Túrasorozat sűrítmény - 4. rész

Folytatom a sorozatot, persze mint mindig,  jócskán lemaradva. Valójában a szeptember túráinak rövid összefoglalója.

Poenari vár

A Fogarasi havasok déli oldalán épült vár látogatása inkább sport mint kultúra. Mi a Stan szakadékvölgyének előzeteseként néztük meg. Azt hogy milyen gondolatok forogtak a fejembe ezúttal Grimpix sokkal jobban megfogalmazta mint én azt valahais tudnám. Itt olvassátok, érdemes !

Azért jó a kilátás ...

Stan völgye

Az idei év a kanyontúrák éve volt. Így jött össze, nem volt ebben semmi tervezés. Majdnem a Szlovák Paradicsom (a Hernád áttörés) is megvolt. No az lett volna igazi tetőzése a dolognak, de aztán mégis magas Tátra lett belőle. A Stan völgy szerintem az ami a hazai kanyontúrák legjobbja. Bárcsak hosszabb volna.  Azt azért kiemelném hogy rossz üzlet csak azért autókázni 7 órát oda-vissza, hogy 3,5 órát túrázhassunk. És ebből is csak 1,5 - 2 h a kanyon. 
 

Egyébként viszont jó szórakozás. Nemrég újították fel a vaslétrákat, azelőtt tényleg izgalmas lehetett a leszakadni készülő vasakon mászkálni. Ám most bombabiztos. Így is volt haláleset, tudja a jóég mi történhetett, de hát otthon a fürdőszobában is ki tudod törni a nyakad, miért lenne itt másként?

Egyszóval érdemes. Látványos, hangulatos, jól lehet szórakozni és ha mondjuk késő délutánra tervezed akár vasárnap is csendet találhatsz. Legalábbis mi egyetlen csapattal találkoztunk csak.

Láttam olyan fotókat is hogy derékig vízben gázoltak, mi ezúttal száraz lábbal jártuk végig, igaz többheti szárazság után. Ja, és még egy kiegészítés azoknak akik a törcsvári hágón át szeretnének a helyszínre jutni. Ne tegyétek! A hágó és Curtea de Arges városa közti útszakasz minősége rettenetes. Ha egy darabban akartok megérkezni akkor inkább menjetek át 2x is a transzfogarason. Hosszan a Vidraru tó mentén új útburkolat van, hidd el megéri.

No, pár képet mutatok a kanyonból:

A Vidraru tó egyik oldalága ...

Balea tó és ház

Csalhó

Addig készültem télen a Csalhóra, hogy végül ismét egy koraőszi túra alkalmával jutottam fel. De legalább új útvonalon. Egynaposra tervezett túra esetében itt is rámegy 6-7 óra autózás (oda-vissza), a túra is kb ugyanannyi - de üsse kő. Jó volt. Rég jártam már, jólesett. 

Nagyon sokan voltak a csúcs környékén, illetve a menedékháznál, lefele viszont többnyire csendben örülhettünk a panorámának (Claile lui Miron - Poiana Maicilor útvonal). Bosszantó hogy a hegység egyik leglátványosabb részét lezárták (Ocolasul Mare és Ocolasul Mic platója) de ha a télen visszajövök tuti felmászok oda is. Mondjuk hajnalban vagy neplementekor ... persze fotózni. Egyszer már megcsináltuk, akkor megúsztuk, a délkeleti letörés egyik kéményén másztunk ki, fent pedig belefutottunk a ranger-be, aztán valahogy kimagyaráztuk magunkat.

A menedékház felújítás alatt áll, de fogadják a látogatókat. Központi fekvése ideális, már az ajtóból olyan panoráma tárul elénk amivel nem sok menedékház büszkélkedhet a kárpátokban. Nem véletlen hogy annyira felkapott a fotósok körében is, hogy a téli hónapokban is nehéz helyet foglalni.

Kijössz a  házból, megcsinálod a fotókat, és mehetsz is vissza lefeküdni. Nem kell kutyagolni, átázni, stb. Ki ne szeretné?

Háttérben a Toaca csúcs (1904m)

A Panaghia sziklája ...

 

Claile lui Miron (Miron szalmakazal)

Szent Anna tó - Mohos láp

A szokásos hajnali kiruccanás a Mohos láp és Szt. Anna tó varázslatos világába. Minden igyekezetem ellenére is nehéz újat alkotni, de azért a makróobjektiv még segített elkapni a kereklevelű harmatfű reggeli pillanatát számomra kissé újszerű módon.

A tóparton is próbálkoztam, bár most már egy nagyon különleges pillanatra várok, talán a tóparton közlekedő medve látványa hozhatná meg az áttörést!

Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)