2013. november 20., szerda

Fotós zavarban .. őszi emlékek környékünkről

Még mielőtt a tél fehérsége elzavarná az elmúlóban lévő őszi színeket, pár gondolattal fűszerezve megosztom veletek néhány sikeresebbnek tetsző fotómat.

Kissé furcsán alakultak idén az őszi színek. Hiszen amikor már igazán csúcspontjára ért volna a színorgia, beköszöntött párnapos havazás és fagy, ami hirtelen odavágta a fotózni vágyódó, de erőteljesebb színekre várakozó fotósokat. Viszont azután egy újabb kiteljesedés következett, ami a figyelmeztetés után rövid engédékenységre késztette a természetet, és megadta a lehetőséget azoknak akik már lemondtak az idei őszi szezonról.  Ide tartozom én is … és még a második esélyt is csak nehezen sikerült hasznosítani.

Meg hát egyre inkább előtör egy másik probléma is, amivel már régóta küszködöm, de végleges megoldást nemigen találok rá. Röviden arról van szó, hogy a hegyvidéki túrázások alkalmával (elsősorban) de sokszor a fotótúrák alkalmával is (ami már veszélyes) ... teljesen megfeledkezem a fotózás tehnikai dolgairól. Vajon miért nem figyelek a tehnikai beállításokra, és csak utólag látom hogy hogyan kellett volna terepen a helyes beállításokat elvégezni?

Miért maradok “primitiv” ott kint a természetben?

Felülkerekedik bennem az egyszerűséget, a tájat csodáló ősember? Ha fotózok, miért mellékelem a tehnikai beállításokat és csak az érzelmi tendenciáknak engedelmeskedve az úgynevezett “művészies” megközelítést választom? Pontosabban miért csak a színek és az elemek elrendezése, illetve a fények és a kompozició az elsődleges ?

Egyszerűen elfelejtem hogy ezt támogatni kellene tehnikai alapokkal! Miért ? Persze előre beállítok pár alapdolgot, de aztán képes vagyok órákig fotózni mindenféle változtatás nélkül.
Azt hiszem az új és ismeretlen táj, vagy a réginek megannyi új arca vonz, arra figyelek, arra koncentrálok. És mindezt tudatalattim teszi, mert ha ráirányítom is magam pár expozíció erejéig hogy átgondoljam a pillanatnyi kép lehetséges tehnikai beállításait, ez hamar elenyészik …
Tényleg képtelen vagyok ezen átlépni? Vajon egyedül vagyok ezzel a problémával?  Kérdések ... amelyekre a válaszok csak  újabb kérdéseket szülnek.


No ... mindent félretéve ... had mutassam a fotókat ... ezúttal a Bodok és Nemere hegységek terítéken …

Felsőháromszéki medence - Esztelnek közelében

Csángótelep

Csángótelep


A Nagy Sándor csúcson ...

... meg a csúcs alatti fenyvesben

Bodoki hegyek ..




... és végül az elmaradhatatlan Perkő.


2 megjegyzés:

Dénes írta...

Hát én sajnos nem igazán értek a fotózáshoz, és nem is tudom, mennyire csak egy kattintás a dolog, vagy mennyi munka van ezeken a képeken kattintás előtt/után. Mindenesetre úgy tűnik, mintha az ember besétálna a tájba, érezné az illatokat, hallaná a szellőt, sőt néha hunyorítana a napsütéstől.

És hát végre valaki a mi tájanikról is készít ilyen minőségű képeket, nemcsak a Geographic egzotikus fotóit bámulhatjuk.

Múltkorjában voltam a Bodoki tetőn, találkoztam egy fölöttéb dühös viperával, de sajnos egy használható fotót sem tudtam róla készíteni. Hát ilyenkor azért bánom, hogy nem tudok fotózni.

Mindenesetre csak így tovább és persze minél több képet, mert nézni is egy élmény, csakúgy, mint elmenni.

Bereczki Barna írta...

Nagyon köszönöm .. örülök hogy tetszenek a képek, és hát csak ígérni tudom hogy ezután is igyekezni fogok :)

Megjegyzés küldése