2010. május 27., csütörtök

Madarasi Hargita

Úgy történt hogy hétvégén "véletlenül" éppen a Madarsi Hargitára vezetett utam. Egy hirtelen támadt ötlet, és Csíkszeredai baráti látogatásunk turába fordult. Annak ellenére hogy még voltam a Madarasi Hargitán, ezeddig nem jártam fel a csúcsra .. igen .. ilyen is van :D
És ha már ott voltam, most mindenekelőtt ez a cél lett kitűzve, elvégre rövid 20perces séta a menedékháztól. No de nem is ez a lényeg itt.
Hallottam én már hogy vannak kopjafák, meg hogy a "székelyek szent hegyének nevezik" .. minden információm ellenére is teljesen megdöbbentem felérve a kissé lapos hegytetőre.

Sajnos a fényképezőgépem nem volt velem,
így ezt a fotót egyszerűen a netről töltöttem be.
És ami a fotón látszik az csak egy része
e fura tájnak ...

Hogy ott mennyi ..és mennyi kopjafa, meg emléktábla, meg miegymás áll, arra engem senki nem készíthetett fel előre. Akárcsak egy temetőbe cseppenne az ártatlan természetkedvelő ..
Nos én megsérteni sem szeretnék senkit, én is székely lennék ... de azért nem ennyire !!!
A természetes vadon hegyvidék érzését nemcsak a rengeteg építmény zavarja, de felérve a csúcsra, a nyugalomra vágyó, természetszerető ember megriadva rohan le a másik oldalon ... és reméli hogy egyszerűen csak eltévedt ...

És az a gyanúm hogy a szegény székely embernek igencsak kevéske köze van e otrombasághoz, hiszen legfeljebb csak elvétve látni székelyföldi keltezésü kopjafát ..

Egyszóval .. kissé megrendülve a Hargita természetes világának elváltozásától .. gyönyörű kilátás fogad a csúcsról, és ezért megéri elsétálni odáig.