Nagyon trendi cím lett, igaz?
Mintha marketinges szakember írta volna meg. Bár azt hiszem egy jó marketinges
ezt már ódivatunak tartaná.
Tehát, szűkebb hazánkat kis időre elhagyva – itt
Erdélyről beszélek, remélem tiszta :) -
leugrottunk az oly sokat dicsért montenegrói tájakra. Pontosabban ücsörögtünk
az autóban, bár így utólag visszatekintve nagyon is megérte. Meg aztán
elgyalogolni odáig kicsitt hosszú let volna.
No de soroljam azokat a
helyszíneket, azoknak minden pozitiv vagy negativ vonatkozásaival együtt.
Azt azért tisztázni szeretném hogy
a sorrend teljesen véletlenszerű, sem fontossági vagy magassági vagy bármilyen
más besorolás nem volt alapja.
- Durmitor hegység – Bobotok Kuk csúcs (2523m)
Hegyek. Az én esetemben enélkül nem lehet. Az ország legismertebb
hegysége, a Durmitor, közkedvelt célpont. Bizonyos részét még a nagy autóbuszos
kirándulások is érintik. Ennek is legmagasabb pontja a Bobotov Kuk csúcs az
ahová mi is feljártunk. Az a jó ha az ember barátokkal indul el, hogy tudja mi
az amit be lehet vállalni csapatként, és mi az amit nem. Persze így is vannak
ismeretlen tényezők, váratlan események. de tervezni legalább lehet. Ez esetben
adva van a mészkőhegységek mintapéldánya, jól követhető, jelzésekkel ellátott
ösvények, csak arra kell vigyázni hogy egy esetleges vihar ne a főcsúcson
kapjon el. Ám arra nagyon!
Kb. 4 órás túrával lehet feljutni a legrövidebb
útvonalon (Sedlo nyeregből – amely autóval elérhető), és végig gyönyörű a
panoráma. A csúcsról meg egyenesen elképesztő. A kellemesen zöldelő, fűves
tisztásokról toronyként kiemelkedő mészkőszirtek legmagasabbjának tetején állni
amolyan igazi csúcsélmény. Bár a csúcs alatti szakaszok kitettsége miatt
láncokkal biztosított, ezeken simán át lehet mászni, akár gyerekekkel is, mint
ahogy azt mi is tettük. Lefele már odafigyelősebb, de az élmény biztosított ...
A Bobotov Kuk látványa (balra) - a baloldalról kerülve lehet feljutni |
Csúcsdoboz ... |
- Durmitor – Fekete tó
Majdnem olyan mintha a Szent Anna
tó partján állnál. Csak a Szent Anna tó esetében a fenyvesek fölött nem
meredeznek hatalmas sziklafalak. Nem mintha mi azt nem szeretnénk ha itt is
lennének, csak hát ide nem nőttek.
Egy előzetes, késő délutáni
felmérés után, hajnalban látogattuk meg.
Jókedvében kaptuk! Beúszó ködök, tükröződések, ás még egy rendkivül
ritka – fehér szivárványként ismert – jelenség tanúi is lehettünk. Én szó
szerint el voltam ragadtatva ... lehúztak rólunk 3 eurót fejenként, de üsse kő,
megérte. Dupláját is.
Egyszóval ha arra jártok, hajnalban
tegyétek!
- Tara kanyon
Gyakorlatilag ez is a Durmitor NP
(nemzeti park) része. Azt írják róla hogy a Grand Canyon után a második
legmélyebb szurdok. Nos, lehet ... de nem baj ha szkeptikus maradok, ugye?
Nagyon reklámozzák a raftingot, ám
a leírások szerint nyáridőben nem túl izgalmas, ott csorogsz le nyugisan a
vízen, bár gondolom látvány az van. Tényleg ... rafting közben lehet fotózni?
No mindegy, nekünk erre nem volt időnk, és a fejenkénti 50 euró sem hangzott
hívogatóan.
