2017. április 15., szombat

Téli kalendárium – az újév

A készülő weboldal és a nyári túratervek kidolgozása idén sok virtuális túrára kényszerített. Újra és újra felidéztem a helyszíneket, menetidőket, szintkülönbségeket számolgattam, legtöbbször meg ezeket alakítottam egy-egy csapat igényei szerint.
Persze ez nem azt jelenti, hogy nem jutott idő kimenni a való világ-ba is. Amint szoktam is mondogatni néha, az a berögzült reakció, hogy „nincs idő”, legtöbbször egyszerű kifogás, és igazából azt jelenti: „nincs kedvem”. Mert én úgy gondolom, hogy mindenki arra szakít időt, amit igazán szeretne csinálni. Ha ez éppen a természetjárás, túrázás, hegymászás vagy fotó, akkor arra fog időt szánni. Ha meg a TV-t szereti nézni, akkor azt csinálja majd, és minden egyébre azt mondja, hogy „nincs időm”. Mert ismerek én többgyerekes családot, ahol a szülőknek van idejük túrázni is, vagy másokat, akik a munka és egy sor egyéb kötelezettség mellett teszik ugyanezt. Mindenkinek arra van ideje, amit szeretne csinálni, amire időt szán.
Visszatérve tehát a túrákra

Csukás hegység

Az év első megmozdulása amire időt szántunk egy Csukás túra, Bodzavám irányából, a Dalghiu völgyön át az Ördögújjak irányába. Ám annak ellenére, hogy általában kevés hó volt mindenfelé, itt felfele haladva egyre nagyobb lett, és friss nyomokat törve a néha combközépig érő hóban, késő délutánra még az erdőből sem értünk ki. És mivel még visszamenni is párórás gyaloglás volt, egyszerűen megfordultunk. Nos ... legalább kint voltunk, együtt voltunk …



Bucsecs hegység

Lett egy rossz szokásom. nehezebb mászótúrákra nem viszem a fotógépet. Ámbár utólag mindig sajnálom, hiszen milyen látványos, izgalmas képeket készíthettem volna, mégis itthon hagyom. mert sokszor nem könnyű elővenni a zsákból, (főleg, ha egy szál kötélen biztosítva igyekszel pihenni ha kényelmetlen helyzetben is), meg féltem is, mert mi van elejtek valamit, vagy sziklához ütődik, meg túl nehéz és túl nagy, hogy a sok eszköz mellett még ezt is cipeljem.
Egyszóval nem viszem, és minden fotóanyag az, amit a túratársak készítenek. Így volt ez ezúttal is. A Bucsecs hegység egyik szakadékvölgyét másztuk (Tapului),  ahová a fent említett okok miatt nem vittem a gépet, és csak a telefonnal készítettem pár képet. Piszok gyenge minőség, de esetleg éreztet valamit az adott helyzetről. Nem volt egy „séta a parkban”, közel 7 órát másztunk felfele, és épp hogy sikerült kitett párkányokon átjutni a Szarvasok völgyének felső harmadába mielőtt ránksötétedett.







Vargyas szoros

Fotós barátom unszolására látogattunk el a Vargyas patakának szurdokvölgyébe. Újra hálás üdvözletem küldöm az útjavítás projekt kivitelezőinek. Most is tisztán emlékszem hány alkalommal gyalogoltuk, bicikliztük vagy autóztuk végig a kátyúkkal diszitett 12 kilóméteres utat Vargyas központjától idáig. Ma már aszfaltúton tehetjük ugyanezt, adassék hosszú élet neki, bár a zord telek biztosan nem múlnak el nyomtalanul itt sem.
A hó és jég fogságában is tovább csörgedező patak mentén jártuk végig a kötelező látnivalókat, miközben egyetlen emberi lény sem kószált arra rajtunk kívül. Becsszóra ezután már csak ilyen periódusokban megyek arra. Természetesen bejártunk a barlangba is, hiszen én elsősorban a jégsztalagmitok kedvéért jöttem. Megnéztük az alvó denevérkolóniát is, aztán csendben kiosontunk, nehogy visszafordíthatatlanul megzavarjuk őket téli álmukban, ami könnyen pusztulásukat jelentheti.







Csalhó fotótúra

Évek óra listás. A hegység híres napkeltéje mágnesként vonzza a fotósokat és túrázókat. A hegyet határoló Békás tó hatalmas víztömege kész páragyár, a napkelték sokszor felhőplafonnal, ködös, párás idővel társulnak. Igen, tudom hogy már ronggyá fotózták, de én még nem, és ideje volt ezt is megnézni. Persze, ahogy az lenni szokott, nem adják könnyen az élményt. Sőt, mi több, ezúttal el is maradt. Az esti fotós helyszínt sötétedésig sűrű köd és vastag felhőréteg borította. Hajnalban a menedékházas szobatársak horkolása biztosította hogy időben kint legyünk, ám a két felhőréteg közé rövid időre becsillanó fény nem volt elég, a fotókról oly ismert látvány tehát ezúttal elmaradt.
De mi jól éreztük magunkat, és a jeges ösvényen egyensúlyozgatva lefele máris a következő lehetőséget tárgyaltuk.









Baróti havasok

Áltavaszi túra. Már úgy nézett ki hogy itt a tavasz, virágfotózásra berendezkedve indultunk el a Baróti havasok újabb részét felfedezni. A felfedezés meg is volt, ám egész úton egy árva virágot sem találtam. Így másnap a kertben virágzó párszál hóvirágnak estem neki és kifulladásig fotóztam őket ….





Bucsecs hegység

Tél a javából. Újból azon mászótúrák egyike amikoris a fotógép otthon maradt. A Galbenele völgy meredek hófolyosóján haladtunk felfele. A hó minősége ideális, az időjárás viszont korántsem az. A „Hotel”-ben üldögélve (a sziklafal egy mélyebb ürege) falatoztunk röviden, szemben velünk a további útvonal, a Coamei kéménye. Kötélbiztosítás, teljes harci dísz, elszántság és jókedv. Az elején. Váltakozó szikla, hó és jég, haladni is lehet. Majd a platón tomboló szél által behordott friss hó csordogál le mellettünk, a hullámokban érkező széllökések kavarják a havat, csak a közvetlen előttünk álló akadály látszik. Egyre több a jeges alapra rakodó friss hó, jókedvünk alábbhagy, de elszántságunk nem lankad. 
A plató alatt rövid pihenés egy szélárnyékos helyen, majd szembesülünk a sima tetőn tomboló szél erejével. Sajnos az ereszkedésre tervezett nagyobb völgyek felső katlanjai felteltek friss hóval, túl veszélyesnek ítéltük, így rövid tévelygéssel átgyalogolunk a Babele menedékházig. Még a nap is kisütött rövidebb időre, de az erős szél hatástalanította minden jótékony hatását. A forró tea hívogató ábrándja is szertefoszlik a zárt ajtók előtt.
Molnár László fotói:


A Coamei kémény a "Hotel"-ból ...






Szerencse a szél kevésbé tombol a Babele – Piatra Arsa szakaszon, és a Jepii Mari útvonal gerincélen kanyargó biztonságos ösvényein már csak a fáradság és a fejlámpák fénye marad velünk. Reménytelen messze látszanak a város fényei, és amikor végre beérünk jólesik leülni az útszegélyre, a taxira várva, ami majd átvisz a város túloldalán hagyott autóig.

Fogarasi havasok

Szombatvölgyi fotótúra. Reményeink szerint virágzó sáfránymezők várnak, ám a menedékházas szavaiból nem lehet következtetni, hogy pár szál virág van kinyílva, vagy egy egész rét. Lehet a telefon a hibás …
vegyes társaság, ki-ki a saját terveit dédelgetve indulunk. Szokatlan tömeg az ösvényen, a völgyben a nagyközönség által is felfedezett remetelak (Arsenie Boca) rövid idő alatt zarándokhely lett, és a vallásos áhítat mindenféle embert felcsalogat a hegyre, olyan terepre, ahol szerintem ilyenkor még nem szabadna bárkinek feljönnie. Tornacipőben, utcai öltözetben tapogatóznak a jeges, havas, néhol meredek hegyi ösvényen, gyerekek, öregek egyaránt. Pár éve még nem lehetett errefelé mást látni csak a hegyre, a hegy kedvéért igyekvő embereket. Gondolom a hegyimentők elborzadva figyelik a jelenséget, felkészülve minden rosszra.
Nekünk viszont szerencsénk van, a visszahúzódó hólejtők helyét vastag virágszőnyeg veszi át, lilásan ragyog az egész völgyfenék. És nehéz jól szerkesztett képet készíteni, az erős fények ás árnyékok kontrasztja is nehezíti a fotós dolgát, ráadásul a lemenő nap hamar árnyékba borítja a mély völgyet. Bár úgy éreztem, hogy egyetlen jó képet sem sikerült készítenem, mégis így utólag akad egy-két darab amit meg merek mutatni …