Amint kisüt a nap ...

Emlékeztek? Nehezen kezdődött a nyár. Folyamatosan esett az eső, a párás, lassan melegedő levegőnek egy idő után csak a növények örültek igazán. Túrák helyett fűvet nyírtam szüntelen :).

Aztán amint kisütött a nap elindultunk ...

Bucsecs - Leaota

Már évek óta megfogadtam hogy legközelebb a Bucsecs nyugati oldalát látogatom meg rhododendron nyíláskor. A Strunga nyeregből könnyedén lehet leereszkedni arra a hegylábra (Buksa) amely összeköti a Leaota hegység főgerincével. Ez az a hely ami egyre ismertebb lett vörös virágszőnyegéről. Ráadásnak meg ott vannak a Bucsecs nyugati mészkőfalai háttérnek. Napnyugtakor gyönyörű lehet. 

Aztán addig húzódott a dolog, hogy bár sikerült eljutnom a helyszínre, a rhododendron (havasszépe) virágzás már nagyon a végét járta. Sejtettem hogy így lesz ... de mindeképp megérte. A Bucsecs nyugati oldalán túrázva, főként a Gaura völgyétől délre eső Gutanu, Batrana, Strunga környékén, olyan mintha nem is Bucsecsben lennél. Eltűnik a tipikus konglomerátum kőzet, helyét a beékelődött mészkő veszi át. A Királykő tömbjével együtt alkotja azt a réteget amelynek közepe lesülyedt (Rucar-Bran folyosó), és ami annyi jó helyet biztosít nekünk túrázóknak, vagy fotósoknak egyaránt, elénk tárva a karsztvidékek megannyi látványosságát. 

Felérve tehát a Strunga nyereg környékére nem láttam semmi bíztatót felülről szemlélve, le is mondtam arról hogy még találok nyíló virágokat. Rövid üdvözlet után mégis rákérdeztem a pásztorra. Kissé értetlenül nézett rám, szemmel láthatóan nem értete hogy mit keresek én. Majd miután elmagyaráztam hogyan is néz ki a virág, örömmel bólogatva adta tudtomra hogy a "hegyi rózsa" még virágzik helyenként a Buksa lábán, ereszkedjek csak le. El is rohantam, és tényleg, foltokban, kókadozva bár, de voltak nyíló virágok. Örültem nekük, de sajnos már hervadtak annyira hogy napnyugtára is maradni pár fotó kedvéért értelmetlen lett volna. Marad ismét jövőre ... 

Hazafele reménykedtem a Keresztényfalva melletti pipacsmező adta lehetőségekben ... de hát itt sem volt szerencsém. Marad ez is jövőre ...

Jobbra háttérben a Strunga nyereg - Bucsecs hegység

Ami még maradt a virágszőnyegből ...

Baróti havasok

A környékünk hegységeiben tett túrákat folytatva ismét a Baróti havasok főgerincére készültünk. Ahol utolsó alkalommal abbahagytuk, most onnan folytattuk. Felmentünk tehát Sepsikőröspatakról a Vadas völgye fölött húzódó, ismert gerincélen, majd a Vadas hágóra ereszkedve gyalogoltunk tovább a főgerincen. Bár átlagmagassága alig haladja meg a 950-1000 métert, és elvileg erdő kellene borítsa, a főgerincen majdnem végig kellemes szubalpesi legelőkön sétálhatunk. Erre gondolom vigyáznak is a pásztorok, a folyamatos legeltetés megelőzi hogy újra betelepüljenek a cserjék, majd utólag a fák. Nemrég olvastam hogy pl. a szlovák Tátrában, a jópár éve letiltott legeltetés következményeként teljesen eltűntek a rétek, legelők. Az erdő visszakövetelte a területet ...

Nos itthon kár lenne elveszíteni őket, hozzátartoznak az erdélyi tájhoz, sőt igazából specifikus táji elem a Kárpátokban. Elképzelitek Erdélyt a juhnyájak és elszórt fákkal tarkított legelők nélkül?

A Kurta-ponk alatt elhaladva lesünk minduntalan a közelgő viharfelhők felé, majd ereszkedünk a Kőröspatak és Kálnok közé lefutó gerincen. 

Fogarasi havasok + Bucsecs (Vf. cu Dor)

Általában úgy gondolják hogy ha csoportot viszel a hegyekbe, az unalmas, hiszen a már untig ismert szakaszokat járod be újra és újra. Nos, itt olvastátok már nemegyszer azon véleményem hogy a természet mindig más arcát mutatja. Hogy ha még segítesz is neki, és különleges időpontokban keresed fel ... annál is többet kapsz. Így volt ez ezúttal is ...

A Fogarasi havasokban a Balea környékére koncentráltunk. A Netedu gerinc, a Doamnei völgy, vagy a kihagyhatatlan Kecske tó környéke volt a cél. Ráadásként egy hajnali fotózás is volt a Kecske tó katlanjában. De hadd meséljenek inkább a képek ... 

Elsőre a Doamnei völgy tavai és gyönyörű vízesése:

Mutatom a Netedu gerinc környékét is:

Jobbra a Buteanu csúcs .. balra meg a híres Arpasel gerinc.

És ím a hajnali Kecske tó és környékének hangulata:

Ráadásnak a Bucsecsben is mentünk egyet, a Vf. cu Dor csúcstömbjét megkerülő jelzett ösvényen. A Vanturis vízesések kanyonja fölött (egy tavaszi túra célpontja) átívelő ösvényről szép kilátás nyílik, amely majd az Izvorul Dorului medrében kerül vissza a platóra, itt már igencsak lehangoló környezetben. A sípályák miatt tönkretett zóna nyári képe határozottan elriasztja a felkészületlen túrázót ... tény hogy egyhamar én sem megyek még egyszer arra. 

Remélem elnézitek nekem hogy képet nem raktam fel róla. Ha jól emlékszem elő sem vettem a fényképezőgépet ezen a szakaszon ...