Maradt a másik lehetőség,
kigyalogolni a Curavec kilátóig, ahonnan állítólag a legjobb panoráma nyílik a
kanyonra. Gondolom ez is azért honosodott meg, mert alig 30-40 perc
gyaloglással elérhető. A látvány az persze jó, de azért én láttam pár olyan
kiálló sziklaszirtet ahonnan nem lehet lebecsülendő az élmény. Csak oda meg
kutyagolni kell ugyebár ... meg esetenként mászni is.
- Rijeka Crnojevica
Régi kis település, klasszikus kőhíd, szép környezetben. De
ennél lényegesebb a település közelében látható, ugyancsak a falu nevét viselő
folyó elhíresült kanyarulata. Szinte kizárt hogy ne találkoztál volna már
valahol ezzel a képpel. Nekem maradéktalanul tetszett, bár az lenne az igazi ha
időt lehetne szánni egy csónakos, evezős kiruccanásra ugyanitt. Meg több időt
tölteni a helyi borpincékbe.
- Kotor óváros + vár
Lehet most sokan rámugranak, de szerintem a vár nélkül Kotor
is csak egy lenne az Adria partján sorakozó régi városok közül. Ami
különlegessé teszi az a párszáz méterrel fölé tornyosuló vár, a felvezető
várfal, illetve a várból nyíló páratlan kilátás a kotori öbölre. Az óváros
utcáin járva a kép ugyanaz mint a meditterán környezetben épült óvárosoké, szűk
utcáival, kőfalaival, fényesre koptatott járóköveivel, és újabban minden
földszinti lakrészben kialakított boltjaival. Jó esetben vendéglő vagy kocsma.
És emberek ... sok ember.
Ám felfele kapaszkodva a várfalon egyre kevesebb az ember, és
egyre érdekesebb a látvány. No persze több figyelmet fordíthatnának a
részletekre, a szemét és a mindent befedő bozót sokszor megtöri az egyébként
hihetetlen szép panorámát. Mindenképp megéri felmenni, sőt anélkül szerintem
értelmetlen az egész. Mi a kora reggeli órákban tettük, és kellemes volt a még
árnyékos hegyoldalon gyalogolni. Mindez a déli kánikulában feltételezhetően
nyűgösebb lett volna. És nem utolsósorban fotózni is jobb volt ...
- Sveti Stefan (Szent István) sziget
Biztosan erről is sokan hallottatok
már. Ez az a sziget amely ma teljes egészében hotelként működik, és ahová csak
sok pénzért teheted be a lábad. A sziget és közvetlen környéke ellentéte
mindannak amit ebben az országban tapasztalhatsz. patyolattiszta, rendezett és
karbantartott. Amíg máshol a strandok tulzsúfoltak, addig itt egy lélek sincs a
hírességeknek fenntartott partvonalon, lépten-nyomon egyenruhás rendfenntartók,
a parkban hűs sétányok, tökéletesre nyírt gyep, stílusos épületek.
Idillikus helyszínt kereső
fotósoknak kötelező, de lehet hogy fizetni kell ha túlzásba esel. Egy állványra
állított, nagyzoom-os géppel, amely a sziget épületeire van fókuszálva ... hmm
... lehet magyarázkodni kellene.
- Petrovac – partszakasz
Mivel mi a közelben laktunk, volt
időm napközben feltérképezni e vad sziklaszirtekkel tűzdelt partvonalat, és
időnként visszatérni egy-egy napnyugtára. Ha már tengerpart, akkor ez a
sziklás, hegyekkel szegélyezett part az amit én szeretek. Napközben is szép, a
kristálytiszta vízből kiálló sziklák, a közeli sziklaszigetek folyamatosan jó
fotótémát kínálnak. Ehhez persze kissé el kell távolodni a zsúfolt strandok
környékéről. Egyébként inkább családosok látogatják, nyugis, visszafogott
környék. A partvonal vadsága miatt kevés a jó strand, de egy magamfajtának
éppen erre van szüksége.
- Budva városa
Lüktető, zajos város. Talán a
legismertebb parti üdülőváros, főként a fiatalok körében. A közeli strand (Jazz
– évek óta kékzászlós) minden igényt kielégíthet és montenegrói viszonylatban
hatalmas. A városban meg pezseg az éjszakai élet. Mi is egy esti látogatást
iktattunk be, bár nem a buli miatt, hanem mert egyszerűen így sikerült. Az
óvárosban kóboroltunk sok más turista társaságában. Sok jó fotót láttam ami az
óvárost és a közeli szigetet ábrázolta, de mi ezúttal csak éjszakai fotókat
készíthettünk. Nem nagy sikerrel elárulom ...
- Bar óvárosa (Stari Bar – Öreg Bar)
Romváros. Ódon kőfalai még mindig
tűrik az idők vasfogának pusztító hatását. A megszokottól eltérően itt az óváros messze
fent van egy hegyoldalban és nem a központban. Án nem a déli hőségben érdemes
ide látogatni, mint ahogyan mi is tettük, hanem mondjuk a késő délutáni
hűvösben. Napnyugtakor különleges hangulata lehet ...
- Skadar tó
Csak nagyon rövid időre álltunk
meg. Azt is inkább fotózni, fényes nappal, pár kép a hangulat kedvéért, és kész
is. Ha jó élményeket akarsz itt, akor arra időt kell szánni. Kínálnak itt
mindenféle csónakos kirándulásokat, de mint tudjátok, ilyenkor bezsúfolnak egy
lélekvesztőbe, végigvisznek egy kijelölt útvonalon, és gyorsan kituszkolnak a
partra, mert jönnie kell a következő csoportnak. Nos, ezt én nem szeretem.
Ahhoz hogy felfedezd, megismerd a tó azon ritka szépségeit amelyek amúgy rejtve
maradnak, ennél sokkal többre lenne szükség. No de egy általános képet
alkothattunk róla, meg pár általános fotót is ...
- Prokletije (Elátkozott) hegység
A balkán hegyvidékeinek tapasztalt
csavargói lelkesen ajánlották. Bár a hegység nagyrészében Albánia területén
fekszik, Montenegróbol is feljuthatunk, ráadásul több olyan részt érintve
amelyet méltán emlegetnek a balkán, de akár Európa legszebbjei közt. Ezek közül
éna Grbaja völgyből kiinduló lehetőségeket vizsgáltam, és a Severni vagy Veliki
csúcsokat tűztem ki célpontnak. A nagyobb szintkülönbség és a hegység
köztudottan nehéz útvonalai miatt csak hárman mentünk a csapatból. Autóúttal
együtt egy napunk volt rá, így a kedvező időjárást várva egészen az utolsó
napig kellett várnunk.
Hajnalban már a völgy felső végében
bandukoltunk, nem találva a helyes útvonalat. Nagyon kevesen járnak erre, a
jelzések ritkák, az volt az érzésem hogy készakarva nem raknak ki fontos
helyekre jelzáseket, hogy akárki ne tévedjen veszélyes helyekre. Az interneten
elérhető térképeken nem is szerepelnek a túraútvonalak, így csak remélni lehet
hogy a helyszínen megoldhatóak a felmerülő problémák. Szerencsénkre egy
sátorozó társaság eligazítása alapján végül rátaláltunk a helyes ösvényre,
amelyen aztán gond nélkül haladtunk felfele.
