2012. március 28., szerda

Tavaszi üdvözlet ..

.. avagy hogyan próbáltam a hétvégi hóvirágtúra főszereplőit modellkedésre bírni.
Éppen elgondolkodtam .. elmondom ...
... többféle fotós létezik, és eszerint többféle fotózási módszer is. Például vannak akik lőnek csípőből 300 képet, aztán csak lesz köztük 10 jó is. Meg vannak akik igyekeznek "látni" a témát, megválogatják hogy mire lőnek, de túl sokat nem vesződnek a kompozícióval vagy beállításokkal (még akkor sem ha ezt a gép engedi), ott van arra a Photoshop. Aztán van aki eltölt fél órát egyetlen lövésért, pedánsan átgondol minden beállítást, háromszor is megkerüli a főtémát, esetleg kiszámítja a direkt és visszavert fénymennyiséget is. Nos talán más megközelítés is létezik - természetfotósoknál - de ez a három a nagytöbbséget magába foglalja. (nem akarok itt kitérni a studiófotózásra, az másmilyen tudomány)
Nos .. azon gondolkodtam el hogy én végül hová sorolnám magam?  De be kell vallanom magamnak hogy még mindig inkább a második kategória sorait hizlalom,  bár néha - túl ritkán egyébként - átesek a pedáns kategóriába is. Találok itt mindenféle kifogást .. pl. hogy túrázás, hegymászás közbe legtöbbször nincs idő sokat mérlegelni a helyzetet, stb .. minimális beállítás, oszt nyomjad ecsém !
Ámde vannak azok a ritka események amikor tényleg CSAK fotózni megyek ki .. és akkor odafigyelek mindenre amit valaha tanultam e téren. Természetesen mindig eszembe jutnak dolgok itthon a gép előtt amit a terepen figyelmen kívül hagytam, de remélem ezzel más is így van .. 
Ez az alkalom is ilyen volt .. kimentem hóvirágokat fotózni, elgondoltam hogy milyen oldalról érdemes, milyen hátterek illenek, milyen objektívekre és kiegészítőkre lesz szükség .. aztán amikor hazajöttem ismét tépkedtem a hajam hogy én barom, hát ezt vagy amazt a dolgot miért is nem ellenőriztem ott helyben ??
Megmutatok pár képet ... 




Nos? Tudom .. már én is látok hibákat ezekben is .. 
Egy dolgot azonban érdemes fontolóra venni .. ha fotózni indulsz .. indulj egyedül. Így nem fárasztod le társadat a félórás bíbelődéssel, és te sem fogod elsietni a dolgokat merthogy ott toporog idegesen (ne adj isten mérgesen ) valaki a hátad mögött .. 
Eredményes fotózást !!!

2012. március 24., szombat

Még mindig fehérben - Csukás hegy


Nem azt akarom sugallni hogy soha nem hiszek a meteorológusoknak (bár rászolgálnak a hitetlenkedésre), de ezúttal is csak reggel bizonyosodtam meg hogy tényleg egésznapos, tiszta, felhőtlen égboltra számíthatunk.  Csukás túra volt.   
Visszatérve a meteorológiára … miért is van az hogy nyugaton (értem ezt elsősorban az Alpok régiójára, ahol  volt szerencsém megfordulni  pár alkalommal) 2-3 napra annyira pontos előrejelzéseket adnak, hogy szinte órát lehet utána állítani? Itthon meg olyan is volt már, hogy a kedves hölgy éppen csodálatos napsütést  áldotta, de kinézve az ablakon csak szomorú szürkeség és komoran csepegő esőt láttam. És akkor elszáll minden bizalmad .. 
No mindegy … lényeg az hogy éppen Csukás túra volt.  A kézdivásárhelyi sportegyesület (KSE) SpeoAlpin szakosztálya újra összehívta híveit J. Jól hangzik … igaz a hívek inkább a hegyekhez imádkoznak mint a SpeoAlpin szakosztályhoz, de tény hogy összehozta a város természetkedvelőit. Téli túra, ilyenkor az igazi hegyikecskék jelennek meg, akik tudják  hogy a TV-be látott halálos hegyvidéki veszedelmek fenyegetése csak egy jó téma a médiának, semmi több (na jó .. Zolinak igaza van .. felkészületlenül azért nem szabad nekivágni). Sőőőt … elárulom, hogy ilyenkor a hegyekben igencsak meleg tud lenni, még a szél és a többméteres hó ellenére is.  Nem egyszer fordult már elő hogy napozásba fajult a magashegyi téli túra, miközben odalent, a földeket súroló felhők alatt fagyos didergés várta a házból kimerészkedőket.  És  esetenként  a  bennlévőket is … brrr J


No de ismét elkanyarodtam a lényegtől. Amint már említettem, Csukás túra volt … pontosítva túra a Csukás hegységbe … nehogy valaki azt gondolja hogy csukát fogni jártunk J.  Többszöri számolás után 19 személy vágott neki a hosszú Bratocea gerincnek. Mindenki beöltözött hegyi cuccokba, aztán tíz perc mulva mindenki  levetkőzött  amennyire csak szemérmessége engedte J (- félre ne értsd).  A szélcsendes, napsütötte hegyoldalon már a kora reggeli órákban is eléggé lucskos hó várt rank … estére jajj annak akinek bakancsa nem tűri a vizet.  Tisztes sorban kanyarogtunk felfele, majd kissé szétszoródva haladtunk, egyszerre voltunk mindenütt az egész hegyoldalon. 
Csapatunk, szép sorban a Bratocea gerincen ..

A Góliát tömbje
Tigaile Mari csúcs 1844m 
Visszapillantva .. háttérben a Baiului (magyarul talán Baj hegység) és a Bucsecs hegység ..

Néha a szél késztetett előre, néha a túratársak, de azt hiszem hogy igazából a hosszú gerinc fölé tornyosuló sziklák, a gerinc végét lezáró falak, és a csúcs, meg a fennséges kilátás reménye húzta egyre feljebb a társaságot. A Góliát sziklatömbje fölé érve már csak egy utolsó kapaszkodó választott el a csúcstól, aztán már nem volt hová magasabbra mászni.  Az elengedhetetlen fotózás, majd .. 
A csúcs alatti lejtők ...

A csúcs déli gerince, háttérben a Zaganu gerinc, amely a Csukás hegy déli részét képezi


… visszafele, hogy elkerüljük ugyanannak a hegygerincnek ismételt taposását, a menedékház felőli (- déli) gerincen indultunk le.  Csak a Tanácskozó Vénasszonyok (Babele la Sfat) sziklánál álltunk meg pár percre, majd a gravitáció vonzásának engedve, gyors tempóban ereszkedtünk a menedékházig. Azaz a hotelig … hiszen annak aki az utóbbi 2-3 évben nem járt erre, igazi sokk lehet a régi menedékház helyén emelkedő hatalmas épület látványa. Bár meg kell hagyni, méretétől eltekintve ízléses, úgymond környezetébe illő, de remélem soha nem fog másik is felépülni a környéken. 

A Tanácskozó Vénasszonyok (Babele la Sfat)


A néhai Csukás menedékház helyén pompázó épület 

Nos, fotózás miatt kissé lemaradva nem vettük észre az egy-egy sörre betérő csapatot, és elindulva lefele a völgyben kialakított erdei úton, egészen a főútig követtük őket, csodálkozva hogy a csudába tud ilyen tempót tartani egy bő fél napja gyalogló 16 fős csapat.  Csak a találkahelyen derült ki hogy mindenki  jóval a hátunk mögött bandukol.  Kellemes meglepetés gyanánt megkaptuk a sörrészünket is, és így már teljesen megbékélve ültünk fel a hazafelé tartó járműre.

2012. március 22., csütörtök

Pár óra a Kászonok felett

Az elmúlt hétvége szépen alakult, és én tényleg szeretem a jól alakuló hétvégéket :).  Persze házon kívül.
Pénteken bálványosi lejtőkre rajzoltunk új nyomokat, ezen a télen talán utolsó lehetőségünk volt hódeszkázni. 
Szombatra fotós kiruccanást terveztem a Kászonok feletti bércekre ... egyedül. Végül négyen vágtunk neki a még mindig térdig érő szűz havaknak. Csak a vadak nyoma törte meg néha a hótakarót ... és hangoskodásunk az erdő csendjét. A kimerült szuszogás mellett elsült néhány nyers vicc, vita az élet dolgairól ... és egy csendesnek tervezett lopakodás egy uráli bagoly után. A lopakodást hamar elszúrtuk .. hogyan is lehetne csendes négy ember lopakodása, akik meg egyébként sem tudják befogni a szájukat? A bagoly elegánsan libbent át egy másik fára, mindig csak akkora távolságra hogy további lopakodásra unszolja a társaságot. Hamarosan le is mondtam a dologról .. csak G. Laci barátomat nem tudta lerázni a termetes madár, sokéves lopakodó tapasztalata (no meg assetudomhányszoros zoom-ja) gyümölcsét láthatjátok az alábbi fotón .. 

... Uráli bagoly ..... G. Laci fotója ..
Csak a bércen láttuk viszont egymást, amikor már a lemenő nap késztette fotózásba merültünk mindannyian.
Íme két-három kép amelyet meg is merek mutatni nektek :)