2011. szeptember 19., hétfő

A National Geographic Háromszéken - folytatás

Nos, igazából a folytatás abból áll hogy megmutatok néhány olyan fotót amelyek a NAT GEO-val közösen tett kiruccanások alkalmával készítettem. Pár kép ezek közül egy D60-assal készült ..
Végre volt alkalmam Canon Mark II szériát fogni .. igazán értékes (értsd. jó minőségű) objektivekkel felszerelve.
Ezekkel a gépekkel készített fotókat nem közölhetek ...
Egy szó mint száz, keltünk hajnalban, kinnt voltunk napnyugtakor .. figyeltük a vadak mozgását, rohangáltunk medvék után, nem maradt ki semmi a természet, az erdők nyújtotta lehetőségek közül.
Hadd mutassak pár megörökitett pillanatot ...
























2011. szeptember 16., péntek

A National Geographic Háromszéken

Előzetes bejegyzésként tudatom hogy nemcsak jómagam és a projektben résztvevő barátaimat érte megtiszteltetés miszerint a washingtoni National Geographic Television egyik csapata Háromszéket választotta célpontjának, hanem megyénket, városunkat is. Természetesen egyelőre nem szolgálhatok túl sok infóval, hiszen kérésüket tiszteletben tartva nem adhatunk át részleteket. Talán annyit hogy egy soron következő dokumentumfilm egyik epizódja készül környékünkön, alapjában véve a Kárpátok ökoszisztémájáról.
Saját bevallásuk szerint ők az első csapat a National Geographic-tól akik Romániába érkeztek.
A TWP (Transilvanian Wildlife Project - www.transylvanianwildlifeproject.com) - amelynek aktiv tagjai vagyunk - révén kértek fel bennünket a logisztikai szervezés lebonyolítására, illetve a terepen való mozgások vezetésére és felügyeletére.
Igazán neves személyiségek társaságában van szerencsénk dolgozni mint pl. Shane Moore, kinek nevéhez olyan kiváló természetfilmek fűződnek mint pl. a "Planet Earth " series (BBC -David Atteborough-al), "Deadliest Catch" (Discovery Chanell), "Survival with Ray Mears", "Christmas in Yellowstone", stb.  Akit egyáltalán érdekelnek a természetfilmek annak mindezeket az alkotásokat ismernie kell. 
Ezúttal a National Geographic (John Cullum  producer és Jonathan Betz operatőr) társaságában tette tiszteletét nálunk. A juniusi előkészítő munkálatok alatt meghatározott helyszíneken folytak filmezések, íme néhány előzetes fotó:

Shane Moore munka közben ..

.. a Bálványos -Szent Anna térségben.



Jonathan Betz a Mohos lápon


Shane Moore - (Paul White - TWP fotója )

Hamarosan visszatérek újabb fotókkal ...

Túramozaik – Costila-Galbenele gerincmászás



Emlékszem hogy a hegyivezető tanfolyam felvételi vizsgáján rámkérdezett az egyik rangidős oktató:
- "Mit csinálsz ha valaki megkér hogy vidd el a Costila - Galbenele gerincre ?"
- "Nem vállalhatom - válaszoltam - hiszen én magam sem másztam még."
- "Neeeemmm ??!!" - kérdezte - mintha világraszoló szentségtörést követtem volna el.
Gyorsan tereltem rá a szót más hegymászó tapasztalataimra, de a feladat igencsak fontos helyre került terveimben. 
Szerencse nem kellett sokáig várnom rá ... 

Vagyis túramozaik sorozatom kiegészítéseként töltöm fel a Bucegi hegység egy másik gerincmászó túránk fotóit. Megközelítése: Busteni városka felső szélén található Caminul Alpin háztól a Fehér Völgy alatt majd a Costila völgy alatti menedéktől .. innen már érdemes beöltözni "alpinistának" :) 

Beöltözve .. bj. M. Előd, jómagam és Sz. Károly (Karesz) - B. Zoli fotója

A fotók ezúttal mind B. Zoli barátom szorgosságát dicsérik, és annak ellenére hogy előlmászóként haladt, bevállalta a dokumentálás feladatát is ..

A jobboldali gerinc a Costila- Galbenele ahogy a Costila menedékhelytől látszik (B. Zoli fotója)

A túra a Costila szakadékvölgy jobboldalán folytatódik a kissé jobbra fent található nyereg felé amely átvezet a Galbenele szakadékvölgybe. Gyakorlatilag itt található a beszállás, egy sima sziklaoldallal indít, majd egy kiugró sziklaszirt baloldalán kell leküzdeni egy kitett traverz pszihikai nehézségeit. Nos itt nekem igazán meggyült a bajom, a zsákra szerelt túrabotok minduntalan beakadtak, letolva engem az apró kis sziklapárkányról. De kínzó térdfájásaim megkövetelték az ereszkedések alkalmával használandó botokat, szükséges rosszként cipelve akár mászótúrákra is. 

Az első kötélhossz .. a sima tábla (B. Zoli fotója)

Innen viszont azonnal szembenálltunk a túrára jellemző nehézségekkel. Több kötélhossz vezet keskeny párkányokkal tarkított kitett sziklafalakon át. Természetesen fotózni is csak a "pihenőkből"  lehetett .. 


Egyre mélyebben alattunk az erdő...  (B. Zoli fotója)

... és egyre távolabbak a hétköznapi zajok. (látjátok .. azok a pimasz kis túrabotok a zsákon) - B. Zoli fotója
B. Zoli

... az utolsó nehezebb szakaszok egyike .. (B. Zoli fotója)
... és már csak a kivezető gerincszakasz maradt. - B. Zoli fotója

De egyre kevésbé izzasztottak meg az egymást követő szakaszok, és már hallom fenntről Zoli hangját miszerint az Előd-Karesz páros már a mászás végét jelentő Costila párkányon pihen. Hamarosan beérjük őket ... megkönnyebülve és elégedetten nyúlok el a fűves hegyoldalon. Azt hiszem életem egyik leghosszabb mászóútját tudhatom magam mögött .. 

2011. szeptember 14., szerda

Túramozaik – Picatura gerincmászás

Amint ígértem két olyan túraleirással hozakodok elő amelyet tapasztalt hegyikecskék igencsak élvezhetnek. Nem túl nehéz, igazán látványos .. úgynevezett élménymászások. És teszem ezt „túramozaik” sorozatom részeként ... hiszen már régebbi kiruccanások élményei. És hogy a rekkenő nyári hőségbe kis hűvös felüdülést hozzak, egyik téli – kora tavaszi – mászásunk fotóit mutatom.

kora reggeli fények
Az előttünk álló feladat

Amint valószinüleg tudjátok – vagy ha nem, akkor a gugli megmutatja – a Picatura gerinc a Bucegi hegység része, a Fehér völgy déli falait koronázza, és egyenesen a Hősök Keresztje mellett vezet ki a tetőre. Bár a teljes gerincmászás a Szárazvölgy felől kezdődik, és átmegy a csúcson is, ezúttal – a hó minősége miatt is – a Fehér völgyből mászunk ki a gerincre a Picatura csúcs utáni nyeregbe. Ez sem egyszerű mulatság, igencsak szorítani kell a jégcsákányok nyelét az eredményhez. 

A Fehér völgyből felvezető vályú  (B. Zoli fotója)

A nyeregből már a sziklamászás az alap, a fűves párkányok által megszakított sziklafalak komorsága emelkedik a fejünk fölé. Néha azt hiheti az ember hogy sosem fog végetérni, egyik szakasz a másik után következik, szinte rutinos mozdulatokra kényszerítve ... majd ott találjuk magunkat a gerinctúra jellegzetes kürtője alatt. Kis mélyedésbe szorulva csak a kéményen át lehet kijutni, és mindjárt a legkitettebb szakasz következik, ami egyúttal a nehéz részek végét is jelenti. 

... a gerincen .. alattunk a Picatura csúcsa ...
A túloldalon látható a Fehér völgy fala és a felső részen áthaladó Costila párkány
Az Óriások Teknője (Blidul Uriasilor - RO)
Picatura gerinc (B. Zoli fotója)
M. Előd mászás közben (B. Zoli fotója)
B. Zoli mászás közben ..
... lassan kiérünk a nehéz szakaszokból ... (B. Zoli fotója)
A Szárazvölgyből kivezető vályúk egyike ...
... és a még mindig felettünk tornyosuló Hősök Keresztje.

A kétoldalt tátongó mélység ezután sem hagyja lankadni a figyelmet, de a lassan kiszélesedő hegyhát még mindig az égig tart. Csakis akkor bukkan ki a mászó a tetőre amikor már úgy érzi  - akárcsak a légiós - hogy mindig csak egyetlen lépésre maradt ereje. De itt már csak a Hősök Keresztje emelkedik magasan. 

A Hősök Keresztje (Monumentul Eroilor - RO)


És mondanom sem kell hogy bár győztesként állunk a késő délutáni napsütésben .. ez még csak az út fele, le is kell még jutni a hegyről .. és a fáradtság egyre inkább érezteti hatását. A késő esti órák már csak egy csendesen bandukoló csapatot látnak viszont a városka utcáin ...