Listákat írni hatékony dolog.
Akkor is ha a boltba kell menni vásárolni, de túrázóként is. Valahányszor
fotókat látok, vagy leírásokat olvasok egy-egy érdekesnek tűnő helyszínről,
feljegyzem. Így aztán folyamatosan látom hová kellene eljutni. Bár általában
gyorsabban hízik a lista mint ahogy én lefogyasztani bírom, a 2016-os évet meglepően
jól zártam ilyen tekintetben.
Némethavas
Ezen új helyszínek egyike volt a
Némethavas is. Mi az iskolában még Garbova néven tanultunk róla, de ma már külön
hegycsoportként kezelik. Így lett Bajhavas-nak nevezve (Baiului - RO) a Prahova
völgy felőli magasabb oldal, és kapta a Némethavas nevet (Neamtului – RO) a
távolabbi, észak-keleti rész. És én eddig ez utóbbi hegycsoporton egyáltalán
nem jártam. Egészen mostanáig. Merthogy alacsony, és unalmas lehet, és csak
gyalogolni kell rajta. De hát az ember változik, és ma már másképp viszonyulok
ezekhez a hegyvidékekhez. Persze már hallom is amint egyesek mondják - Mert
öregedsz, azért! Nos, ezt teljesen határozottan nem cáfolhatom, de azt biztosan
állíthatom, hogy ha néha „öregnek” érzem is magam, az nem a hegyekben történik
meg. De nem ám! Szerintem az ismeretlen utak keresése, a felfedezés öröme hajt.
Mindjárt jobban hangzik, nemde? J
Egy szó - mint száz, tetszett a
gyephavas gerincéről nyíló panoráma, a hely hangulata és elszigeteltsége.
Leírásokat is keveset találni róla, egy régi térkép alapján és
tapasztalatunkban bízva indultunk el bejárni a hegység központi, és persze
legmagasabb zónáját. Azugáról, az ugyancsak Azuga nevet viselő völgyön lehet
feljutni autóval, rizikóra, mert az erdei út elején tiltótábla figyelmeztet,
hogy jókora büntetés várja a kihágásra hajlamosakat, egyszerű földi halandóknak
tilos lévén behajtani. Ennek ellenére az utat tisztítják, bármilyen járművel
könnyen fel lehet jutni a kiszemelt hegylábak alá.
A meredek erdős szakaszon
sejthető ösvényt követve tapostuk a havat, majd hamarosan az erdősáv fölötti
havasról fotózhattuk a kitárulkozó panorámát. És micsoda panoráma az!
Körös-körül, ameddig ellát a szem, hegyek és hegyek sorakoznak szorosan
egymáshoz simulva, amiből a Bucsecs hatalmas keleti falai, a Nagykőhavas
sziklái, és a Csukás távoli gerince emelkedik magasabbra.
 |
| A főgerinc - szemben a legmagasabb csúcs, jobbra háttérben a Csukás hegység |
 |
| A mellékgerinc amelyen feljöttünk ... balra a Bucsecs keleti falai, messze hátul a Királykő látszik |
 |
| Az ereszkedésre választott gerinc alsó szakasza |
A főgerincet elérve már csak
sétálnunk kell a legmagasabb pontig (Neamtului 1923m), majd egy szimpatikus
mellékgerincen ereszkedünk vissza az erdőbe, majd egészen a völgyfenéken
kanyargó erdei útra. Az autó érintetlen, büntetőcédulával sem várt senki ránk,
és még alig sötétedett amikor már közel jártunk otthonunkhoz. Ilyen sem történt
téli túrán mostanában!
Bodoki havasok
Rövid leszek. Egy napon, egészen
pontosan karácsony előtti, angyaljárás napján, annyira mehetnékem támadt, hogy
elindultam angyalokat keresni a Bodoki havasok erdőiben. Fényképezőgépet is
vittem, hátha ritka angyali képekkel térhetek haza, de akkora volt a köd, hogy
végül csak a tisztások és erdőszélek magányos fái álltak nekem modellként.
Gyergyói havasok
Ím egy másik hegycsoport, aminek
ösvényeit eddig igencsak keveset tapostam. Voltam keveset északra indulva a
Pongrác tetőről, illetve a Ditró fölötti Réznyak hágó környékén. És most, a
karácsonyi ünnepek alatt felszedett súlyfölösleget akarván ledolgozni, néztem
ki a gyergyóiak kedvenc túraútvonalát, a Gyeryószentmiklósról induló jelzést
követve, amely a Csobot hegyi Szent Anna kápolnát érintve vezet fel a Pricske
1544 méteres csúcsára.
A kápolnát elérve csak röviden
időzünk, majd folyamatosan felfele tartva közelítjük meg a csúcsot. Meglepően
látványos és fotógén a környék, sűrűn előkerültek a fotógépek, annak ellenére
hogy a hideg és az erős szél szűkre szabta a lehetőségeket. Bár gyönyörű idő
volt amikor elindultunk, a csúcson már igazi zord téli hangulat fogadott, és
amíg a túloldalon ereszkedve szélárnyékos helyet nem találtunk, még az ünnepi
sütemények sem kerültek elő a hátizsákból. Persze pár fotó azért készült.
 |
| Jobbra háttérben a Nagyhagymás tömbje látszik ... |
Lefele, hogy ne legyen unalmas,
és újabb terepismerettel bővüljön tudásom, egy másik hegylábon ereszkedtünk
vissza a városba. Jóval hosszabb volt, időt is többet igényelt, de ugyanolyan
szép, látványos és jellemzően erdélyi hangulatú volt. Ráadásnak még egy színes
naplementét is kaptunk …
Csíki havasok
Ha a Csíki havasok északi
gerincéről beszélünk (Gyímesek és Nagyhagymás közti szakasz) akkor nekem
elsősorban a Középlok – Antalok pataka – Hármaskő – Kondra kereszt – Naskalát
útvonal az, amit igazán szeretek. Az egyik legismertebb és kétségkívül a
leglátványosabb is. No meg a Naskalát az egész Csíki havasok legmagasabbja is.
Az év utolsó napja volt, és a
szilveszterező baráti társasággal méltóan szerettük volna lezárni. A
statisztikák szerint ez volt a 2016-os év 51-ik túrája számomra, így ez mindenképp
méltó befejezése volt az évnek.
Az időjárás is kedvezett egy
kellemes túrának, és bár a főgerincet ostromló erős szél hamar arcunkra
fagyasztotta a mosolyt, ennek ellenére kicsik és nagyok egyaránt lelkesen
taposták a havat. Én meg el sem raktam a fotógépet, folyamatosan találva témát,
akkor is amikor már az autófókusz rendszer is lefagyott nemcsak az ujjaim.
 |
| A Kondra kereszt, háttérben a Nagyhagymás hegység .. ezúttal déli irányból |
 |
| Hamisítatlan gyimesi táj ... |
És ha végigolvastad, köszönöm
újra figyelmed, így utólag is BUÉK, és szolgáljon idénre is egészségünk, hogy
túrázhassunk és élvezhessük mindazt, amit a természet nyújtani tud …
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése