2010. szeptember 30., csütörtök

Szent Anna tó kora őszi fotók - szöveg nélkül

Remélem nem unjátok már a végeláthatatlan Szent Annás fotókat ... mert még biztosan lessz :D
Ezúttal egy délutáni séta eredményei, fotós szempontból egyáltalán nem kedvező fényekkel ... ez lett belőle.

Ismeritek a Szent Anna tó legendáját ? . .nos ez a fotó akár azt is elmesélheti

Ellenfényben amúgy sem hálás dolog fotózni ... ezúttal még a párás levegő is ..




2010. szeptember 21., kedd

Két nap, két évszak – Fogarasi havasok

Igazából közel 4 nap, de hát a megközelítés, meg a táborhely elérése már magában felemészti az egész napot, így a Fogarasi havasokba szánt túratervekben mindig sok időt kell szánni erre. Egyetlen kivétel persze a transzfogarasi úton való megközelítés, de hát ugyebár a Fogaras nem csak a Balea környékéből áll. Sőt főként nem abból !! Vagyis ezúttal is az első napunk autózással telt, meg párórás nagyzsákos cipekedésből. Brassó után már látszott hogy az előző napon lehullott hó mennyisége nem is kevés, a szeptemberi havazás igencsak váratlanul tiport bele a tervekbe. Az időjárás csak megerősítette a havazás utáni szürke-hideg hangulatot .. de mi akkor is 7-en gyültünk össze erre a túrára. Persze elfogta a társaságot egy kis szorongás a teljesen fehérbe öltözött hegyek láttán, de ez nem az a társaság aki ennyi miatt hazarohan. És amint ilyenkor lenni szokott, célpontunkhoz közeledve egyre kellemesebb idő lett, már a nap is kisütött, a hangulat is emelkedőben volt. Végigrobogtunk a hegy alatti menedékhelyig, azon a 14 kilométeres úton amelyen hajdanán annyi alkalommal gyalogoltunk végig, és amely annyi emléket idézett. Az elszórt kis tanyák helyett villanegyedek állnak, de a 8-10 évvel ezelőtti diáktábor épületei már feledésbe merültek, a roskadozó épületeket visszakövetelte magának a természet. A kis eldugott mendékház is modernebb arcát mutatja, a hátizsákos, konyhára kevés pénz hozó turistákra, hegymászókra már nem az meleg fogadtatás vár. Az autókat parkolhatjuk elfogadható összeg ellenében a parkolóba. A többnaposra rakott zsákokat vállunkra véve indultunk el felfele, keresve a régebbről ismert jeleket, a különleges fákat és sziklaformákat. Felérve a Barcaciu gerincre, amelyen az azonos nevű menedékház is áll, gyors tempóban haladunk, hamarosan el is értük az erdők felső határát, kijutva a ház előtti tisztásra. Ott vár a gazda (Nea Petre), aki mint mindig, igazi hegyiember módjára várja és üdvözli a vendégeket. Persze már nem emlékszik rám, az akkor még hosszú hajjal, elnyűtt, másodkézből vásárolt hátizsákkal, tornanadrágban annyi alkalommal tiszteletét tevő fiatal fiura. Azóta túl sok idő telt el, és túl sokan megfordultak már .. mint mondja, újabban inkább csak a nyugati turisták mint hazánkfiai. De a fogadtatás a már jól ismert, kemény és meleg. Beszélgetünk, majd felhúzzuk a sátrakat. Az est megajándékoz egy gyönyörű naplementével is, fáradhatatlanul kattognak a fotósgépek, majd visszavonulunk. Hideg éjszaka volt ..

A Barcaciu menedékház

Lennt Nagyszeben fényei

Reggel tiszta idő fogad, csak odalennt az Olt völgyében fehérlik a pára. Reggelizés közben gyorsan változik a napi túraterv, majd határozottan indulunk a Scara csúcs irányába. Gyorsan megyünk át a csábító áfonyáson, de kárpótlásul a Scarisoara gerincről igazi alpesi hangulatu kilátás fogad. Természetesen a fotózás a fő tevékenység .. a nyugati Fogaras csúcsai fehéren emelkednek ki ... míg lennebb a zöld alpesi legelők svájci képeket idéznek.

Háttérben bj: a Garbova (2188m) a Boiu (2431m) és a Ciortea hármascsúcsa (2427m)

Elérve a hóhatárt lemondunk a Scara csúcs toronyiránti megmászásáról, megkerüljük a hegycsúcsot az északi oldalt átvágó jelzett ösvényen – helyenként 10-15 centi vastag hó – majd a csúcs alatti nyugati nyeregből mászunk fel. Éles szél zavarja a nyugodt nézelődést a csúcsról, gyors tempóban ereszkedünk, majd egy napsütötte és szélvédett déli oldalon állunk meg egy rövid pihenésre, falatozásra. Innen majd hosszan, a főgerincen fogunk átmenni a Serbota csúcsra. Útközben érintjük a Scara menedékhelyet, amely a gerinc alatt kevéssel, a déli oldalon probál ellenállni a szélnek, és az idő vasfogának. Az eredeti túraterv szerint itt kellett volna a bázist jelentő tábort felépíteni, de a friss havazások és a késői indulás miatt felrúgtuk ezt a lehetőséget. Hát itt már igazi magashegyi tábor lett volna, kimaradt volna a esti tábortűz hangulata ... de mindennek megvan a saját előnye és hátránya.

