A készülő weboldal és a nyári
túratervek kidolgozása idén sok virtuális túrára kényszerített. Újra és újra
felidéztem a helyszíneket, menetidőket, szintkülönbségeket számolgattam,
legtöbbször meg ezeket alakítottam egy-egy csapat igényei szerint.
Persze ez nem azt jelenti, hogy
nem jutott idő kimenni a való világ-ba is. Amint szoktam is mondogatni néha, az
a berögzült reakció, hogy „nincs idő”, legtöbbször egyszerű kifogás, és
igazából azt jelenti: „nincs kedvem”. Mert én úgy gondolom, hogy mindenki arra
szakít időt, amit igazán szeretne csinálni. Ha ez éppen a természetjárás,
túrázás, hegymászás vagy fotó, akkor arra fog időt szánni. Ha meg a TV-t
szereti nézni, akkor azt csinálja majd, és minden egyébre azt mondja, hogy
„nincs időm”. Mert ismerek én többgyerekes családot, ahol a szülőknek van
idejük túrázni is, vagy másokat, akik a munka és egy sor egyéb kötelezettség
mellett teszik ugyanezt. Mindenkinek arra van ideje, amit szeretne csinálni,
amire időt szán.
Visszatérve tehát a túrákra
Csukás hegység
Az év első megmozdulása amire
időt szántunk egy Csukás túra, Bodzavám irányából, a Dalghiu völgyön át az
Ördögújjak irányába. Ám annak ellenére, hogy általában kevés hó volt
mindenfelé, itt felfele haladva egyre nagyobb lett, és friss nyomokat törve a
néha combközépig érő hóban, késő délutánra még az erdőből sem értünk ki. És
mivel még visszamenni is párórás gyaloglás volt, egyszerűen megfordultunk. Nos
... legalább kint voltunk, együtt voltunk …
Bucsecs hegység
Lett egy rossz szokásom. nehezebb
mászótúrákra nem viszem a fotógépet. Ámbár utólag mindig sajnálom, hiszen
milyen látványos, izgalmas képeket készíthettem volna, mégis itthon hagyom.
mert sokszor nem könnyű elővenni a zsákból, (főleg, ha egy szál kötélen
biztosítva igyekszel pihenni ha kényelmetlen helyzetben is), meg féltem is,
mert mi van elejtek valamit, vagy sziklához ütődik, meg túl nehéz és túl nagy,
hogy a sok eszköz mellett még ezt is cipeljem.
Egyszóval nem viszem, és minden
fotóanyag az, amit a túratársak készítenek. Így volt ez ezúttal is. A Bucsecs
hegység egyik szakadékvölgyét másztuk (Tapului), ahová a fent említett okok miatt nem vittem a
gépet, és csak a telefonnal készítettem pár képet. Piszok gyenge minőség, de
esetleg éreztet valamit az adott helyzetről. Nem volt egy „séta a parkban”,
közel 7 órát másztunk felfele, és épp hogy sikerült kitett párkányokon átjutni
a Szarvasok völgyének felső harmadába mielőtt ránksötétedett.
Vargyas szoros
Fotós barátom unszolására
látogattunk el a Vargyas patakának szurdokvölgyébe. Újra hálás üdvözletem
küldöm az útjavítás projekt kivitelezőinek. Most is tisztán emlékszem hány
alkalommal gyalogoltuk, bicikliztük vagy autóztuk végig a kátyúkkal diszitett
12 kilóméteres utat Vargyas központjától idáig. Ma már aszfaltúton tehetjük
ugyanezt, adassék hosszú élet neki, bár a zord telek biztosan nem múlnak el
nyomtalanul itt sem.
A hó és jég fogságában is tovább
csörgedező patak mentén jártuk végig a kötelező látnivalókat, miközben egyetlen
emberi lény sem kószált arra rajtunk kívül. Becsszóra ezután már csak ilyen
periódusokban megyek arra. Természetesen bejártunk a barlangba is, hiszen én
elsősorban a jégsztalagmitok kedvéért jöttem. Megnéztük az alvó denevérkolóniát
is, aztán csendben kiosontunk, nehogy visszafordíthatatlanul megzavarjuk őket
téli álmukban, ami könnyen pusztulásukat jelentheti.
Csalhó fotótúra
Évek óra listás. A hegység híres
napkeltéje mágnesként vonzza a fotósokat és túrázókat. A hegyet határoló Békás
tó hatalmas víztömege kész páragyár, a napkelték sokszor felhőplafonnal, ködös,
párás idővel társulnak. Igen, tudom hogy már ronggyá fotózták, de én még nem,
és ideje volt ezt is megnézni. Persze, ahogy az lenni szokott, nem adják
könnyen az élményt. Sőt, mi több, ezúttal el is maradt. Az esti fotós helyszínt
sötétedésig sűrű köd és vastag felhőréteg borította. Hajnalban a menedékházas
szobatársak horkolása biztosította hogy időben kint legyünk, ám a két
felhőréteg közé rövid időre becsillanó fény nem volt elég, a fotókról oly
ismert látvány tehát ezúttal elmaradt.
De mi jól éreztük magunkat, és a
jeges ösvényen egyensúlyozgatva lefele máris a következő lehetőséget
tárgyaltuk.
Baróti havasok
Áltavaszi túra. Már úgy nézett ki
hogy itt a tavasz, virágfotózásra berendezkedve indultunk el a Baróti havasok
újabb részét felfedezni. A felfedezés meg is volt, ám egész úton egy árva
virágot sem találtam. Így másnap a kertben virágzó párszál hóvirágnak estem
neki és kifulladásig fotóztam őket ….
Bucsecs hegység
Tél a javából. Újból azon
mászótúrák egyike amikoris a fotógép otthon maradt. A Galbenele völgy meredek
hófolyosóján haladtunk felfele. A hó minősége ideális, az időjárás viszont
korántsem az. A „Hotel”-ben üldögélve (a sziklafal egy mélyebb ürege)
falatoztunk röviden, szemben velünk a további útvonal, a Coamei kéménye. Kötélbiztosítás,
teljes harci dísz, elszántság és jókedv. Az elején. Váltakozó szikla, hó és
jég, haladni is lehet. Majd a platón tomboló szél által behordott friss hó
csordogál le mellettünk, a hullámokban érkező széllökések kavarják a havat,
csak a közvetlen előttünk álló akadály látszik. Egyre több a jeges alapra
rakodó friss hó, jókedvünk alábbhagy, de elszántságunk nem lankad.
A plató alatt rövid pihenés egy
szélárnyékos helyen, majd szembesülünk a sima tetőn tomboló szél erejével.
Sajnos az ereszkedésre tervezett nagyobb völgyek felső katlanjai felteltek
friss hóval, túl veszélyesnek ítéltük, így rövid tévelygéssel átgyalogolunk a
Babele menedékházig. Még a nap is kisütött rövidebb időre, de az erős szél
hatástalanította minden jótékony hatását. A forró tea hívogató ábrándja is
szertefoszlik a zárt ajtók előtt.
Molnár László fotói:
 |
| A Coamei kémény a "Hotel"-ból ... |
Szerencse a szél kevésbé tombol a
Babele – Piatra Arsa szakaszon, és a Jepii Mari útvonal gerincélen kanyargó
biztonságos ösvényein már csak a fáradság és a fejlámpák fénye marad velünk.
Reménytelen messze látszanak a város fényei, és amikor végre beérünk jólesik
leülni az útszegélyre, a taxira várva, ami majd átvisz a város túloldalán
hagyott autóig.
Fogarasi havasok
Szombatvölgyi fotótúra.
Reményeink szerint virágzó sáfránymezők várnak, ám a menedékházas szavaiból nem
lehet következtetni, hogy pár szál virág van kinyílva, vagy egy egész rét.
Lehet a telefon a hibás …
vegyes társaság, ki-ki a saját
terveit dédelgetve indulunk. Szokatlan tömeg az ösvényen, a völgyben a
nagyközönség által is felfedezett remetelak (Arsenie Boca) rövid idő alatt
zarándokhely lett, és a vallásos áhítat mindenféle embert felcsalogat a hegyre,
olyan terepre, ahol szerintem ilyenkor még nem szabadna bárkinek feljönnie.
Tornacipőben, utcai öltözetben tapogatóznak a jeges, havas, néhol meredek hegyi
ösvényen, gyerekek, öregek egyaránt. Pár éve még nem lehetett errefelé mást
látni csak a hegyre, a hegy kedvéért igyekvő embereket. Gondolom a hegyimentők
elborzadva figyelik a jelenséget, felkészülve minden rosszra.
Nekünk viszont szerencsénk van, a
visszahúzódó hólejtők helyét vastag virágszőnyeg veszi át, lilásan ragyog az
egész völgyfenék. És nehéz jól szerkesztett képet készíteni, az erős fények ás
árnyékok kontrasztja is nehezíti a fotós dolgát, ráadásul a lemenő nap hamar
árnyékba borítja a mély völgyet. Bár úgy éreztem, hogy egyetlen jó képet sem
sikerült készítenem, mégis így utólag akad egy-két darab amit meg merek mutatni
…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése