2013. november 30., szombat

Őszvégi barangolások - Hargita és Háromszéki havasok

Ezúttal minden mellébeszélés nélkül osztok meg pár képet a késő őszi Hargita illetve Háromszéki havasokban fotózott anyagból. 
Mint mindig - bár lehet hogy túl sokat ismétlem önmagam - remélem hogy maguk a fotók mesélnek majd helyettem.

Elsőre jöjjenek a Hargitán készültek:


A Zetelaki tó ... az alacsony vízállás érdekességeket hozott a felszínre ..


... ezt remélem nem az alacsony vízállás hozta felszínre ... mindenesetre nem vizsgáltam meg hogy alatta mi van :) ...

A Madarasi Hargita csúcstól nem messze található Szökő vízesés 

A Madarasi Hargita az alkonyat színeiben, háttérben a Bucsecs és a Királykő hegységek

Illetve a Háromszéki havasok Lakóca (1777m) csúcsán, és közvetlen környékén tett látogatásunk fotóiból:


Visszanézve a Kommandó irányába mutató hegylábakra ... messze hátul a Bucsecs már fehéren villog ...

A Lakóca csúcs alatti kis tavacska .. háttérben a Vráncsa hegység csúcsai ..


A Vráncsa legmagasabb csúcsa a Gorhavas ... a Lakóca közvetlen szomszédja.

2013. november 20., szerda

Fotós zavarban .. őszi emlékek környékünkről

Még mielőtt a tél fehérsége elzavarná az elmúlóban lévő őszi színeket, pár gondolattal fűszerezve megosztom veletek néhány sikeresebbnek tetsző fotómat.

Kissé furcsán alakultak idén az őszi színek. Hiszen amikor már igazán csúcspontjára ért volna a színorgia, beköszöntött párnapos havazás és fagy, ami hirtelen odavágta a fotózni vágyódó, de erőteljesebb színekre várakozó fotósokat. Viszont azután egy újabb kiteljesedés következett, ami a figyelmeztetés után rövid engédékenységre késztette a természetet, és megadta a lehetőséget azoknak akik már lemondtak az idei őszi szezonról.  Ide tartozom én is … és még a második esélyt is csak nehezen sikerült hasznosítani.

Meg hát egyre inkább előtör egy másik probléma is, amivel már régóta küszködöm, de végleges megoldást nemigen találok rá. Röviden arról van szó, hogy a hegyvidéki túrázások alkalmával (elsősorban) de sokszor a fotótúrák alkalmával is (ami már veszélyes) ... teljesen megfeledkezem a fotózás tehnikai dolgairól. Vajon miért nem figyelek a tehnikai beállításokra, és csak utólag látom hogy hogyan kellett volna terepen a helyes beállításokat elvégezni?

Miért maradok “primitiv” ott kint a természetben?

Felülkerekedik bennem az egyszerűséget, a tájat csodáló ősember? Ha fotózok, miért mellékelem a tehnikai beállításokat és csak az érzelmi tendenciáknak engedelmeskedve az úgynevezett “művészies” megközelítést választom? Pontosabban miért csak a színek és az elemek elrendezése, illetve a fények és a kompozició az elsődleges ?

Egyszerűen elfelejtem hogy ezt támogatni kellene tehnikai alapokkal! Miért ? Persze előre beállítok pár alapdolgot, de aztán képes vagyok órákig fotózni mindenféle változtatás nélkül.
Azt hiszem az új és ismeretlen táj, vagy a réginek megannyi új arca vonz, arra figyelek, arra koncentrálok. És mindezt tudatalattim teszi, mert ha ráirányítom is magam pár expozíció erejéig hogy átgondoljam a pillanatnyi kép lehetséges tehnikai beállításait, ez hamar elenyészik …
Tényleg képtelen vagyok ezen átlépni? Vajon egyedül vagyok ezzel a problémával?  Kérdések ... amelyekre a válaszok csak  újabb kérdéseket szülnek.


No ... mindent félretéve ... had mutassam a fotókat ... ezúttal a Bodok és Nemere hegységek terítéken …

Felsőháromszéki medence - Esztelnek közelében

Csángótelep

Csángótelep


A Nagy Sándor csúcson ...

... meg a csúcs alatti fenyvesben

Bodoki hegyek ..




... és végül az elmaradhatatlan Perkő.