2016. április 27., szerda

Szeszélyes április



Bár a fotóanyagról  nem látszik, idén igencsak nehezen adja meg magát a tél. A jelentős hőingadozások hol izzasztó nyári meleget, hol meg dermesztő hideget, magasabban havazásokat hoznak.
Vagy csak egyszerűen szeszélyes áprilisi időjárás van?
Nos ... addig is amíg a természet végleges elhatározásra jut, mi kijártunk pár alkalommal ...

Bucsecs hegység

A jól sikerült téli szakadékvölgy mászási sorozatot folytatva indultunk el. És már ismét úgy, hogy "eh, majd az autóban eldöntjük hogy hová megyünk". Aztán a várhatóan latyakos hó és az esetleges lavinaveszély miatt a Bucsoiu szakadékvölgyére döntöttünk. Nincsen felső, kiszélesedő katlan ahonnan komolyabb hótömeg érkezzen. Odaérve szemrevételezzük a körülményeket. Vizes és mély hó, korábban lefolyt lavinanyomok, enyhe meredekség és hópárkány sem hajlik vészjóslóan fölénk. Jó lesz ...



 


A Scara csúcsa

Nyugisan, fotózgatva, kötélbiztosítás nélkül haladunk, ki-ki a maga tempójában, és csak a gerincre érve várjuk be egymást.  A meleg ellenére hidegen csípős szél fúj, sokat nem is időzünk a Bucsoiu csúcsán. A Moraru (Molnár) völgyben való ereszkedés ötletét dobjuk, túl sok hó van még a felső katlanban. Csak egy róka meri átvágni keresztbe a meredek hegyoldal hómezejét. Hogy mit csinál éppen itt, ilyen magasan, csak találgatni tudjuk.


A Bucsoiu északi gerincének (deubel út) felső szakasza


A Bucsoiu északi gerincén (Deubel út) kezdjük az ereszkedést, majd eltérve a jelzéssel ellátott ösvény vonaláról, egy szomszédos vályú haván találunk gyors lejutási módot. Rövid időre megállunk az utunkba eső menedékhely előtti tisztáson, majd leballagunk az autóhoz. Furcsa hogy fényes napsütésben indulunk el hazafelé. 

Rétyi virágfotózás

pontosabban a Nagyborosnyói vonatállomás mögötti rét kockásliliom kínálata a cél. Azon panaszaimra hogy a Rétyi Nyírben nem találok egyetlen példányt sem, többen is ezt a helyszínt ajánlották. És tényleg ... hatalmas területen megtalálható, csak válogatni kell a szebbnél szebb példányok közt.




Brassó - Magura - Zernyesti szoros

Épen egy héttel korábban mondtam hogy akkor jövök Brassóba fotózni ha majd esik az eső. Így majd találok pocsolyákat amelybe tükröződést, csillogásokat fotózhatok, és nem lesz annyi ember sem. Álmomban sem képzeltem volna hogy alig egy hétre rá, hajnali 6  órakor ott állok az esőben Brassó főterén. De kezdem az elején ...
A sepsiszentgyörgyi természetfotós társaság vendégeként érkező magyarországi fotósokat kísértük el tájfotózni. Persze napkeltére készültünk, és bár már induláskor esett az eső, gondoltuk, egye fene, maradunk a terveink mellett. De Brassóba érve tiszta volt hogy nem lesz ebből napkelte, így egy hirtelen ötlet alapján városfotóval kezdtük a napot. Örömömre. Pedig nem vagyok én egy városfotós típus .. de hát ott az egy héttel korábbi ígéretem ... és érted na ...




Aztán amint kivilágosodni látszott az égbolt, feketéből-kékesszürkébe, indultunk is a magura dombvidékére. Ja, persze rövid szünetekkel itt is esett az eső, de hát azt tartják hogy a jó fotók szeszélyes időjárás idején készülnek. Nos ... mi igyekeztünk.



Kajálni azért mégis leereszkedtünk a kíméletlen szél elől  a Zernyesti szoros széltől védett bejáratáig, és ha már itt voltunk, jártunk is egyet benne. Esőben természetesen.




Visszautazva, bár szorított az idő a délután megnyítandó fotótárlat miatt, még "felugrottunk" a Holbav vidékére is. Pontosítok: felautóztunk egy darabig, aztán gyalogoltunk még egy darabon, végül, miután kissé beleszagoltunk a holbav-i környezetbe, legurultunk. Szó szerint ... autóval, óvatosan.



Nagyhagymás

Azt mondtam hogy csak akkor érdekel a túra, ha nekem is lesz némi újdonság. És lett. A Nagyhagymás csúcs utáni Fehér mezőn talán a 90-es évek vége felé jártam utoljára. Ideje volt tehát megnézni újra. A szokásos Egyeskő mászkálás és főcsúcs kitérő után ereszkedtünk is a várva várt mezőkre. Értem úgy - hegyvidéki legelőkre. ne egy kukoricatáblára gondoljatok ... fenyvesek közé, sziklafalak alá szorult tisztások ezek. Ez éppen egy nagyobb. Emlékeimben úgy élt mint számtalan juhnyáj és pásztorkutya nyári szállása. Egy kaland volt átjutni akkor, erre számítottam most is. Sőt rosszabbra, hiszen előző bejegyzéseimben már említett hollófekete labrador túratársunk is velünk volt, és köztudott hogy a pásztorkutyák legkevésbé egy idegen kutyát tűrnek meg odafönt.
De hát akármilyen melegen is érkezett a tavasz, mifelénk betartják a hagyományokat, és Szentgyörgy napja előtt nem hajtják fel a jószágokat a hegyre. Őszintén nem tudom feljárnak-e egyáltalán még, hiszen a fából épített tanyák leromlott állapota nem erre engedett következtetni. 




Vagyis rajtunk és újdonsült szovátai túratársainkon kívül nem volt itt senki. Végigballagtunk a "mezőn", túloldalt megtekintettük a nemrég épített menedékkunyhót, aztán szépen eltévedtünk az erdőben ereszkedve. Na jó . .ez így túlzás. Eltévesztettük a helyes útvonalat. Tudtuk hol vagyunk ... nagyjából. Szerencse van okostelefon, meg OsmAnd alkalmazás, ami mutatta hogy merre is kellene tartani. Így ha némi késéssel is, de még sötétedés előtt hazaindulhattunk. 

Bucsecs - Simon dombvidék

Nos egy újabb, elsősorban fotósoknak ajánlott helyszín. A Bucsecs nyugati lábainál elterülő dombvidék tanyavilága. Késő délutáni program, a hegyen frissen hullott hó fehérségét szerettük volna elkapni, a dombok üdezöldjével kontrasztban. 
De a délutáni indulás és érkezés között eltelt rövid idő alatt is rohamosan olvadni látszott a hegy fehérsége. Így a fotóanyag nem annyira a hegy még téli hangulatát, hanem a dombvidék tavaszi jellegét tükrözi inkább. Nos ... az sem megvetendő téma ...

A Barcarozsnyói vár - háttérben a Bucsecs






 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése