2008. november 17., hétfő

Királykő - 2008. november

Keső őszi túránkat elsősorban Bedő Zoli barátom rövid itthoni látogatása eredményezte. Sajna egyre kevesebbet túrázhatunk/mászhatunk együtt, az élet rövid idő alatt szétzilálja a hosszú idők alatt összeszokott túratársakat, és ha együtt vagyunk ... akkkor az hegymászás !!
Ezúttal viszont egy lezser fotóstúra lett az eredmény, még az első havak nem hulltak le, igy a halványuló őszi szineket szerettük volna még egyszer lencsevégre kapni. Végülis 5-en gyültünk össze, Kezdiről, Szentgyörgyről vegyesen.
Útközbe - minden ellenkezésem ellenére - elhatároztuk hogy a Torony csúcsra mászunk fel, majd az északi gerincen próbálunk meg előrehaladni. Ennek végülis volt logikája, hiszen a hegység nyugati (látványosabb) oldala többnyire árnyékban van, és fotózás szempontjából a napsütötte keleti oldal sokkal jobb választás, majd a főgerincen már úgyis lessz kilátás mindenfelé. Nekem az volt a gondom hogy már számtalanszor voltam ezen az útvonalon, és szerettem volna ismeretlenebb helyre menni. De hát hamar leszavaztak, igy alávetettem magam a többség akaratának.


Az autót a Botorog kútjánál (720 m) hagyjuk el, innen az ösvény azonnal emelkedik az erdő között, rövid idő alatt vezetve ki a turázót a Zanoaga rétre (kb. 1250 m), ahonnan először nyilik rálátás az egész környékre.



A következő megálló a Curmatura-menedékház (1470 m), a három szentbernáthegyi (a menház hirességei) viszont már korábban az erdő között üdvözöl.



Itt már túl sokan vannak, hamarosan menekülésre fogjuk a dolgot a ház fölötti kilátó irányába, csendet és nyugalmat keresni.


Rövid reggeli és fotószünet, majd nekilódulunk a Királykő gerincének, rögzitett fixkábelekkel biztositott vályún, majd a kiélesedő gerincen emelkedve, egészen 1923 méterre, a Torony csúcsra. Ismét fotózás, majd pihenés nélkül folytatjuk útunkat tovább a főgerincen.

Alattunk Zernyest városa, a távolvan (b-j): Keresztényhavas, Nagykőhavas, Csukás

Előtérben a Kiskirálykő, hátul a Bucegi hegység


Szerre hagyjuk magunk mögött a csúcsokat, a Kiralykő jellegzetes fogazott mészkőgerincén egyensúlyozgatva.



Igazán látványos a délről feltörő felhőtenger, bár a napsugarakat visszaverő fehér lepel nagyon megbolonditja a fotógépek fénymérőjét, tudatosan kell bánni a géppel ha kielégitő képeket akarunk.


A gerinc fehéren csillogó mészkőtömbjeit azonban nem zavarja semmi, szorgosan kattognak a gépek, telitve a megabájtokat. Balra (keletre) tisztán látszanak a Bucegi, a Nagykőhavas, a Keresztényhavas, Csukás, és Baiului hegységek, középen a " Rucar-Bran" hágó, ahol a hires Dracula kastély is áll (igazából Bran kastély, Vlad Tepesnek (alias Dracula) nem sok köze volt
a várhoz, de hát a turistáknak bármit el lehet adni).
Jobbra a Iezer-Papusa, és a Fogaras hegyek láthatók, alattunk a meredek nyugati falak.
Vagyis fotótémában nincs hiány.



A gerinc utolsó érintett pontja az "Ascutit " (Hegyes) - csúcs (2156m), ahol bevárjuk a lemaradottakat, kajaszünetet tartunk, majd elindulunk lefele.

Bucegi hegység

Ismét a Kiskirálykő szikláit látjuk magunk előtt, az utolsó napsugarak fényében ereszkedünk alá, vissza az erdőszintre, és bár tervszerint a Zernyesti szakadékokon át akartunk lemenni, már annyira sötét van hogy inkább a menedékház felé megyünk. A Zanoága tisztásra érve már igy teljes sötét lett, az erdő közt már csak a holdfény segitett megtalálni a helyes utat. a Fejlámpákat viszont meg csak azért sem vettük elő, igy sokkal érdekesebb volt ereszkedni.



És be kell vallanom hogy bár a sokadik túrám ezen az úton, most is újabb, még sosem látott dolgokkal lepett meg a természet.
És - ki lehet próbálni - bárkit kérdezzenek meg aki jártas a hegyek világába, és azt fogja mondani hogy a Királykő a legszebb hegy az országba ... és nemcsak !!

Nagy létszámban a Bucegi-ben

Ez év októberében megvolt az "áttörés". A kezdivásárhelyi SpeoAlpin szervezéseivel túrázó csoport elérte azt a tapasztalatot, hegyi jártassági szintet, hogy be lehetett iktatni a programba egy hazai mércével mért igazi magashegyi túrát. A túrán résztvevők többsége már többéves túrázó, a csoport magja lassan megérik a nehezebb magashegyi túrákra.
Összesen 36-an indultunk el.


A "Caraiman" tömb

A " Costila " tömb

A " Costila " tömb

Ezúttal a klasszikus "első Bucegi túra" útvonala a program, busszal és autókkal közelitettük meg a hegyet, a kiindulópont a Gura Diham(983 m - Diham szája) kabana, majd nekilódulva az emelkedőnek szinte észrevétlenül emelkedünk az 1455 méteren fekvő Poiana Izvoarelor (Források tisztása) kabanáig. A keső őszi időjárás a mi oldalunkon áll, a kilátást a hegy hatalmas sziklafalaira nem zavarja semmi. A tisztáson az első pihenés, reggeli ... a megtett távolság ideje egész jó.

A Moraru (Molnár) - fogak

A Keresztényhavas tömbje

A túra innen a hegység északi oldalán húzódó un. "Take Ionescu" ösvényen halad tovább. (Take Ionescu volt Románia első minisztere az I világháború idején, és az ösvény kiépitését ő finanszirozta). Lassan emelkedünk a "La Prepeleac" kilátóig (1750 m), ahol újabb pihenőre kerül sor. A nagy létszám itt már érezteti hatását, több időbe tellett idáig elérni mint gondoltuk. A csapat viszont láthatóan élvezi a dolgot, pazar kilátás nyilik innen, szerre kell mutogatni a látható hegycsúcsokat, településeket.


És itt igazából véget ér a folytonos emelkedő is, túránk végcélja, a Malaesti kabana 1720 méteren fekszik, oda már ereszkedni kell. Sokaknak itt derül ki hogy az ereszkedés sem feltétlenül egyszerűbb, amire elérjük a menedékházat, már térdfájásos panaszok is hallatszanak.

A " Malaesti " menedékház (1720 m)

Itt 2 - 3 óra erejéig szabadprogram van, bár választási lehetőség több is akad. Gyakorlatilag három részre oszlik a társaság, M. Laci vezetésével sokan megpróbálják a ház mögötti gerinctúrát, néhányan a völgy felső katlanjai felé tartanak, mások meg egyszerűen csak a ház előtti padokról csodálják a tájat.


Jómagam a völgycsapattal indulok el, de egyszerre mindent látni és fotózni akarok, igy az egyik szakadékvölgyön felmászok én is a gerincre, majd itt találkozok a többiekkel.

A " Bucsoiu " csúcs nyugati fala

A " Malaesti" - kémények

(Csulak Enikő fotója)

Fotózás után páran visszaereszkedünk a meredélyen a völgy aljába, a gerinccsapat nagy része pedig visszatér a már ismert útvonalon, hiszen felelős túravezető meg nem viheti be őket egy kitett meredélyen.
A menedékház előtt szinte egyszerre gyülekezik a teljes létszámú társaság. A kötelező csoportképek után visszaindulunk ugyanazon az úton ahol idáig jöttünk. Lassan alábbhagy a vidám zsongás, mindenki fáradtan ereszkedik, csak az előtte baktató túratárs bakancsát figyelve. A nap már régen eltűnt a hegy mögött amire leérünk a parkolóba, és még közel két óra autózás vár ránk hazáig.

Baráti társaság (Csulak Enikő fotója)

2008. november 13., csütörtök

"Közeli helyeken ... "

Helló ...
Ezuttal senkit nem szeretnék unalmas szövegekkel elrettenteni ...
úgy gondolom bőven elegendő lessz megnézni a fotókat. A napokban
néztem át a Bálványos és környékén tett séták idei fotóit, és
észrevettem hogy ugyanazon helyről készitett tavaszi és őszi fotók
szavak nélkül is sokat mondanak, elmesélik erdőink mindenkori
hangulatát, indulásra késztetve a városi élet zsúfoltságától
menekülni vágyókat. Tegyünk együtt egy virtuális sétát
Bálványosfürdő, Bálványosvára, Cecele tető környéken ...
és fedezzük fel a természet megannyi arcát.
Képzeljük el hogy tavasz van ....

Erdei ujjaskosbor (remélem nem tévedek) ...

A Vad Százszorszép és a Pitypangvirág ....


A Cecele tető (1173 m)


Erdei nefelejcs


Bálványosfürdő a vár romjaitól ...

És akkor álljanak itt az őszi fotók ... érdekes összehasonlitani a tavasziakkal,
észrevenni miben rejlik az évszakváltozás, a szinek, a fények különbsége ...

Őzlábgomba

Bálványosfürdő a vár romjairól ...

Bálványosvára ... vagy ami megmaradt belőle ...