Ismeritek azt az érzést amikor
ott állsz a nyitott hűtő vagy kamra ajtaja előtt, a polcok roskadoznak a
különféle ételektől, és egyszerűen nem tudod eldönteni, hogy mit egyél, vagy
hogy egyél-e egyáltalán?
Nos, ugyanez az érzés amikor
kinyitom a fotóanyagot tartalmazó könyvtárat, és nem tudom eldönteni, hogy mely
képeket oszthatnám meg, vagy egyáltalán megosszam-e őket vagy sem …
Végül csak kiválasztottam párat,
bár egyáltalán nem vagyok meggyőződve hogy ezek a képek lesznek az igazán
reprezentatívak, el tudják-e mesélni azt amit én akkor láttam, éreztetik-e azt
amit én akkor éreztem, vagy átadják-e a helyszín hangulatát … így aztán
egyszerűen azok kerülnek előtérbe amelyek nekem is legjobban tetszenek.
Emlékszem a tavalyi őszre.
Pontosan ahogy azt mondani szokták … az ősz egy novemberi délutánra esett. Alig
vártuk hogy végre elinduljunk fotózni az erdő aranysárga lombjait, aztán csak
jött az eső, a szél, és még azelőtt lehulltak a fák levelei, mielőtt
kijutottunk volna az erdőbe. Tartottam tőle, hogy idén is így történhet, és már
az ősz első hideg lehelete után kint voltam. Azután meg minden adódó alkalommal
… és most ezekből a fotókból válogattam néhányat. Különböző alkalommal
készültek, terepbicajozás, gyalogtúra, fotótúra, vadlesek, stb. Megmutatom
nektek is … a teljesség, vagy az időrendi sorrend igénye nélkül.
Bodoki havasok –
Mint minden normális őszi szezon,
most is a szarvasbőgéssel kezdődött. Voltak évek amikor túl melegek voltak,
gyakorlatilag bőgés sem volt, volt amikor csak hallottuk őket, látni viszont
nem láttunk, máskor meg, akárcsak idén is, nem töltöttem elég időt az erdőben,
és bár jó szezon volt, alig csíptem el belőle valamit. Medve az viszont volt
idén is ... bőven. Máskor meg egyáltalán semmi, ilyenkor maradt az őszi
kikerics fotózása.
 |
| Fiatal gímszarvas bika |
 |
| vaddisznótol megriadt medvebocsok |
 |
| Őszi kikerics (Colchicum autumnale) |
Magura
persze nem maradhatnak ki a
klasszikus őszi helyszínek. Ilyen a Magura is. A Királykő és a Bucsecs merész
sziklái közé épült település, meg a házak mögötti Magura csúcsok által
vigyázott dombvidék igazán fotogén, ráadásul idén egy korai havazás fehérre
meszelte a magasabb hegycsúcsokat. Mondhatni ideális körülmények voltak. Hab a
tortán, elkaptunk egy igencsak színes napnyugtát is …
Holbav
Igen, másik kedves vidéke hazánk fotósainak.
Bár a fények, színek közel sem voltak ideálisak, sétáltunk egy nagyot,
kiélvezve az utolsó meleg őszi napokat. Többször is kifejtettem azon véleményem,
miszerint az egyre kiépítetteb Magurával ellentétben itt valóban autentikus a
környezet, a tanyaházak világát még nem zavarta meg a befektetők törekvése. Többnyire
csendes, nyugodt hely. Készültek képek, de dicsekedni
nem fogok velük …
Szent Anna tó
Hát kimaradhatott? Igaz hogy nem?
Ezúttal nem a hajnali órákat használtam ki, hanem napnyugta előtt próbálkoztam.
És mit mondhatnék … rengeteg ember sétált a parton, menyasszonyi fotózások,
hozzám hasonló fényvadászok igyekeztek kihasználni a tóparti, gyorsan
fogyatkozó napsugarakat. Nehéz volt úgy képeket készíteni hogy folyamatosan
várni kellett arra hogy nem legyen emberi alak előttem.
Békás szoros – Gyilkos tó
És végezetül … elrohantunk egy
szűk napra felmászni a Békás-szoros jelképére, az Oltárkőre. Fentről sem néz ki
rosszul a szoros … fotóztam is ahányszor csak engedte a helyzet, és elő mertem
venni a gépet a zsákból. A Gyilkos-tó sem maradt ki … bár ezúttal nagyon kevés
időt szántunk rá …
Remélem végülis látszik az hogy
az őszi hűvösebb napokat sem szabad falak közé zárva tölteni. Akár közvetlen
környékünk is számtalan maradandó emlékkel gazdagíthat, de legalább egy
frissítő séta erejéig érdemes kimenni a legközelebbi erdő szélére is.
Ja ... és tudom, legutóbbi
bejegyzésemben ígértem a szlovéniai kiruccanás pár fotóját … de nem is tudom,
szeretném ha a blog elsősorban erdélyi tájainkat ismertetné. Na de meglátom,
lehet mégis megírom majd valamelyik hosszú késő őszi estén. Viszlát!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése