2011. április 6., szerda

Királykő - sziklaösvény

Az ötlet hogy a lehető legjobban megközelítsük a hegy alját mindenkinek tetszett. Szívesen emlékszem vissza azokra a túrákra amikor órákat gyalogoltunk hogy elérjük a hegy lábát, de ma már jobban be kell osztani az időt, meg az energiát is. Nemcsak mi lettünk ilyenek, ilyen ez az egész világ körülöttünk. Egyszóval, ha lehetne, még az erdő közti gyaloglást is megspórolnánk - mondjuk egy jó bicajjal – de ezúttal kötelességtudóan felgyalogoltunk a Királykő északnyugati csücskében keresendő, hatalmas mészkőfalak közé ékelődött szakadékvölgy-be (Padina Inchisa - RO).
Igazából a Bucegi hegységbe indultunk, de az útközbe megváltoztatott haditerv alapján Brassóban egyszerűen másik irányba kanyarodtunk .. rugalmas hozzáállás a háromfős csapat részéről (M. Előd - Sepsiszentgyörgyről, G. Laci és jómagam - Kézdivásárhelyről)
Tavaszi sáfrányok
(G. Laci fotója)
Az alsó, napsütötte tisztások tavaszi virágai rabolnak el csak kis időt pár fotó erejéig ... jó tempóban érjük el a szakadékvölgy bejáratát. Meglepően kevés a hó az amúgy árnyékos völgyben, ami viszont megmaradt az betonkemény. G. Laci mászóvasak nélkül is halad rajta a lavinanyomok után kialakult hóbuckákat kihasználva, de azért a vasakkal mégiscsak kényelmesebb a meredek hólejtő leküzdése. Rövid idő alatt elérjük a völgyet megszakító sziklás fal - úgynevezett „szöktető” – alját. Az korábbi téli túrákról ismert viszonyoknak nyoma sincs, az eddig sem túl könnyű szakasz ezúttal nagyrészt hómentes, kitett sziklamászást igényel. Előd és én bőszen indulunk neki a kihívásnak, majd a felső szakaszból kivezető részen mindketten beragadunk. Igencsak rizikós biztosítás nélkül az a pár mozdulat amit most már szükségszerűen be kell vállalnunk. Végülis G. Laci ment ki szorult helyzetünkből, miután sikerül átjutnia a kérdéses szakaszon – leengedi a biztonságot jelentő kötelet, egymásután biztosítva balesetmentes átjutásunkat.

A szakadékvölgy bejáratánál látható "amfiteátrum"
M. Előd és jómagam az alsó szakaszon
G. Laci a lavina nyomaiban kialakult jégkupacokon
"A bajbajutottak balladája" - G. Laci vontat ki a kényes helyzetből
Elgondolkodtató ... hogy milyen pszichikai segítséget jelent a kötélbiztosítás, hiszen gyakorlatilag ugyanúgy elvégzi a mászó azt a bizonyos mozdulatsort, de a kötél nélkül legyőzhetetlen szakasz hirtelen egyszerű rutinfeladattá minősül. Fel is merült a téma olyan hegymászáshoz fűződő kérdésekről miszerint mennyire jó az ha egy mászó annyira erős pszichikai jellem hogy biztosítás nélkül is ugyanúgy leküzd egy nehéz szakaszt mint kötélbiztosítással. Természetesen mindenkinek megvan az a bizonyos nehézségi szint amit gond nélkül bevállal szabadmászásban is. Jómagam is csodálattal nézem azokat akik akár extrém nagyfalakat is másznak minden biztosítás nélkül, de hol van az a határ amit mégiscsak érdemes betartani ? A modern sziklamászás mára már nagyon kitolta a sportág határait, olyan teljesítmények számítanak normálisnak, amit pár évtizeddel ezelőtt még lehetetlennek tartottak. Elengedhetetlenül fontos hogy mindenki tudja hogy hol van az a határ amit még bevállal, és ahol még biztonságosan mozog, és mikor van az ahol már segédeszközök nélkül nem hajlandó kockáztatni. Fejlődés az ha a hegymászó mindig igyekszik kitolni saját határait, de a hegy hamar megtorolja a hibákat. Nehéz téma ...
A felső szakaszok ... (G. Laci fotója)

... (G. Laci fotója)...
... (G. Laci fotója)...
Tehát miután kijutottunk a kutyaszorítóból és az andrenalinszint visszatért a normálisra, a kifagyott, firnes hólejtőn lazán lépegettünk felfele. Én úgy emlékeztem hogy innen már nincsen különösebb akadály a főgerincig, de bizony rövidesen újabbak állták utunkat. Én kimásztam egy jobboldali gerincre, amely végül annyira eltérített a társaim követte vonaltól, hogy csak a főgerinc alatti törpefenyvesbe találkoztunk újra. Itt kezdődött egy újabb típusa az elemek elleni harcnak. A fenyők közti lazább hó tartása gyenge, minduntalan térdig, vagy akár derékig süllyedve a hóba araszoltunk előre, néha visszafojtva egy-egy vaskos, magyaros káromkodást. A főgerincre érve hálásan dőltünk le a már kiolvadt, szárazabb, füves lejtőre ebédelni.

Kilátás a Torony csúcsról
A "Hotarelor" völgy felső szakasza
A gerincen igen hamar végigrohantunk, majd a Torony csúcsról a hirtelen baloldalra lezuhanó „Hotarelor” völgyön kezdtük meg az ereszkedést. A hó a felső részeken mély és olvadt volt, lennt meg betonkemény, kavicsos törmelékes. Gyakorlatilag lebotladoztunk a kellemetlen terepen, és terv szerint pontosan az autónál bukkantunk ki az ritkás erdőből. Még csak kora délután volt, igazán rövid idő alatt teljesítettünk. Volt idő hazaindulás előtt kidőlni az széles, útmenti réten ... csodálva az Bucegi innen látható fenséges, havas szikláit.