2012. március 24., szombat

Még mindig fehérben - Csukás hegy


Nem azt akarom sugallni hogy soha nem hiszek a meteorológusoknak (bár rászolgálnak a hitetlenkedésre), de ezúttal is csak reggel bizonyosodtam meg hogy tényleg egésznapos, tiszta, felhőtlen égboltra számíthatunk.  Csukás túra volt.   
Visszatérve a meteorológiára … miért is van az hogy nyugaton (értem ezt elsősorban az Alpok régiójára, ahol  volt szerencsém megfordulni  pár alkalommal) 2-3 napra annyira pontos előrejelzéseket adnak, hogy szinte órát lehet utána állítani? Itthon meg olyan is volt már, hogy a kedves hölgy éppen csodálatos napsütést  áldotta, de kinézve az ablakon csak szomorú szürkeség és komoran csepegő esőt láttam. És akkor elszáll minden bizalmad .. 
No mindegy … lényeg az hogy éppen Csukás túra volt.  A kézdivásárhelyi sportegyesület (KSE) SpeoAlpin szakosztálya újra összehívta híveit J. Jól hangzik … igaz a hívek inkább a hegyekhez imádkoznak mint a SpeoAlpin szakosztályhoz, de tény hogy összehozta a város természetkedvelőit. Téli túra, ilyenkor az igazi hegyikecskék jelennek meg, akik tudják  hogy a TV-be látott halálos hegyvidéki veszedelmek fenyegetése csak egy jó téma a médiának, semmi több (na jó .. Zolinak igaza van .. felkészületlenül azért nem szabad nekivágni). Sőőőt … elárulom, hogy ilyenkor a hegyekben igencsak meleg tud lenni, még a szél és a többméteres hó ellenére is.  Nem egyszer fordult már elő hogy napozásba fajult a magashegyi téli túra, miközben odalent, a földeket súroló felhők alatt fagyos didergés várta a házból kimerészkedőket.  És  esetenként  a  bennlévőket is … brrr J


No de ismét elkanyarodtam a lényegtől. Amint már említettem, Csukás túra volt … pontosítva túra a Csukás hegységbe … nehogy valaki azt gondolja hogy csukát fogni jártunk J.  Többszöri számolás után 19 személy vágott neki a hosszú Bratocea gerincnek. Mindenki beöltözött hegyi cuccokba, aztán tíz perc mulva mindenki  levetkőzött  amennyire csak szemérmessége engedte J (- félre ne értsd).  A szélcsendes, napsütötte hegyoldalon már a kora reggeli órákban is eléggé lucskos hó várt rank … estére jajj annak akinek bakancsa nem tűri a vizet.  Tisztes sorban kanyarogtunk felfele, majd kissé szétszoródva haladtunk, egyszerre voltunk mindenütt az egész hegyoldalon. 
Csapatunk, szép sorban a Bratocea gerincen ..

A Góliát tömbje
Tigaile Mari csúcs 1844m 
Visszapillantva .. háttérben a Baiului (magyarul talán Baj hegység) és a Bucsecs hegység ..

Néha a szél késztetett előre, néha a túratársak, de azt hiszem hogy igazából a hosszú gerinc fölé tornyosuló sziklák, a gerinc végét lezáró falak, és a csúcs, meg a fennséges kilátás reménye húzta egyre feljebb a társaságot. A Góliát sziklatömbje fölé érve már csak egy utolsó kapaszkodó választott el a csúcstól, aztán már nem volt hová magasabbra mászni.  Az elengedhetetlen fotózás, majd .. 
A csúcs alatti lejtők ...

A csúcs déli gerince, háttérben a Zaganu gerinc, amely a Csukás hegy déli részét képezi


… visszafele, hogy elkerüljük ugyanannak a hegygerincnek ismételt taposását, a menedékház felőli (- déli) gerincen indultunk le.  Csak a Tanácskozó Vénasszonyok (Babele la Sfat) sziklánál álltunk meg pár percre, majd a gravitáció vonzásának engedve, gyors tempóban ereszkedtünk a menedékházig. Azaz a hotelig … hiszen annak aki az utóbbi 2-3 évben nem járt erre, igazi sokk lehet a régi menedékház helyén emelkedő hatalmas épület látványa. Bár meg kell hagyni, méretétől eltekintve ízléses, úgymond környezetébe illő, de remélem soha nem fog másik is felépülni a környéken. 

A Tanácskozó Vénasszonyok (Babele la Sfat)


A néhai Csukás menedékház helyén pompázó épület 

Nos, fotózás miatt kissé lemaradva nem vettük észre az egy-egy sörre betérő csapatot, és elindulva lefele a völgyben kialakított erdei úton, egészen a főútig követtük őket, csodálkozva hogy a csudába tud ilyen tempót tartani egy bő fél napja gyalogló 16 fős csapat.  Csak a találkahelyen derült ki hogy mindenki  jóval a hátunk mögött bandukol.  Kellemes meglepetés gyanánt megkaptuk a sörrészünket is, és így már teljesen megbékélve ültünk fel a hazafelé tartó járműre.

4 megjegyzés:

Bedő Zoli írta...

"halálos hegyvidéki veszedelmek fenyegetése csak egy jó téma a médiának"- meg ne haragudjon már az az az "igazi hegyikecske", de ejsze elfelejté ama, évekkel ezelőtt történt costila-i " jó témát..."????
További jó túrákat !!

NaturePhotoBuilder írta...

Igazad van .. nincs elfelejtve. Bár emléke halványul, az idei esemény amelynek ezúttal csak M. Laci volt a szenvedő alanya újra eszembe juttatja ..

Jozsef Horvath írta...

csodás képek, remek leírás :)

Transylvanian Tracker írta...

Abszolút fotózni és napozni való túrát dokumentáltál, jól letisztult képekkel. Tetszik.
Az az épület tényleg jó nagyra sikeredett.

Megjegyzés küldése