2016. március 29., kedd

Két tél közti tavasz - Baróti és Háromszéki havasok



Újra hó takarja az alacsonyabb hegyláncokat is. Fehéren csillog a napsütésben a Háromszéki  és Bodoki havasok, illetve a Nemere többnyire erdős hegyháta is, és a húsvéti  nyuszi dideregve csodálkozik a frissen lehullott hóban.  Még  pár nappal ezelőtt is a tavaszra készülődtünk, csak a legmagasabb hegyekben maradt némi hótakaró, és szokás szerint lemaradtam a tavaszi virágok fotózásáról is. Ki tudja .. talán lesz egy második tavasz is idén.

Nos ... e két tél közötti tavasz hétvégéin került sor két olyan túrára, amelynek útvonala számomra  is teljesen új, ismeretlen terepen haladt.  Ráadásul mindkettő két olyan hegységben amelyet közelsége miatt már régen ismernem kellene.  Nos ... írtam már, én ezeket mind nyugdíjas koromra halasztottam, aztán rájöttem hogy mégis jobb lesz ha már most bejárom fontosabb útjait.

Baróti havasok

Még nem voltál soha Sugásfürdőn? - kérdezgették többen is csodálkozva. Nem ... még soha - válaszoltam mindig, az elején kissé szégyenkezve. Aztán már annyira különlegesnek számított a tény, hogy akár büszke is lehettem volna rá, hiszen úgy nézett ki hogy én maradtam az egyetlen aki még nem járt fel a Sepsiszentgyörgy fölött található Sugásfürdői üdülőtelepre. Sőt mi több ... tavaly tél elején, ha emlékezetem nem csal, pontosan 2015 január 1-én indultunk el barátokkal Árkosról, azzal a határozott céllal hogy átmegyünk az erdőn át Sugásfürdőre. Csakhogy eltévedtünk, és akkor sem értünk oda. A sors .. nem akarta.  

Aztán tavaly decemberben megismételtük, és végre ott voltam, és azon különleges státuszom is befejeződött. Most olyan vagyok én is mint mindenki más ... voltam Sugásfürdőn :). És most újra ...
A Görgő erdős csúcsa alá épített üdülőtelepen csak pár ember lézengett akkor is, és most is. Mit is csinálhattak volna? Sípályákon a hó csak foltokban maradt meg, azonkivül meg csak sár és a hideg szél várta a turistákat. Mi azért felkapaszkodtunk a rövid, de meredek sípálya mentén, aztán ugyancsak rövid, lankás emelkedő a fenyvesben, majd egy ellaposodó részen diszkrét tábla jelzi ... a Görgő csúcsán állunk. 1018 méter. A térkép 1017-et mutat, de amint később kiderült a térkép megbízhatatlan, így elhiszem azt ami a táblára felírtak. Valamivel távolabb elérjük a Baróti havasok legmagasabbját is (Havad tető - 1019m).  Viszont innen kezdődik a főgerincen elnyúló tisztások fűzére, és végre belépünk a Kárpátokra jellemző hangulatos szubalpesi legelők világába. 

Havad tető





Mindjárt egy meglepetés is fogad .. kis tavacska, valoszínűleg időszakos .. de segített a fotóanyag minőségén, és érdekes színfoltja a környéknek. Aztán már tényleg a hosszan elnyúló tisztásokon sétálunk, itt sem kímélik az erdőt, több helyen kitermelt, felaprított fák tornyosulnak, csak a szállításra várva. A Vadas hágóig megyünk előre, majd lekanyarodunk a keleti oldalon lefutó mellékgerincre, amely egészen Árkos felső határáig vezet.

Háromszéki havasok

A Berecki hegységnek is nevezett havasok nagy része számomra ismeretlen. Bár mostanában tervben volt hogy a műúton elérhető Musát hágóról bejárjam a főgerincnek a Hertán pusztáig tartó szakaszát, amelynek környékét már megismertem egy régebbi biciklitúra alkalmával. Végül egészen máshogyan alakult. Éspedig a kolozsvári Hám Péter csapata látogatott el ide, azzal a céllal hogy felsétál a Lakóca csúcstól nem messze fekvő Zernye tető csúcsára. Nem kellett kétszer mondani nekem sem. Valahogyan sikerült Péternek összeszednie és mi több, életben tartania egy olyan magamfajta emberekből álló csapatot, amely minden hétvégén elindul valamerre a hegyekbe, és akikhez természetesen a legnagyobb örömmel csatlakozom. Gelencéről indultunk neki annak a mellékgerincnek amely egy hatalmas balkanyarral kapaszkodik a Zernye 1603 méteres csúcsára.  Az erdőkitermelő úton, majd csak úgy meredeken az erdő között kapaszkodva haladtunk, legtöbbször a GPS adatai után. Kiérve a gerincre végetérnek a tájékozódási problémák, és nyugisan ballagva lehet élvezni a kisebb erdőfoltokkal megszakított havasi legelőket. A Jakabhavas pusztája változatos fotótémákat kínál, majd lassan elérjük a Zernye tető alatti nyerget. Tekintélyes látvány a csúcstömb, alig több mint száz-százötven méteres szintkülönbsége ellenére meglepően masszív. 



Jakabhavas pusztája


A Zernye tető a nyeregből

Ereszkedő a Zernyéről ... háttérben a Vráncsa hegység

A "Romok"

Felérve leroskadunk, és csak a széles panoráma tartja ébren a melegtől kókadozó csapatot. Lefele a Nagy-Gelence patak völgyét vesszük célba, elhaladunk a világháborús emlékek - a Romok - mellett, sáros meredélyen ereszkedünk a völgyfenékre,  majd az erdei utat követjük az autóig. Megismertem tehát egy újabb szeletkéjét a hegységnek ... bár azt hiszem marad még nyugdíjaskormra is. 


Egyébként mindkét leírt túra alkalmas biciklitúrákra is, és szerintem ez az a módszer ahogyan a jövőben érdemesnek látom bejárni ezeket a vidékeket. Vannak szakaszok ahol a nyakamba fog kerülni a bicikli, de alapjában sokkal nagyobb területet lehet bejárni/megismerni akár egy nap alatt is.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése