2016. augusztus 15., hétfő

Amint kisüt a nap ...


Emlékeztek? Nehezen kezdődött a nyár. Folyamatosan esett az eső, a párás, lassan melegedő levegőnek egy idő után csak a növények örültek igazán. Túrák helyett fűvet nyírtam szüntelen :).
Aztán amint kisütött a nap elindultunk ...

Bucsecs - Leaota

Már évek óta megfogadtam hogy legközelebb a Bucsecs nyugati oldalát látogatom meg rhododendron nyíláskor. A Strunga nyeregből könnyedén lehet leereszkedni arra a hegylábra (Buksa) amely összeköti a Leaota hegység főgerincével. Ez az a hely ami egyre ismertebb lett vörös virágszőnyegéről. Ráadásnak meg ott vannak a Bucsecs nyugati mészkőfalai háttérnek. Napnyugtakor gyönyörű lehet. 
Aztán addig húzódott a dolog, hogy bár sikerült eljutnom a helyszínre, a rhododendron (havasszépe) virágzás már nagyon a végét járta. Sejtettem hogy így lesz ... de mindeképp megérte. A Bucsecs nyugati oldalán túrázva, főként a Gaura völgyétől délre eső Gutanu, Batrana, Strunga környékén, olyan mintha nem is Bucsecsben lennél. Eltűnik a tipikus konglomerátum kőzet, helyét a beékelődött mészkő veszi át. A Királykő tömbjével együtt alkotja azt a réteget amelynek közepe lesülyedt (Rucar-Bran folyosó), és ami annyi jó helyet biztosít nekünk túrázóknak, vagy fotósoknak egyaránt, elénk tárva a karsztvidékek megannyi látványosságát. 
Felérve tehát a Strunga nyereg környékére nem láttam semmi bíztatót felülről szemlélve, le is mondtam arról hogy még találok nyíló virágokat. Rövid üdvözlet után mégis rákérdeztem a pásztorra. Kissé értetlenül nézett rám, szemmel láthatóan nem értete hogy mit keresek én. Majd miután elmagyaráztam hogyan is néz ki a virág, örömmel bólogatva adta tudtomra hogy a "hegyi rózsa" még virágzik helyenként a Buksa lábán, ereszkedjek csak le. El is rohantam, és tényleg, foltokban, kókadozva bár, de voltak nyíló virágok. Örültem nekük, de sajnos már hervadtak annyira hogy napnyugtára is maradni pár fotó kedvéért értelmetlen lett volna. Marad ismét jövőre ... 
Hazafele reménykedtem a Keresztényfalva melletti pipacsmező adta lehetőségekben ... de hát itt sem volt szerencsém. Marad ez is jövőre ...

Jobbra háttérben a Strunga nyereg - Bucsecs hegység



Ami még maradt a virágszőnyegből ...




Baróti havasok

A környékünk hegységeiben tett túrákat folytatva ismét a Baróti havasok főgerincére készültünk. Ahol utolsó alkalommal abbahagytuk, most onnan folytattuk. Felmentünk tehát Sepsikőröspatakról a Vadas völgye fölött húzódó, ismert gerincélen, majd a Vadas hágóra ereszkedve gyalogoltunk tovább a főgerincen. Bár átlagmagassága alig haladja meg a 950-1000 métert, és elvileg erdő kellene borítsa, a főgerincen majdnem végig kellemes szubalpesi legelőkön sétálhatunk. Erre gondolom vigyáznak is a pásztorok, a folyamatos legeltetés megelőzi hogy újra betelepüljenek a cserjék, majd utólag a fák. Nemrég olvastam hogy pl. a szlovák Tátrában, a jópár éve letiltott legeltetés következményeként teljesen eltűntek a rétek, legelők. Az erdő visszakövetelte a területet ...
Nos itthon kár lenne elveszíteni őket, hozzátartoznak az erdélyi tájhoz, sőt igazából specifikus táji elem a Kárpátokban. Elképzelitek Erdélyt a juhnyájak és elszórt fákkal tarkított legelők nélkül?