A téli mászások a szemközti gerincen vezetnek fel, majd onnan jobbra a Scara (2306m) csúcsra

Az Avrig tó látszik

A Scara menedékhely (2261m)

Szikrázó napsütésben ballagunk a gerincen, meg-megállva egy rövid fotózásra. Egyre közelebb kerül a Serbota, Negoiu zóna vad sziklavilága. Felérve a Serbota csúcsra beláthatunk a Custura Saratii nevű gerincszakaszra, amely meredeken szakad le a csúcsról, és mindvégig kitett sziklaösvényen vezet át a Negoiu csúcs alá.

Visszanézve a gerincről a Boiu és a Ciortea csúcsokra

Háttérben jobboldalon jb. a Caltun-Lespezi (2517m) és a Negoiu (2535m) csúcsok előttük a lapos nyeregből felfele látszik a Serbota 2327 m magas csúcsa

Messze lennt a Vidraru gyűjtőtó

A Custura Saratii gerincszakasz .. jómagam látszom a gerinc tetején (Zsófi fotója)

Ilyen friss hóval tarkítva igazi kihivás lett volna ez a sziklagerinc, végül az időhiány és a várható tehnikai nehézségek miatt lemondtuk ezt a variánst, és a kevésbé kitett Serbota gerincen ereszkedtünk le, az egyre vízesebb hóval borított ösvényen. Magunk mögött hagyva a lucskos részeket jutunk le a Negoiu menedékházhoz, majd innen az erdőszint határán vezető hosszú ösvényen jutottunk vissza a Barcaciu házhoz. Összesen 11 órás túrát tudtunk magunk mögött, mindvégig gyönyörű időben, szép és látványos panorámával, és rengeteg fotótémával fűszerezve. Az esti tábortűz melege feledtette az egyre hűvösebb éjszakát .. már igencsak későn járt amire hálózsákunkba burkolózva aludni tértünk.

Fecsketárnics (Gentiana asclepiadea)

Harmadnapunk reggelén még kecsegtetett az idő hogy talán mégis napsütés lessz, de a meteorológusok előrejelzéseit megerősítette a tapasztalataiból kiinduló házigazdánk is, így borús és szürke időre felkészülve indultunk mai túránkra. A célpont az Avrig tó és környéke. Meglepetésünkre, az éjszaka felmelegedett levegő miatt elolvadt a hó nagy része ... a tegnapi téli túránk mára szabályos őszi túrára változott. A széles glaciális völgyön felfele haladva hideg és erős szél fújt, de a tó alatti meredek lejtők már takarásban voltak. Persze hogy így már nem lehetett ellenállni a hatalmasra nőtt áfonyáknak ..

Bj: a Scara (2306m) és Garbova (2188m) csúcsok

A tónál rövid kajaszünet után hosszú fotósszünetet tartottunk ... külön figyelmet szentelve a tájnak, a virágoknak, a túratársaknak egyaránt.

Résztvevők bj: N. Zsófi, M. Andris, B. Imre, Sz. Kriszta, G. Laci, B. Boti, és alsó sorban jómagam

Visszafele a Ciortea csúcsok és a Garbova csúcs közötti nyeregben jutottunk ki, egy látványos, részben kitett ösvényen át. Felmásztunk az igazi csúcsélménnyel szolgáló, hegyes Garbova csúcsra is .. majd a már ismert Scara alatti traverzen ereszkedtünk vissza a menedékház fölötti gerincre.

Az Avrig tó és az alatta fekvő hatalmas glaciális völgy

A magasabb csúcsokat már mind vastag felhők takarták, rövid fotózás után ereszkedtünk le a erdőhatár közvetlen közelében található kiterjedt áfonyásba. Mindenki kedvére teletömhette magát áfonyával, vagy málnával. Annyi időt töltöttünk ezen a részen, hogy leérkezve a menedékházhoz gazdánk első kérdése az volt hogy valami problémánk volt ? – hiszen régóta figyeli hogy odafenn egy helyben álldogálunk ..... a második meg az hogy akkor legalább hagytunk neki is egy kevés áfonyát ? A hétvégére érkezett vendégek is mosolyogva nézték az áfonyától lilára színeződött szájú társaságot :D

Bár kissé hangos, de kellemes estét töltöttünk ...

Utolsó napunk reggelén csak a sátrakat elért első napsugarakra keltünk, igazán komótos reggelizés és pakolás után bucsúztunk el házigazdánktól. Ezúttal mihamarabbi viszontlátást ígértünk ... reméljünk ezen ígéretünket be is fogjuk tartani majd. Érezhetően könyebb zsákjaink terhe alatt, a gravitáció kegyes segítségével, igencsak gyorsan érjük el a lennt állomásozó autókat. Átöltözés, végre a szabadulás a nehéz bakancsoktól (egyedül én voltam kevésbé inspirált, és otthon hagytam a szandálokat) ... és indulás haza. Útközben megállunk a Fogarasi várnál, és pótólva multkori mulasztásomat ezúttal alaposabban bejártam udvarait.

2010. szeptember 18., szombat

Királykő főgerinc - fülétől farkáig

Ugyancsak hagyományosnak számít hogy évente legalább egyszer elkisérem Sz. Árpit valamelyik hazai hegységre. Ezúttal határozottan a Királykő hegyre voksoltak barátaival, és gyanús hogy nemigen gondolták mi vár rájuk. Végül azt hiszem szebb volt és nehezebb mint amire számítottak, és nem cserélnék el semmi másra e háromnapos túra élményeit. Természetesen ugyanilyen élmény volt számomra is, talán csak annyi különbséggel hogy én tudtam már hogy milyen is a Királykő gerincén végigmászni. Csodálatos napokat töltöttünk el e zöld-fehér világban, izzadtunk és szuszogtunk a zsákok alatt, de jól szórakoztunk.

A Diana menedékhelyet érintve másztunk fel a főgerincre, már régen jártam ezen az útvonalon, örömmel fedeztem fel újra a régi helyeket, örömmel idéztem fel újra régi emlékeket. És örömmel dobtam le hátamról a súlyos zsákot amint elértük a főgerinc vonalát. Lévén hogy a Királykő igencsak fukar ha forrásokról esik szó, mindannyian sok vizet cipeltünk, az egyébb, elkerülhetetlenül fontos felszerelés mellett. Buzgón biztattam a fiukat, hogy ha teljes gerincturát akarnak akkor bizony el kell menniük a gerinc legelejét jelentő Torony csúcsig, majd vissza ide, hiszen ahol feljöttünk az kb. félórával a Torony csúcs után vezet fel a gerincre. Egy szó mint száz a fiuk el is mentek .. én meg maradtam őrnek a csomagok mellett, nem azért mert eltűnhettek volna, hanem mert ... no ... mit is magyarázkodom ... nem volt kedvem és kész :). Viszont fotóztam rendületlenül ... a hegy déli lába alatt elvonuló vihar is segített témát találni ...

Aztán komótosan ballagtunk el a Hegyes csúcson található menedékhelyig. Már teljesen körbevettek a felhők, hideg éjszaka várt ránk. Még másnap reggel sem adta könnyen magát a hegy, csak néha engedett kilátást a tűhegyes gerincről, csak néha láthattuk a sokszáz méterrel alattunk kibontakozó tájat.

Királykő szegfű (Dianthus callizonus) - endemikus

Így értük el a legmagasabb pontot, a Pásztor csúcsot (2238m). Nem töltöttünk hosszú időt, a kötelező fotók után indultunk is a Déli gerincre (így nevezik a főcsúcs utáni gerincszakaszt). Az időjárás lassan barátságosabbá válik, egyre távolabb látni. Visszapillantunk a letisztult gerincre ... nehezen hisszük el hogy azon már végigmásztunk.

A Pásztor csúcsról visszanézve az Északi gerincre

A Grind menedékhely ...

De már láthatjuk a főgerinc végét jelző táblát, és alatta fogunk éjszakázni a már ismert féllabda alakú menedékhelyek egyikében. Az itt felszerelt menedék már az erdőben van, rövid de meredek az ereszkedő, és hát egy békésen legelésző zerge miatt még várnunk is kellett. De végül kiderült hogy nem zavartatja magát a fák közül megjelenő társaság látán, egyszerűen elsétált vagy 10-15 métert, aztán a sűrű erdő biztonságából figyelve legelészett tovább. Persze azt már nem engedte hogy egy jó fotó készüljön róla.

Harmadnapon gyönyörű időre ébredtünk. Első dolgom .. na jó a második ... hogy felmászok a gerincre, és igyekszem kifogni a reggel első fényeit.

Ezen a napon leereszkedtünk a gerincről, és a nyugati falak alatt vonultunk vissza, az előző napon még fenntről látott hatalmas sziklafalak árnyékában. Baloldalunkon a Iezer-Papusa hegység figyelte minden lépésünket, óvatosan haladtunk el a fennséges sziklaszirtek előtt, a Stanciului barlang előtti hatalmas boltív előtt, majd a Nagy Kőfolyáson át vissza az erdőbe. A napokban annyira kvótára fogyasztott vízkészlet után igencsak megkönnyebbülés volt a bőséges forrás jéghideg vízéből inni.

Iezer-Papusa hegység

Stanciului barlang előtti boltív

Lassan ballagtunk le a parkolóban hagyott autókhoz ... senkinek nem volt kedve hazamenni ...