2050. március 13., vasárnap

Egy lépéssel közelebb

Hosszú évek óta azon álmodozom, hogy Erdélyben meg tudnék-e élni túravezetőként. Lassan 22 éve annak, hogy komolyan foglalkozok hegymászással, hegyvidéki túrázással, ráadásul túravezetéssel is, úgy másodállásként. De hogy e hobby valamikor a megélhetést is jelenthetné számomra, nos az egészen az elmúlt évekig csak álom volt, és egészen az idei évig csak terv.

Aztán 2016-ban, némi biztatásra, beadtam egy pályázatot a Bethlen Gábor Alap által kiírt programra (Határon túli fiatal vállalkozások támogatása), és hát, örömömre, egyike voltam azon pályázóknak, akik megkapták a támogatást. És hát nekifogtunk ... egy lépéssel közelebb kerülni az álom valóra váltásához. Ezúton is köszönet bizalmukért!

Beszereztük azon eszközöket, amelyeket hasznosnak ítéltem a tevékenység szempontjából, és határidőre sikerült egy tartalommal feltöltött, működő weboldalt is összerakni. Bár az oldal folyamatos bővítés alatt fog állni, már elérhető a világhálón, és azon elképzelés alapján lett felépítve, hogy egy már kész turisztikai programokat felvonultató felület helyett, egy kedvcsináló, gazdagon illusztrált oldal legyen, aminek alapján a látogató eldöntheti, hogy őt milyen túra érdekelné, és melyek azok a helyszínek, amelyeket meglátogatni szeretne. Ezek után már csak pár alapkérdésre kell válaszolnia egy, a weboldalon elérhető online nyomtatványban, aminek alapján én személyre szabott túraprogramot állíthatok össze számára.

Korábbi tapasztalataim szerint minden előre megtervezett program vége ugyancsak az lett, hogy a csapatra kellett alakítani azt, így miért ne kezdenénk már elsőre így? Mit szóltok? Ha te olvasnád a weboldalt, tetszene ha a teljes program igényeidre lenne szabva? Őszintén szólva, nekem tetszene …

Éppen ezért szól a weboldal majdnem mindenkinek, és nem csak korábbi tapasztalattal már rendelkező természetjáróknak. Vagyis pontosítok … majdnem mindenkinek. Merthogy a természet iránti szeretet, elkötelezettség, és tisztelet elengedhetetlen. Márpedig itt elsősorban a természeti környezet az ahová igyekszünk …

Igyekeztünk tehát egy nem túlzsúfolt, de elégséges információkkal kiegészített szöveges tájékoztatót írni, saját fotóimat felhasználva bemutatni azt képeken is, remélve hogy meghozza a kedvet egy utazásra.

Olvassátok tehát, mutassátok másnak is, írjatok vagy hívjatok ha bármi kérdés felmerül, és természetesen közöljétek velem ha hibát észleltek, ha bármit hiányosnak, elégtelennek, vagy éppen ellenkezőleg, zsúfoltnak, netán fölöslegesnek találtok. Minden visszajelzésnek örülök majd!

2017. június 14., szerda

A hegyikecske és a Duna-delta találkozása

Elárulom, ez volt a hegyikecske életében az első találkozás a Duna-deltával és környékével. Őszülő szakállát simogatva úgy döntött, hogy ideje szembenézni egy furcsa, számára egészen idegen vidékkel.  És szembenézett … és most újra szakállát simogatva gondolkodik hogyan is írjon pár sort róla …

Hogy hogyan is került egy hegyikecske e vizes, mocsaras vidékre? Talán hallottatok már a Vadon Egyesületről (Sepsiszentgyörgy), esetleg a Transnatura természetfotós klubról és fotóversenyekről? Ezúttal egy fotótúra kezdeményezés alapján utazott a csapat a Duna deltába, és annak környékére. És persze a hegyikecske lévén az egyetlen aki mindezt még csak képeken látta, úgy gondolta illik szélesíteni látókörén, és megismerni olyan vidéket is ahol nem függőlegesen felfele kell haladni.

