NaturePhotoBuilder: Cím nélkül (késő tavaszi bolyongásaim)

2016. augusztus 10., szerda

Cím nélkül (késő tavaszi bolyongásaim)

Már ismét ott tartok hogy nézem a listát az megírandó beszámolókról és erős késztetést érzek hogy hagyjam az egészet a fenébe. Meg hát amúgy sem beszélhetünk már beszámolókról, hiszen az utóbbi időkben inkább csak a saját hangulataim kivetítése vagy egy-egy kiragadott pillanat került előtérbe. A száraz tények, adatok, az eligazítások nélküli írások értéke már nem vonzza az olvasót, csak az tér vissza időnként aki véleményemre, no meg pár fotóra kiváncsi bizonyos helyszínekkel kapcsolatban. Lehet az hogy ennyi is elég legyen?

Az hogy hány méter magas, meddig juthatsz el autóval, hány órát kell gyalogolni, stb. énnekem már nem annyira fontos. De maradjunk abban hogy akár eddig is, bárkinek és bármikor szívesen segítek eligazodni. Jó így?

Bucsecs – Simon

Nos, egy helyszín ami az utóbbi időkben erőssen vonzz, és amit nem is olyan régen ismertem meg. A Bucsecs nyugati lábai közé ékelődött Simon község környéke, a fölötte magasodó dombvidék tanyavilága. A Holbav és a Magura-Pestera vidékével versengve hozza azokat az élményeket, biztosítja azokat a tájakat aminek én minden pillanatát élvezem és ahol folyamatosan találok valami szépet, valami újat amit lefotózhatok.

Idén is többízben kijártam, késő tavasszal, hátha elkapom a gyümölcsfák virágzását és a még hóval borított hegyeket egyszerre. Persze nem sikerült ... de azért pár érdemes pillanat szemtanúja lehettem. Nem is sikerült drasztikusabb válogatást végeznem a fotóanyagban, ezért most elég sok képet feltöltök ide.

Kellemes nézegetést, ki tudja, hátha kedvet kapsz te is egy rövid sétára ...

A simoni kolostor ... háttérben a Bucsecs hegység

... másik oldalon meg a Királykő összetéveszthetetlen főgerince.

Háromszéki havasok

Másik újdonság idénre az hogy igyekeztem gyakrabban kijárni olyan közeli helyszínekre amelyek még ismeretlenek számomra. Jó az hogy ki sem kell menni a megyéből – értsd Kovászna megye, ellenben itt a tájékozódás komolyabb feladattá minősül. Az alacsonyabb hegyvidékek labirintusában eligazodni amúgy sem könnyű, ezt még tetőzik a erdőírtások, a folyamatosan változó terepviszonyok is. Igyekszem összekötni olyan útvonalakat amelyeknek csak bizonyos szakaszait ismerem, vagy felfedezni teljesen újakat. Ilyen a Háromszéki havasok világa is. Rövidebb ismert szakaszokat összekötve próbálok teljes képet alkotni róla. Megismerni.

Így indultunk el ezúttal a Musát hágóról a Musát csúcson át a Hertán pusztáig, puszta amelyet már korábban ismertem. A főgerincen meglepően jó a jelzés (nem jellemző amúgy), ám odáig meg kell találni a helyes útat. Nem könnyű feladat, térképek és némi tapasztalat elengedhetetlenül szükséges. És így is sikerült tévelyegni. Végülis a Musát patak mentén indultunk fel (szerintem ez jobb mint a jelzett útvonal), majd a völgy egyik jobboldali ágán kapaszkodtunk fel a főgerincre a Musát csúcs és a Hertán puszta közé. Innen már nem volt gond. Örömmel töltött el hogy a Hertán pusztára érve emlékeztem a részletekre, hogy milyen irányből jutottam ide, és hogy akkor hol ereszkedtünk le. Valahogy ezek megmaradtak, pedig nem nagyon büszkélkedhetek a memóriámmal kapcsolatos képességeimmel. A rövidtávúval biztosan nem.

A Hertán puszta ... a hátsó havas csúcs a Górhavas, jobbra a Lakóca

... visszafele tekintve egészen balra a Musát csúcsa látszik.

Visszafele már a főgerinc jelzéseit követve érkeztünk az aszfaltútra (2D – Ozsdola – Lepsa), egy meredek, helyenként kíméletlen erdőírtásokkal tarkított útvonalon. Ha felfele is ezt választjuk biztosan rászórunk pár „miatyánkat” ...

Csíki havasok – Répát hegy

Ím egy másik régen bejárt terület felelevenítése. A Csíki havasok déli gerincének egy szakasza, egészen pontosan a Répát hegy bizonyos szakasza. A Katrosa üdülőteleptől indultunk, a Gombás bércen át Csángótelepig, és vissza. Esőben, néha ködben, átáztunk, átfáztunk, majdnem el is tévedtünk, de jól szórakoztunk. Egy kiemelkedően felkészült biológus csapattal volt szerencsém sétálni, akiktől volt amit tanulni. És én még azt hittem hogy ismerem a virágok egy részét. Hát mint kiderült, igencsak kis részét! Kérdezni is csak módjával mertem, ha túl sok infót kapok, elfelejtem az egészet ... kevesebb, logikusabb magyarázatokat talán még megjegyzek.

Szép volt .. szerintem a Gombás bérc kihagyhatatlan, hangulata, szinte személyisége van. És nem utolsósorban fotógén.

Máramaros, Bukovina, Moldova körút

Túravezetői szakosításom újabb lépésének részeként utaztunk. Tanulni, fejlődni kell. Hogyanját, mikéntjét nem részletezem, Tény hogy Bukovina és Moldova egy része ismeretlen volt számomra, tehát a tanuláson kívül is szívesen indultam útnak.

Erdély és Máramaros ismert tájai után kiszomjazva vetettem magam a bukoviani és moldovai táj, kultúra és történelem nyújtotta újdonságokra. Bár nem fotóra kiélezett utazás volt, pár képet sikerült készíteni. Ezekből mutatok ...