2017. december 1., péntek

Egy lépéssel közelebb

Hosszú évek óta azon álmodozom, hogy Erdélyben meg tudnék-e élni túravezetőként. Lassan 22 éve annak, hogy komolyan foglalkozok hegymászással, hegyvidéki túrázással, ráadásul túravezetéssel is, úgy másodállásként. De hogy e hobby valamikor a megélhetést is jelenthetné számomra, nos az egészen az elmúlt évekig csak álom volt, és egészen az idei évig csak terv.

Aztán 2016-ban, némi biztatásra, beadtam egy pályázatot a Bethlen Gábor Alap által kiírt programra (Határon túli fiatal vállalkozások támogatása), és hát, örömömre, egyike voltam azon pályázóknak, akik megkapták a támogatást. És hát nekifogtunk ... egy lépéssel közelebb kerülni az álom valóra váltásához. Ezúton is köszönet bizalmukért!

Beszereztük azon eszközöket, amelyeket hasznosnak ítéltem a tevékenység szempontjából, és határidőre sikerült egy tartalommal feltöltött, működő weboldalt is összerakni. Bár az oldal folyamatos bővítés alatt fog állni, már elérhető a világhálón, és azon elképzelés alapján lett felépítve, hogy egy már kész turisztikai programokat felvonultató felület helyett, egy kedvcsináló, gazdagon illusztrált oldal legyen, aminek alapján a látogató eldöntheti, hogy őt milyen túra érdekelné, és melyek azok a helyszínek, amelyeket meglátogatni szeretne. Ezek után már csak pár alapkérdésre kell válaszolnia egy, a weboldalon elérhető online nyomtatványban, aminek alapján én személyre szabott túraprogramot állíthatok össze számára.

Korábbi tapasztalataim szerint minden előre megtervezett program vége ugyancsak az lett, hogy a csapatra kellett alakítani azt, így miért ne kezdenénk már elsőre így? Mit szóltok? Ha te olvasnád a weboldalt, tetszene ha a teljes program igényeidre lenne szabva? Őszintén szólva, nekem tetszene …

Éppen ezért szól a weboldal majdnem mindenkinek, és nem csak korábbi tapasztalattal már rendelkező természetjáróknak. Vagyis pontosítok … majdnem mindenkinek. Merthogy a természet iránti szeretet, elkötelezettség, és tisztelet elengedhetetlen. Márpedig itt elsősorban a természeti környezet az ahová igyekszünk …

Igyekeztünk tehát egy nem túlzsúfolt, de elégséges információkkal kiegészített szöveges tájékoztatót írni, saját fotóimat felhasználva bemutatni azt képeken is, remélve hogy meghozza a kedvet egy utazásra.

Olvassátok tehát, mutassátok másnak is, írjatok vagy hívjatok ha bármi kérdés felmerül, és természetesen közöljétek velem ha hibát észleltek, ha bármit hiányosnak, elégtelennek, vagy éppen ellenkezőleg, zsúfoltnak, netán fölöslegesnek találtok. Minden visszajelzésnek örülök majd!

2017. október 28., szombat

Az ősz hideg lehelete

Ismeritek azt az érzést amikor ott állsz a nyitott hűtő vagy kamra ajtaja előtt, a polcok roskadoznak a különféle ételektől, és egyszerűen nem tudod eldönteni, hogy mit egyél, vagy hogy egyél-e egyáltalán?

Nos, ugyanez az érzés amikor kinyitom a fotóanyagot tartalmazó könyvtárat, és nem tudom eldönteni, hogy mely képeket oszthatnám meg, vagy egyáltalán megosszam-e őket vagy sem …
Végül csak kiválasztottam párat, bár egyáltalán nem vagyok meggyőződve hogy ezek a képek lesznek az igazán reprezentatívak, el tudják-e mesélni azt amit én akkor láttam, éreztetik-e azt amit én akkor éreztem, vagy átadják-e a helyszín hangulatát … így aztán egyszerűen azok kerülnek előtérbe amelyek nekem is legjobban tetszenek.

Emlékszem a tavalyi őszre. Pontosan ahogy azt mondani szokták … az ősz egy novemberi délutánra esett. Alig vártuk hogy végre elinduljunk fotózni az erdő aranysárga lombjait, aztán csak jött az eső, a szél, és még azelőtt lehulltak a fák levelei, mielőtt kijutottunk volna az erdőbe. Tartottam tőle, hogy idén is így történhet, és már az ősz első hideg lehelete után kint voltam. Azután meg minden adódó alkalommal … és most ezekből a fotókból válogattam néhányat. Különböző alkalommal készültek, terepbicajozás, gyalogtúra, fotótúra, vadlesek, stb. Megmutatom nektek is … a teljesség, vagy az időrendi sorrend igénye nélkül.

Bodoki havasok

Mint minden normális őszi szezon, most is a szarvasbőgéssel kezdődött. Voltak évek amikor túl melegek voltak, gyakorlatilag bőgés sem volt, volt amikor csak hallottuk őket, látni viszont nem láttunk, máskor meg, akárcsak idén is, nem töltöttem elég időt az erdőben, és bár jó szezon volt, alig csíptem el belőle valamit. Medve az viszont volt idén is ... bőven. Máskor meg egyáltalán semmi, ilyenkor maradt az őszi kikerics fotózása.

Fiatal gímszarvas bika

vaddisznótol megriadt medvebocsok



Őszi kikerics (Colchicum autumnale)




Magura

persze nem maradhatnak ki a klasszikus őszi helyszínek. Ilyen a Magura is. A Királykő és a Bucsecs merész sziklái közé épült település, meg a házak mögötti Magura csúcsok által vigyázott dombvidék igazán fotogén, ráadásul idén egy korai havazás fehérre meszelte a magasabb hegycsúcsokat. Mondhatni ideális körülmények voltak. Hab a tortán, elkaptunk egy igencsak színes napnyugtát is …










Holbav

Igen, másik kedves vidéke hazánk fotósainak. Bár a fények, színek közel sem voltak ideálisak, sétáltunk egy nagyot, kiélvezve az utolsó meleg őszi napokat. Többször is kifejtettem azon véleményem, miszerint az egyre kiépítetteb Magurával ellentétben itt valóban autentikus a környezet, a tanyaházak világát még nem zavarta meg a befektetők törekvése. Többnyire csendes, nyugodt hely. Készültek képek, de dicsekedni nem fogok velük …









Szent Anna tó

Hát kimaradhatott? Igaz hogy nem? Ezúttal nem a hajnali órákat használtam ki, hanem napnyugta előtt próbálkoztam. És mit mondhatnék … rengeteg ember sétált a parton, menyasszonyi fotózások, hozzám hasonló fényvadászok igyekeztek kihasználni a tóparti, gyorsan fogyatkozó napsugarakat. Nehéz volt úgy képeket készíteni hogy folyamatosan várni kellett arra hogy nem legyen emberi alak előttem.






Békás szoros – Gyilkos tó

És végezetül … elrohantunk egy szűk napra felmászni a Békás-szoros jelképére, az Oltárkőre. Fentről sem néz ki rosszul a szoros … fotóztam is ahányszor csak engedte a helyzet, és elő mertem venni a gépet a zsákból. A Gyilkos-tó sem maradt ki … bár ezúttal nagyon kevés időt szántunk rá …




Remélem végülis látszik az hogy az őszi hűvösebb napokat sem szabad falak közé zárva tölteni. Akár közvetlen környékünk is számtalan maradandó emlékkel gazdagíthat, de legalább egy frissítő séta erejéig érdemes kimenni a legközelebbi erdő szélére is.

Ja ... és tudom, legutóbbi bejegyzésemben ígértem a szlovéniai kiruccanás pár fotóját … de nem is tudom, szeretném ha a blog elsősorban erdélyi tájainkat ismertetné. Na de meglátom, lehet mégis megírom majd valamelyik hosszú késő őszi estén. Viszlát!





2017. szeptember 15., péntek

A nyár emlékezetes pillanatai

„Gyorsan eltelt a nyár” – akartam kezdeni a szövegírást, aztán rájöttem, hogy olyan közhely ez is mint amikor találkozol a szomszéddal és odaszólsz neki, hogy „szép idő van ma!”. Mintha ő még nem vette volna észre. No de ennek ellenére, így visszatekintve én tényleg úgy érzem, hogy gyorsan elröpültek a nyári hónapok. És mivel én többnyire végig a hegyeken voltam, ha most mesélni szeretnék nektek akkor arra igencsak hosszú időt kellene áldozni.
Tehát az lesz, hogy kiválogattam pár képet azokról a számomra is különleges pillanatokról, amelyekről amúgy is szívesen mesélnék, és pár kísérő mondattal megosztom. Jobb ötletem nincs …

Nagy-Hagymás hegység

Ez a hegység annyira még közel van, hogy csak ritkán megyünk több napra. Így nem sok alkalom volt olyan terveket valóra váltani, mint például az, hogy hajnalban felmegyek az Egyes-Kő tetejére és szétfotózom a környéket. Idén viszont megvolt, és micsoda hajnal volt az! A reggeli köd csak átszűrődni engedte a napsugarakat, a ház mögötti nyeregben hullámzott át a felhőréteg, és a menedékház is csak néha bukkant fel a kavargó párából. És bár odafent nem nagy a fotós mozgástere, előtérnek is nehéz beépítendő elemeket találni, azért lett egy-két számomra kedves felvétel.










És emlékeztek, hogy mindig panaszkodtam arra, miszerint mindenki lát zergéket a Nagy-Hagymás hegységben csak én nem? Na kérem … ezúttal volt ott számtalan zerge is. Biztosan a köd miatt merészkedtek feljebb a déli órákban, ám amint egy kis időre a szél megemelte a felhőket, és a beszűrődő napfény megvilágította a sziklaszirteket, ott álltak nem messze tőlünk.

És hogy újabb lelkes természetfotósokkal ismerkedhettem meg, az már hab volt a tortán …









Tusnád - medveles

Miután már annyit olvastam vagy hallottam a Máté Bence neve által jegyzett, alig pár hónapja létező, de már ismert tusnádi medvelesről, én is eljutottam. Meglepetés volt, tehát fotós szempontból felkészületlen látogatás volt, de így elsőre nem is reméltem díjnyertes képeket készíteni. Megismertem Szín Jánost, aki medvepásztorként mutatkozik be, és láthattam pár szép példányt a környék medveállományából, amilyeneket a vadon közepén is csak ritkán látni.
Sajnálom, hogy nem volt nem volt alkalom hosszasan elbeszélgetni vadakról, fotózásról, természetvédelemről … remélem lesz rá még máskor is lehetőség.



Bucsecs hegység

Mondtam már nektek, hogy a Malaesti völgye az a hely ahová bármikor szívesen visszamegyek. Ha csak felsétálok a felső katlanokba, akkor is elégedett vagyok. Ha meg felmegyünk a Zerge párkányra, vagy a szomszédos Tiganesti völgybe, vagy zergéket fotózhatok, akkor az nekem minden alkalommal egy élmény. Pontosan így volt ez ezúttal is. Bár sem a felszerelés, sem a rászánt idő szempontjából nem volt ideális, mégis sikerült zergéket látni és fényképezni. Utána meg végigmenni a Zerge párkány ösvényén, és élvezni minden pillanatát. Reményeim szerint visszamegyek szeptember végén, csak fényképezni …