Mesél tehát röviden, hátha van akinek ez is segíthet eldönteni hogy érdemes-e útnak indulnia vagy sem. Persze mindezt szigorúan a hegyikecske sziklákhoz szokott szemszögéből nézve … kérem tehát elnézést tanúsítani, ha néha elfogultnak mutatkozik.

Előszöris, ami elsőre igencsak meglepte a hegyikecskét, hogy a Braila és Tulcea városok közti vidék nagyon is más jellegű mint ahogy azt elképzelte. Mivel járt már a Dobrudzsa nyugati részein, ahol a végtelen búzatáblák egyhangúságát csak a végtelen napraforgótáblák bólogató virága váltotta (merthogy akkor még nem volt divat a repceültetvény, meg a szélturbinák sem). Ilyen emlékekből táplálkozva elképzelhető meglepetése amint hosszan, erdővel borított dombvidéken haladt, és azt hitte hogy átaludván az egészet már ismét hazafele tartanak. Tudott vajmi öreg és apró kis hegységről errefele (Macin), de arról is azt képzelte hogy egy komolyabb sárkupac lehet a hatalmas mező közepében … elnézést a lenézésért. Erre kiderül hogy nemcsak elég nagy kiterjedésű kupac az, de alig pár méter tengerszintről bámulva van neki tekintélye is. És az utak menti jegenyék sora sincs kivágva (merthogy ezeket itthon is szerette nagyon), így örömmel nyugtázta hogy azért ez mégsem egy rossz hely.

Röviden tehát:

Razim tó
Ha nem figyelsz, és a térképet is otthon hagytad, azt hihetnéd hogy a tengert látod. Pedig nem, ez a Razim tó, országunk legnagyobb édesvízi tava. Szerencse van egy sziget a közepén, és az helyreigazít ha dilemmában lennél. Persze, mint annyi más helyszínt errefelé, nem lehet megközelíteni a rajta fészkelő, költő madárkolónia miatt (ez esetben pelikánok, ha jól tudom). Amúgy legtöbb helyen még a part is nehezen közelíthető meg, vagy a kiterjedt nádasok, vagy a magántulajdonban lévő partszakaszok miatt.




Delta
Ez esetben a Sulina ágtól északra található labirintus, egészen az Ódunáig (Mila 23). No. itt a hegyikecske, felfegyverkezve a leghosszabb „zoom”-al amit felszereltsége megengedett, izgatottan foglalt helyet a motorcsónakban. A szűk csatornákba érve, az újdonság varázsában figyelte a tájat. Rá kellett jönnie hogy ez esetben sem volt kielégítően felkészülve, meglepte a várt nádasok helyett látható hatalmas fűzfákkal övezett csatornák látványa. Csodálta a vízből kiálló fák tükrét, az ágakon pihenő kormoránok, kócsagok látványát. Aztán egy idő után már csak a madárfajok változtak, a táj meg minduntalan ugyanazt mutatta. Ellenben, a vízimadarak változatossága elképesztő. És mivel a hegyikecske csapata jól informált műkedvelő ornitológusok gyülekezete is egyben, minden új infót igyekezett magába szívni. Ezúton is köszöni az okítást … reméli hogy valamivel mégiscsak okosabb lett.

Nagy kárókatona vagy kormorán (Phalacrocorax carbo)

Kis kócsag (Egretta garzetta)

Fekete tenger
Kétszer találkozott a hegyikecsek a nagy vízzel. Először Ukrajna határában, Sulina településről kihajózva egy a tenger által rakott nagy homokzátonyig, amit megközelíteni ugyancsak nem szabadott, de hát úgyis olyan madársűrűség volt rajta, hogy talán nem lett volna hely kiszállni sem … ám olyan sokat kellett zötykölődni a Sulina széles ágán lefele, majd a tengeren újra, hogy nem biztos megérte az egész. A „K” szigetnek nevezett újdonság a Musura öbölben alakult, és 2009-ben társult hozzá egy zátonyra futott grúz hajó is.
Másik alkalom a Vadu tengerpartja volt. No ennek vadsága, elszigeteltsége tetszett még a hegyikecskének is. A tavak és a tenger közti keskeny sáv hangulata egyedi, partjait csak a helyi halászok látogatják rendszeresen.

