy csodás vízesést. Én egyszer véletlen jutottam oda, és azóta mindig kitérek … olyan hangulata van a helynek, hogy azt visszaadni fotón lehetetlen.

Egyébként van egy nagyon szakállas tervem a Retyezátban … valahogy soha nem jött össze. Szeptember végén, október elején szeretnék ott lenni. Fényképezni. Két helyszín is van, de ebben a periódusban főleg a Bucura katlan érdekes. Meg azonkívül a Rossz völgyi tavakhoz kellene kimenni, oda viszont júniusban, a rhododendron virágzáskor. Egyszer láttam egy gyönyörű képet onnan, háttérben a Peleága agyaraival (Coltii Pelegii) amint tükröződnek a tavak egyikének vízében. Azóta nem tudtam elfeledni … na szóval oda is van amiért visszamenni csak fényképezés kedvéért is, és akkor még nem is beszéltem a listámról. Arról, amiben leírtam hová kell még eljutnom Erdélyben/Romániában. Ajjaj …. 

No … egyelőre ennyi, ha sikerült pár sort írnom, és befejeznem a fotóanyagot, akkor hamarosan jelentkezem egy Szlovéniai kiruccanásról. Pl. Triglav … mert az sem egy rossz hely ám …