„Gyorsan eltelt a nyár” – akartam kezdeni a szövegírást,
aztán rájöttem, hogy olyan közhely ez is mint amikor találkozol a szomszéddal
és odaszólsz neki, hogy „szép idő van ma!”. Mintha ő még nem vette volna észre.
No de ennek ellenére, így visszatekintve én tényleg úgy érzem, hogy gyorsan
elröpültek a nyári hónapok. És mivel én többnyire végig a hegyeken voltam, ha
most mesélni szeretnék nektek akkor arra igencsak hosszú időt kellene áldozni.
Tehát az lesz, hogy kiválogattam pár képet azokról a
számomra is különleges pillanatokról, amelyekről amúgy is szívesen mesélnék, és
pár kísérő mondattal megosztom. Jobb ötletem nincs …
Nagy-Hagymás hegység
Ez a hegység annyira még közel van, hogy csak ritkán
megyünk több napra. Így nem sok alkalom volt olyan terveket valóra váltani,
mint például az, hogy hajnalban felmegyek az Egyes-Kő tetejére és szétfotózom a
környéket. Idén viszont megvolt, és micsoda hajnal volt az! A reggeli köd csak
átszűrődni engedte a napsugarakat, a ház mögötti nyeregben hullámzott át a
felhőréteg, és a menedékház is csak néha bukkant fel a kavargó párából. És bár
odafent nem nagy a fotós mozgástere, előtérnek is nehéz beépítendő elemeket
találni, azért lett egy-két számomra kedves felvétel.
És emlékeztek, hogy mindig panaszkodtam arra, miszerint
mindenki lát zergéket a Nagy-Hagymás hegységben csak én nem? Na kérem … ezúttal
volt ott számtalan zerge is. Biztosan a köd miatt merészkedtek feljebb a déli
órákban, ám amint egy kis időre a szél megemelte a felhőket, és a beszűrődő
napfény megvilágította a sziklaszirteket, ott álltak nem messze tőlünk.
És hogy újabb lelkes természetfotósokkal ismerkedhettem
meg, az már hab volt a tortán …
Tusnád - medveles
Miután már annyit olvastam vagy hallottam a Máté Bence
neve által jegyzett, alig pár hónapja létező, de már ismert tusnádi
medvelesről, én is eljutottam. Meglepetés volt, tehát fotós szempontból
felkészületlen látogatás volt, de így elsőre nem is reméltem díjnyertes képeket
készíteni. Megismertem Szín Jánost, aki medvepásztorként mutatkozik be, és
láthattam pár szép példányt a környék medveállományából, amilyeneket a vadon
közepén is csak ritkán látni.
Sajnálom, hogy nem volt nem volt alkalom hosszasan
elbeszélgetni vadakról, fotózásról, természetvédelemről … remélem lesz rá még
máskor is lehetőség.
Bucsecs hegység
Mondtam már nektek, hogy a Malaesti völgye az a hely ahová
bármikor szívesen visszamegyek. Ha csak felsétálok a felső katlanokba, akkor is
elégedett vagyok. Ha meg felmegyünk a Zerge párkányra, vagy a szomszédos
Tiganesti völgybe, vagy zergéket fotózhatok, akkor az nekem minden alkalommal
egy élmény. Pontosan így volt ez ezúttal is. Bár sem a felszerelés, sem a
rászánt idő szempontjából nem volt ideális, mégis sikerült zergéket látni és
fényképezni. Utána meg végigmenni a Zerge párkány ösvényén, és élvezni minden
pillanatát. Reményeim szerint visszamegyek szeptember végén, csak fényképezni …
Fogarasi havasok
Idén több ízben is jártam a Balea és a Negoiu környékén.
Két olyan túra emlékei maradtak mélyen bevésődve, amelyet a völgyekbe szorult
felhőtenger vagy a főgerinc körül kavargó felhők játéka tett különlegessé. Aki
jobban ismeri a Fogarasi havasok szeszélyeit, tudja, hogy a hajnali köd és a
szemerkélő eső nem föltétlen rossz időt jelent. De minden tapasztalatom
ellenére is meglepetés volt, hogy egy nyári napon a reggeli köd megmarad a
völgyekben, és magasabbra mászva felhőplafonként köszönt vissza, ráadásul késő
délutánig élvezhető maradt e jelenség. Ajándék volt … igazi ajándék a
lelkeseknek és koránkelőknek 😊
Az viszont jóval megszokottabb jelenség amikor az
északnyugatról érkező felhők felfele igyekvő tömegeit megállítja a déli szél,
és a gerinc így választóvonalként tornyosul a két világ között. Néha sikerült
egy-egy felhőnek átbuknia a déli oldalra, ám a szél azt is hamar szétzilálja.