Borzas gödény (Pelecanus crispus)




Vadu
Rövid tengerparti látogatásunkon kívül ide, Vadu község melletti tavakhoz jártunk madarakat fotózni. Álmodoztunk mi sakálokról is, de az emlősök reprezentatív tagja itt az ürge volt, és mint kiderült fotózni őket sem éppen könnyű mulatság. De ha ezen tevékenységek hallatára nem pezsdül meg benned a vér, akkor egyszerűen nincs amiért ide látogatni. Megjegyzem ugyanez érvényes a Grindul Lupilor (Farkasok Zátonya) térségre is … ahol pár, hatalmas kévébe rakott nádakon kívül semmi nem hívta fel a hegyikecske figyelmét.


Gólyatöcs (Himantopus himantopus) ... nekem már úgyis Gólyapöcs marad ...

Küszvágó csér (Sterna hirundo)

Közönséges ürge (Spermophilus citellus)

Enisala (Yeni-Sala) és környéke
Kéremszépen, ez lenne hegyikecske legkedveltebb helyszíne. A büszke sziklaoromra épített vár romjai még most is jó szolgálatot tennének egy a Babadag ás Razim tavakat felügyelő rendszernek. A genovai kereskedők által a 14-ik században épített vár ma már nem elijeszteni hivatott az idegeneket, épp ellenkezőleg. Ráadásul a lenyugvó nap fényében kaptuk el, háttérben a Babadag tó csillogó víztükrével. Környéke változatos és érdekes, bármerre fordulsz valami újat láthatsz. Az erdők borította dombok, a nádasok, tavak, és a szélturbinák modern sziluettje, mind egyszerre vannak jelen.
És mindjárt a szomszédos dombtetőn ott van az egyre ismertebb bazsarózsa mező. Aki a természetet szereti az nem mehet el innen úgy, hogy ne keresné fel. Igaz, virágzása csak 1-2 hétig tart, ha május elején nem jutottál oda, akkor már csak a következő években reménykedhetsz. Mindig hangoztatják hogy miért jó tavasszal utazni erre a vidékre. Nos, számomra a bazsarózsák nyílása az egyik legerősebb érv.




Vad bazsarózsa (Paeonia peregrina var. romanica)




Histria romváros
Nálam az „egyszer meg kell nézni” kategóriába tartozik. Histria antik görög város volt, azt mondják az első város a mai Románia területén. Neve a Hister szóbol ered, ami a Duna ókori neve. Csak hogy tudd 😊. Ma nem látni mást mint egymásra fektetett hatalmas kőtömböket, ezeknek nagyja is a restaurációk eredménye. Ami szép és érdekes lelet azt kiállították a romok melletti múzeum épületében.



Összegezve tehát, a hegyikecske elégedett a begyűjtött élményekkel, talán még a fotóanyaggal is, de csendben bevallotta hogy nem az a hely ahová már holnap vissza szeretne menni. Azért a hegyvidék mégiscsak közelebb áll szívéhez …



Ennek ellenére, ha mégis arra járna, a következőket jegyezte fel: 
  • ·         a napkeltéket és napnyugtákat a deltában töltené, csónakban persze …
  • ·         mindenképp kajaktúrára menne … csendesebb, természetközelibb és sportosabb módszer
  • ·         meglátogatná a Letea és Caraorman térségét
  • ·         meglátogatná a Szentgyörgy ágat, és a Sahalin sziget környékét


És bár tapasztalat hiányában, de egyetért abban is hogy a tavasz lehet a legjobb időszak egy látogatásra. Hogy miért? Hát a bazsarózsák ... 😊 … viccelődik – de persze az sem elhanyagolható hogy ilyenkor tilos a halászat a deltában, így nincs tele minden halászcsónakokkal, illetve ugyancsak most van a madarak vonulási, párzási és költési időszaka, ami hangos madárrikoltásokkal jár, de látványos és mozgalmas. Ja ... és minden figyelmeztetés ellenére sem vette komolyan a dolgot, és egyszerűen megették a szúnyogok. Merthogy tavasszal nincsenek szúnyogok … nos kéremszépen, van bőven - suttogja hegyikecske - és újra vakarni kezdi a csípések emlékezetében még mindig viszkető helyeit.