Fogarasi havasok

Idén több ízben is jártam a Balea és a Negoiu környékén. Két olyan túra emlékei maradtak mélyen bevésődve, amelyet a völgyekbe szorult felhőtenger vagy a főgerinc körül kavargó felhők játéka tett különlegessé. Aki jobban ismeri a Fogarasi havasok szeszélyeit, tudja, hogy a hajnali köd és a szemerkélő eső nem föltétlen rossz időt jelent. De minden tapasztalatom ellenére is meglepetés volt, hogy egy nyári napon a reggeli köd megmarad a völgyekben, és magasabbra mászva felhőplafonként köszönt vissza, ráadásul késő délutánig élvezhető maradt e jelenség. Ajándék volt … igazi ajándék a lelkeseknek és koránkelőknek 😊











Az viszont jóval megszokottabb jelenség amikor az északnyugatról érkező felhők felfele igyekvő tömegeit megállítja a déli szél, és a gerinc így választóvonalként tornyosul a két világ között. Néha sikerült egy-egy felhőnek átbuknia a déli oldalra, ám a szél azt is hamar szétzilálja. Megunhatatlan fentről figyelni a felhők állandóan hullámzó, emelkedő-süllyedő, szédítő játékát.






Megjegyzés: ismételten felhívom a túrázók figyelmét, hogy az Ördög-csorba (Strunga Dracului) útvonal valóban veszélyes lehet. Kissé meg is bántam hogy arra mentünk, de nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Sajnos azok a hatalmas kőtömbök, amelyek kiszakadtak a falból most is ott függenek a láncokkal biztosított szakasz mentén, és csak keskeny sziklaperemeken fennakadva várják elkerülhetetlen sorsukat. És ha abban a pillanatban amikor engednek a gravitációnak valaki éppen ott tartózkodik, az csakis tragédiával végződhet.
Jóég tudja hogy a hegyimentők miért nem zárják le a környéket, és miért nem szabadítják fel az egész szakaszt. Egyszerűbb lezárva tartani, és várni hogy egyszer mégiscsak lejönnek azok a sziklák maguktól is? Vagy kell egy tragédia hogy végre tegyenek valamit? Becsszó úgy jutottunk fel mintha tojásokon másztunk volna, óvatos mozdulatokkal, legtöbbször a kémény oldalfalát használva. Oda nem megyek még egyszer amíg azok a sziklák ott vannak …

Retyezát hegység

Érdekes, hogy minden napos túra dacára is, a – főleg fotós szempontból – emlékezetes napok mindig a változékony vagy esős napok maradnak. Márpedig a Retyezát képes elkápráztatni a legbanálisabb nyári túranapon is. Idén is olyan fotó maradt kedves számomra amikor a nap végén gatyáig ázva tértünk vissza a menedékházba. Ismeritek a Fenyők közti tó (Taul dintre Brazi- RO) környékét? Ha letérsz a túraösvényről, és a tó fölött követed a Gáles patakot felfele, nehéz 5 perc után találsz egy csodás vízesést. Én egyszer véletlen jutottam oda, és azóta mindig kitérek … olyan hangulata van a helynek, hogy azt visszaadni fotón lehetetlen.




Egyébként van egy nagyon szakállas tervem a Retyezátban … valahogy soha nem jött össze. Szeptember végén, október elején szeretnék ott lenni. Fényképezni. Két helyszín is van, de ebben a periódusban főleg a Bucura katlan érdekes. Meg azonkívül a Rossz völgyi tavakhoz kellene kimenni, oda viszont júniusban, a rhododendron virágzáskor. Egyszer láttam egy gyönyörű képet onnan, háttérben a Peleága agyaraival (Coltii Pelegii) amint tükröződnek a tavak egyikének vízében. Azóta nem tudtam elfeledni … na szóval oda is van amiért visszamenni csak fényképezés kedvéért is, és akkor még nem is beszéltem a listámról. Arról, amiben leírtam hová kell még eljutnom Erdélyben/Romániában. Ajjaj …. 

No … egyelőre ennyi, ha sikerült pár sort írnom, és befejeznem a fotóanyagot, akkor hamarosan jelentkezem egy Szlovéniai kiruccanásról. Pl. Triglav … mert az sem egy rossz hely ám …