Megunhatatlan fentről figyelni a felhők állandóan hullámzó, emelkedő-süllyedő,
szédítő játékát.
Megjegyzés: ismételten felhívom a túrázók figyelmét, hogy
az Ördög-csorba (Strunga Dracului) útvonal valóban veszélyes lehet. Kissé meg
is bántam hogy arra mentünk, de nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Sajnos
azok a hatalmas kőtömbök, amelyek kiszakadtak a falból most is ott függenek a
láncokkal biztosított szakasz mentén, és csak keskeny sziklaperemeken
fennakadva várják elkerülhetetlen sorsukat. És ha abban a pillanatban amikor
engednek a gravitációnak valaki éppen ott tartózkodik, az csakis tragédiával
végződhet.
Jóég tudja hogy a hegyimentők miért nem zárják le a
környéket, és miért nem szabadítják fel az egész szakaszt. Egyszerűbb lezárva
tartani, és várni hogy egyszer mégiscsak lejönnek azok a sziklák maguktól is?
Vagy kell egy tragédia hogy végre tegyenek valamit? Becsszó úgy jutottunk fel
mintha tojásokon másztunk volna, óvatos mozdulatokkal, legtöbbször a kémény
oldalfalát használva. Oda nem megyek még egyszer amíg azok a sziklák ott vannak
…
Retyezát hegység
Érdekes, hogy minden napos túra dacára is, a – főleg fotós
szempontból – emlékezetes napok mindig a változékony vagy esős napok maradnak.
Márpedig a Retyezát képes elkápráztatni a legbanálisabb nyári túranapon is.
Idén is olyan fotó maradt kedves számomra amikor a nap végén gatyáig ázva
tértünk vissza a menedékházba. Ismeritek a Fenyők közti tó (Taul dintre Brazi-
RO) környékét? Ha letérsz a túraösvényről, és a tó fölött követed a Gáles
patakot felfele, nehéz 5 perc után találsz egy csodás vízesést. Én egyszer
véletlen jutottam oda, és azóta mindig kitérek … olyan hangulata van a helynek,
hogy azt visszaadni fotón lehetetlen.
Egyébként van egy nagyon szakállas tervem a Retyezátban …
valahogy soha nem jött össze. Szeptember végén, október elején szeretnék ott
lenni. Fényképezni. Két helyszín is van, de ebben a periódusban főleg a Bucura
katlan érdekes. Meg azonkívül a Rossz völgyi tavakhoz kellene kimenni, oda
viszont júniusban, a rhododendron virágzáskor. Egyszer láttam egy gyönyörű
képet onnan, háttérben a Peleága agyaraival (Coltii Pelegii) amint tükröződnek
a tavak egyikének vízében. Azóta nem tudtam elfeledni … na szóval oda is van
amiért visszamenni csak fényképezés kedvéért is, és akkor még nem is beszéltem
a listámról. Arról, amiben leírtam hová kell még eljutnom Erdélyben/Romániában.
Ajjaj ….
No … egyelőre ennyi, ha sikerült pár sort írnom, és
befejeznem a fotóanyagot, akkor hamarosan jelentkezem egy Szlovéniai
kiruccanásról. Pl. Triglav … mert az sem egy rossz hely ám …
4 megjegyzés:
Köszönöm Barna,ilyen szépnek rég láttam vidékünket!Minden fotód nyertes nekem,a leírással együtt!:))
Nagyon köszönöm ... örülök hogy tetszett!
Ismét elkáprázrattál Barni..nagyon élvezetes irás..na meg a fotók,mesések..mint mindig!����
Ismételten köszönöm Éva ... örülök hogy elkápráztattalak :) .. de tényleg!
Megjegyzés küldése