A Kurta-ponk alatt elhaladva lesünk minduntalan a közelgő viharfelhők felé, majd ereszkedünk a Kőröspatak és Kálnok közé lefutó gerincen. 

Fogarasi havasok + Bucsecs (Vf. cu Dor)

Általában úgy gondolják hogy ha csoportot viszel a hegyekbe, az unalmas, hiszen a már untig ismert szakaszokat járod be újra és újra. Nos, itt olvastátok már nemegyszer azon véleményem hogy a természet mindig más arcát mutatja. Hogy ha még segítesz is neki, és különleges időpontokban keresed fel ... annál is többet kapsz. Így volt ez ezúttal is ...
A Fogarasi havasokban a Balea környékére koncentráltunk. A Netedu gerinc, a Doamnei völgy, vagy a kihagyhatatlan Kecske tó környéke volt a cél. Ráadásként egy hajnali fotózás is volt a Kecske tó katlanjában. De hadd meséljenek inkább a képek ... 
Elsőre a Doamnei völgy tavai és gyönyörű vízesése:






Mutatom a Netedu gerinc környékét is:


Jobbra a Buteanu csúcs .. balra meg a híres Arpasel gerinc.


És ím a hajnali Kecske tó és környékének hangulata:










Ráadásnak a Bucsecsben is mentünk egyet, a Vf. cu Dor csúcstömbjét megkerülő jelzett ösvényen. A Vanturis vízesések kanyonja fölött (egy tavaszi túra célpontja) átívelő ösvényről szép kilátás nyílik, amely majd az Izvorul Dorului medrében kerül vissza a platóra, itt már igencsak lehangoló környezetben. A sípályák miatt tönkretett zóna nyári képe határozottan elriasztja a felkészületlen túrázót ... tény hogy egyhamar én sem megyek még egyszer arra. 
Remélem elnézitek nekem hogy képet nem raktam fel róla. Ha jól emlékszem elő sem vettem a fényképezőgépet ezen a szakaszon ...



2016. augusztus 10., szerda

Cím nélkül (késő tavaszi bolyongásaim)


Már ismét ott tartok hogy nézem a listát az megírandó beszámolókról és erős késztetést érzek hogy hagyjam az egészet a fenébe. Meg hát amúgy sem beszélhetünk már beszámolókról, hiszen az utóbbi időkben inkább csak a saját hangulataim kivetítése vagy egy-egy kiragadott pillanat került előtérbe. A száraz tények, adatok, az eligazítások nélküli írások értéke már nem vonzza az olvasót, csak az tér vissza időnként aki véleményemre, no meg pár fotóra kiváncsi bizonyos helyszínekkel kapcsolatban. Lehet az hogy ennyi is elég legyen?

Az hogy hány méter magas, meddig juthatsz el autóval, hány órát kell gyalogolni, stb. énnekem már nem annyira fontos. De maradjunk abban hogy akár eddig is, bárkinek és bármikor szívesen segítek eligazodni. Jó így?

Bucsecs – Simon 

Nos, egy helyszín ami az utóbbi időkben erőssen vonzz, és amit nem is olyan régen ismertem meg. A Bucsecs nyugati lábai közé ékelődött Simon község környéke,  a fölötte magasodó dombvidék tanyavilága. A Holbav és a Magura-Pestera vidékével versengve hozza azokat az élményeket, biztosítja azokat a tájakat aminek én minden pillanatát élvezem és ahol folyamatosan találok valami szépet, valami újat amit lefotózhatok.
Idén is többízben kijártam, késő tavasszal, hátha elkapom a gyümölcsfák virágzását és a még hóval borított hegyeket egyszerre. Persze nem sikerült ... de azért pár érdemes pillanat szemtanúja lehettem. Nem is sikerült drasztikusabb válogatást végeznem a fotóanyagban, ezért most elég sok képet feltöltök ide.
Kellemes nézegetést, ki tudja, hátha kedvet kapsz te is egy rövid sétára ...











 



A simoni kolostor ... háttérben a Bucsecs hegység

... másik oldalon meg a Királykő összetéveszthetetlen főgerince.

Háromszéki havasok
Másik újdonság idénre az hogy igyekeztem gyakrabban kijárni olyan közeli helyszínekre amelyek még ismeretlenek számomra. Jó az hogy ki sem kell menni a megyéből – értsd Kovászna megye, ellenben itt a tájékozódás komolyabb feladattá minősül. Az alacsonyabb  hegyvidékek labirintusában eligazodni amúgy sem könnyű, ezt még tetőzik a erdőírtások, a folyamatosan változó terepviszonyok is. Igyekszem összekötni olyan útvonalakat amelyeknek csak bizonyos szakaszait ismerem, vagy felfedezni teljesen újakat. Ilyen a Háromszéki havasok világa is. Rövidebb ismert szakaszokat összekötve próbálok teljes képet alkotni róla. Megismerni.
Így indultunk el ezúttal a Musát hágóról a Musát csúcson át a Hertán pusztáig, puszta amelyet már korábban ismertem. A főgerincen meglepően jó a jelzés (nem jellemző amúgy), ám odáig meg kell találni a helyes útat. Nem könnyű feladat, térképek és némi tapasztalat elengedhetetlenül szükséges. És így is sikerült tévelyegni. Végülis a Musát patak mentén indultunk fel (szerintem ez jobb mint a jelzett útvonal), majd a völgy egyik jobboldali ágán kapaszkodtunk fel a főgerincre a Musát csúcs és a Hertán puszta közé. Innen már nem volt gond. Örömmel töltött el hogy a Hertán pusztára érve emlékeztem a részletekre, hogy milyen irányből jutottam ide, és hogy akkor hol ereszkedtünk le. Valahogy ezek megmaradtak, pedig nem nagyon büszkélkedhetek a memóriámmal kapcsolatos képességeimmel. A rövidtávúval biztosan nem. 

A Hertán puszta ... a hátsó havas csúcs a Górhavas, jobbra a Lakóca

... visszafele tekintve egészen balra a Musát csúcsa látszik.



Visszafele már a főgerinc jelzéseit követve érkeztünk az aszfaltútra (2D – Ozsdola – Lepsa), egy meredek, helyenként kíméletlen erdőírtásokkal tarkított útvonalon. Ha felfele is ezt választjuk biztosan rászórunk pár „miatyánkat” ... 

Csíki havasok – Répát hegy

Ím egy másik régen bejárt terület felelevenítése. A Csíki havasok déli gerincének egy szakasza,  egészen pontosan a Répát hegy bizonyos szakasza. A Katrosa üdülőteleptől indultunk, a Gombás bércen át Csángótelepig, és vissza. Esőben, néha ködben, átáztunk, átfáztunk, majdnem el is tévedtünk, de jól szórakoztunk. Egy kiemelkedően felkészült biológus csapattal volt szerencsém sétálni, akiktől volt amit tanulni. És én még azt hittem hogy ismerem a virágok egy részét. Hát mint kiderült, igencsak kis részét! Kérdezni is csak módjával mertem, ha túl sok infót kapok, elfelejtem az egészet ... kevesebb, logikusabb magyarázatokat talán még megjegyzek. 






Szép volt .. szerintem a Gombás bérc kihagyhatatlan, hangulata, szinte személyisége van. És nem utolsósorban fotógén.

Máramaros, Bukovina, Moldova körút

Túravezetői szakosításom újabb lépésének részeként utaztunk. Tanulni, fejlődni kell. Hogyanját, mikéntjét nem részletezem, Tény hogy Bukovina és Moldova egy része ismeretlen volt számomra, tehát a tanuláson kívül is szívesen indultam útnak.
Erdély és Máramaros ismert tájai után kiszomjazva vetettem magam a bukoviani és moldovai táj, kultúra és történelem nyújtotta újdonságokra. Bár nem fotóra kiélezett utazás volt, pár képet sikerült készíteni. Ezekből mutatok ...
 
Segesvári utcarészletek ...


Barcánfalvi (Barsana) templomegyüttes

Moldovita kolostor


Sucevita kolostor falfestései

Sucevita kolostor
Sokat lehetne mesélni,  de túl hosszú lenne ... talán majd egy következő alkalommal ...