Már lentről lenyűgöző a látvány, a
völgyet minden oldalról lezáró hatalmas sziklafalak közt nem sok lehetőséget
látni a továbbjutásra. Egy keskeny és meredek vályú, majd egy kiszélesedő völgykatlan
vezet fel. Kijutva a völgyfenékre tapadt felhőkből csak pislogtunk a vakítóan
fehér mészkőszirtek látványától. Egy meredek kőfolyás tetején, néhány kitett
sziklás szakasz átmászása után jutunk fel a csúcs alatti nyeregbe. Az élmény
leírhatatlan. Mindenütt csak tornyok, és falak, és a tátongó mélység. Bármerre
is nézünk, úgy tűnik hogy lehetetlen egyszerűen továbbjutni. Egy láncokkal
biztosított keskeny párkány vezet ki, majd egy amfiteátrumszerű, kisebb
sziklaküszöbökkel tarkított meredek hegyoldalon jutunk fel a kiszemelt csúcsra.
majd a másikra is (Veliki vrh – 2490m). És ennél magasabbra itt már nem lehet.
Hosszú időre odaszögez a
kitárulkozó panoráma. Folyton egy dolog járt a fejembe ... hogy atyavilág,
milyen lehet itt télen? ... mekkorákat lehetne itt mászni. Hogy milyen vad, és
mennyire gyönyörű.
Nem messze tőlönk megmutatja magát
a Maja Jezerce hatalmas kúpolája is. A hegység, és tudtommal egész Albánia
legmagasabb pontja (2694m). lehetetlen nem érezni azt a késztetést hogy ide még
vissza kellene jönni, és felmászni mindenre amit erőnk, felkészültségünk és
tapasztalatunk enged.
Bár így utólag sajnálom, de lefele
ereszkedve elvetettük az ötletet miszerint egy másik útvonalon ereszkedjünk
vissza a vülgybe, de így is egy életre bevésődött a retinámba a mészkőből
formálódott felhőkarcolók képe.
+ 2 helyszín amiért viszont
nem érdemes 16 órát vezetni Montenegróig. Legalábbis számomra.
- Ostrog kolostor
Szerb ortodox kolostor, népszerű
zarándokhely. Bár a környéke látványos, a hegyoldalon felvezető keskeny és
kanyargós út meg izgalmas, a kolostor
nekem túl nagy sokk volt. A csendes, világ dolgairól elmélkedő remeték képe
helyett, egy éppen zarándoklat miatt összegyűlt tömeg kellős közepén találtam
magam. Sokan mezítláb próbáltak feljutni a sziklaösvényen, a sziklába vájt
kolostor előtti kis téren meg emberek százai ültek, feküdtek, vagy álltak
sorban bebocsájtásra (vagy megbocsájtásra?) várva.
Elmenekültünk ...
- Hajókirándulás
Nos, ez egy másik program amit jobb
lett volna egyszerűen kihagyni. Ráadásul egésznapos program, közben meg van kb
2 érdekes helyszín ahol talán 30-30 percet tölthetsz. A többi halálos unalom. A
kotori öböl egy darabig érdekes a vízről szemlélve, de aztán marad az
eseménytelen ücsörgés. Ha a fedélzeten maradsz a napsütés végez veled, a belső
utastérből nem látni a tájat sem, és csak az alig hallható, orosz akcentussal
angolul beszélő vezető monoton szövegelése marad.
Becsszó azt
a két helyszínt elérheted más módon is, kár érte egy egész napot unatkozni egy
lustán ringatozó hajón. A Kék barlang
és a Szirti Madonna szigete amúgy
csak vízről érhető el.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Összeségében tehát igencsak megéri Montenegróba látogatni. Egy
ilyen kis ország területére annyi természeti látványosság sűrűsödött, hogy
bárki megtalálja azt amit szeret, legyen az hegyvidék vagy tengerpart. Na jó
... aki a „city break” típusu nagyvárosi kirándulást szereti, annak semmi
keresnivalója itt.
És még egy tanács. Ne tévesszen meg a tény hogy ez egy kis
ország. A közlekedés időt, türelmet és tapasztalatot igényel, a folyamatosan
hegyek közt kanyargó útakon lehetetlen gyors tempóban haladni. Szánj elég időt
az autóval megközelítendő úticélokra, 50-60 km/órás átlagnál többet nem tudsz
kihozni. Éjszaka sem.
Á ... és a Moraca
kanyon-on átvezető autóútat ki ne hagyd !!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése