2017. október 28., szombat

Az ősz hideg lehelete

Ismeritek azt az érzést amikor ott állsz a nyitott hűtő vagy kamra ajtaja előtt, a polcok roskadoznak a különféle ételektől, és egyszerűen nem tudod eldönteni, hogy mit egyél, vagy hogy egyél-e egyáltalán?

Nos, ugyanez az érzés amikor kinyitom a fotóanyagot tartalmazó könyvtárat, és nem tudom eldönteni, hogy mely képeket oszthatnám meg, vagy egyáltalán megosszam-e őket vagy sem …
Végül csak kiválasztottam párat, bár egyáltalán nem vagyok meggyőződve hogy ezek a képek lesznek az igazán reprezentatívak, el tudják-e mesélni azt amit én akkor láttam, éreztetik-e azt amit én akkor éreztem, vagy átadják-e a helyszín hangulatát … így aztán egyszerűen azok kerülnek előtérbe amelyek nekem is legjobban tetszenek.

Emlékszem a tavalyi őszre. Pontosan ahogy azt mondani szokták … az ősz egy novemberi délutánra esett. Alig vártuk hogy végre elinduljunk fotózni az erdő aranysárga lombjait, aztán csak jött az eső, a szél, és még azelőtt lehulltak a fák levelei, mielőtt kijutottunk volna az erdőbe. Tartottam tőle, hogy idén is így történhet, és már az ősz első hideg lehelete után kint voltam. Azután meg minden adódó alkalommal … és most ezekből a fotókból válogattam néhányat. Különböző alkalommal készültek, terepbicajozás, gyalogtúra, fotótúra, vadlesek, stb. Megmutatom nektek is … a teljesség, vagy az időrendi sorrend igénye nélkül.

Bodoki havasok

Mint minden normális őszi szezon, most is a szarvasbőgéssel kezdődött. Voltak évek amikor túl melegek voltak, gyakorlatilag bőgés sem volt, volt amikor csak hallottuk őket, látni viszont nem láttunk, máskor meg, akárcsak idén is, nem töltöttem elég időt az erdőben, és bár jó szezon volt, alig csíptem el belőle valamit. Medve az viszont volt idén is ... bőven. Máskor meg egyáltalán semmi, ilyenkor maradt az őszi kikerics fotózása.

Fiatal gímszarvas bika

vaddisznótol megriadt medvebocsok



Őszi kikerics (Colchicum autumnale)




Magura

persze nem maradhatnak ki a klasszikus őszi helyszínek. Ilyen a Magura is. A Királykő és a Bucsecs merész sziklái közé épült település, meg a házak mögötti Magura csúcsok által vigyázott dombvidék igazán fotogén, ráadásul idén egy korai havazás fehérre meszelte a magasabb hegycsúcsokat. Mondhatni ideális körülmények voltak. Hab a tortán, elkaptunk egy igencsak színes napnyugtát is …










Holbav

Igen, másik kedves vidéke hazánk fotósainak. Bár a fények, színek közel sem voltak ideálisak, sétáltunk egy nagyot, kiélvezve az utolsó meleg őszi napokat. Többször is kifejtettem azon véleményem, miszerint az egyre kiépítetteb Magurával ellentétben itt valóban autentikus a környezet, a tanyaházak világát még nem zavarta meg a befektetők törekvése. Többnyire csendes, nyugodt hely. Készültek képek, de dicsekedni nem fogok velük …









Szent Anna tó

Hát kimaradhatott? Igaz hogy nem? Ezúttal nem a hajnali órákat használtam ki, hanem napnyugta előtt próbálkoztam. És mit mondhatnék … rengeteg ember sétált a parton, menyasszonyi fotózások, hozzám hasonló fényvadászok igyekeztek kihasználni a tóparti, gyorsan fogyatkozó napsugarakat. Nehéz volt úgy képeket készíteni hogy folyamatosan várni kellett arra hogy nem legyen emberi alak előttem.






Békás szoros – Gyilkos tó

És végezetül … elrohantunk egy szűk napra felmászni a Békás-szoros jelképére, az Oltárkőre. Fentről sem néz ki rosszul a szoros … fotóztam is ahányszor csak engedte a helyzet, és elő mertem venni a gépet a zsákból. A Gyilkos-tó sem maradt ki … bár ezúttal nagyon kevés időt szántunk rá …




Remélem végülis látszik az hogy az őszi hűvösebb napokat sem szabad falak közé zárva tölteni. Akár közvetlen környékünk is számtalan maradandó emlékkel gazdagíthat, de legalább egy frissítő séta erejéig érdemes kimenni a legközelebbi erdő szélére is.

Ja ... és tudom, legutóbbi bejegyzésemben ígértem a szlovéniai kiruccanás pár fotóját … de nem is tudom, szeretném ha a blog elsősorban erdélyi tájainkat ismertetné. Na de meglátom, lehet mégis megírom majd valamelyik hosszú késő őszi estén. Viszlát!





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése