2011. január 18., kedd

Szárazvölgy - Bucegi évadnyító



Valahogyan egyszerre jutott eszébe a társaságnak hogy már ideje lenne egy ún. "kétjégcsákányos" próbának. Elképzeléseink egybeestek a meteorológusok jó időre vonatkozó jóslataival is. Sokat nem is gondolkodtunk, este döntés, másnap meg a túlságosan is enyhe hajnalban már ott is álltunk az ösvényen. A Busteni sípálya teljhatalmu urai még a város kutyafalkái voltak, kísérőket is küldtek velünk egészen a célpontul kitűzött völgy bejáratáig. Majd miután biztos volt hogy nem fogunk tovább zavarni, otthagytak. Hogy mi is a célpont ? Hirtelen jött ötlet alapján döntöttünk a Caraiman Szárazvölgyeként ismert mély vályúra. A Brassó - Bukarest útról (Busteni-ből leginkább) látható a második világháború hősei emlékére állított hatalmas (33 méter a talapzattal együtt) kereszt. Ez alatt húzódik ez a szakadékvölgy, a keleti falon, kissé elfordulva déli irányba, örök árnyékra kárhozatva. A nap nem süt bele, nyáron nyirkos és hűvös, télen többnyire kevés hóval és jéggel megáldva. Kellemetlen meglepetésként könyvelhettük el a tényt hogy a Szárazvölgy aljában valóban csak akkora friss hóréteg van hogy megnehezítse a kényelmes mászást, no meg eltakarja azokat az esetleges üregeket amelyekbe bele lehet csúszni. Viszont innen átstartolni egy másik völgy bejáratáig túl nagy időveszteség lett volna, így vállalva az előttünk álló körülményeket kétségektől furdalva nekiindultunk. Mindannyiunknak első téli próbája volt ebben a szakadékvölgyben, és hát nekem innen vannak a nyári mászásokból maradt kellemetlen élményeim is. A Caraiman tömb Szárazvölgyének nevezett vályú azért nyáron sem éppen kényelmes sétatúra, és a felső szakaszokból kivezető kéményekbe már egyszer megszorultam. Egyszóval enyhe szorongással gondolva az előttünk álló feladatra rugaszkodunk az első sziklás szakasznak. Sorra másszuk át az első kisebb-nagyobb akadályokat, amelyeket máskora begyűlt hóréteg teljesen takarni szokott. A völgy fölött tornyosuló falakról valóban nincs ahogy annyi hó összegyűljön, és a felsőbb szakaszokon is csak a szél által behordott hóréteg segíthet.



Középrészen kissé kiszélesedik az addigi szűk kanyon, és itt mondhatni ideálisak a hóviszonyok. Általában 45-50 fokos a hólejtő, majd helyenként akár 70 fokos, jeges szakaszokkal tarkított meredek részek váltogatják egymást. Igazán jól használható a téli hegymászó szerszámok teljes arzenálja.



Egy jégcsapokkal tarkított sziklatömb aljában kerül egy akkora kényelmes állás ahol gyorsan pótolhatjuk energiaigényünket. Itt már megszakad a tulajdonképpeni völgy főága, innen több ágra szakadva, meredek kéményeken vezet ki a platóra. A baloldalon kifutó Halott vályúra (Valcelul Mortului) esik a választásunk, itt folyamatosabb, havas folyosóra számíthatunk. Lenntről nézve a többi lehetőség ilyesztőbbnek tűnt, a kéményekben túl kevés a hó ahhoz hogy kiegyenlítse valamelyest a hatalmas, sziklás "szöktetőket". És mivel az én kellemetlen élményeim is ezekből a kéményekből kísértenek, határozottan az előző variáns mellett döntünk.


... a felső szakaszokon ... G. Laci fotói


Nem bánjuk meg döntésünket, mászásunkat csak 1-2 kisebb sziklás szakasz zavarja, kényelmesen jutunk ki a felső párkányra. Közel 8 órás mászás állt mögöttünk, és nem mondhatni hogy túl sokat pihentünk volna. Kiaknázva a panorámát és a kényelmes terepet, végre kifotózhatom magam.

... a felső párkány ...

... előtérben a Baiului kopár háta, messze hátul a Csukás hegység látható ...


... háttérben a Keresztényhavas és a Nagykőhavas ...

... alattunk meg Busteni városa ...


Innen már kopár, füves, hómentes oldalon emelkedünk a hősök keresztjéig, ahol a szélárnyékot kihasználva csillapítjuk éhségünket, szomjúságunkat. És persze fotózunk ..

a csapat bj: M. Laci, Enikő, jómagam, és G. Laci

A platón a csípős szél ellenére sem tudunk lemondani egy újabb fotózásról, a naplemente sárgás-vörös fényeiben fürdőzve csodáljuk a természet, a hegyvidék vad szépségét.

... a hősök keresztje ...


Enikő és M.Laci már eltűntek a Fehér völgy felső szakaszán (ereszkedésre használt útvonal). Nehéz szívvel pakolom be a fotógépet ... a minden pillanatban változó fények játéka minduntalan visszacsalogat. De ha a nap eltűnik a horizont mögött hirtelen szakad ránk a sötétség a keleti oldalban, és sietni kell hogy a szürkület utolsó fényeit kihasználva ereszkedjünk le a meredek részeken. A Fehér völgy széles, fűves oldalaiból bőven csúszik hó, összehasonlíthatatlanul több van mint a felfele vezető útunkon. A nyáron látható hatalmas sziklatömböknek, sziklás meredélyeknek nyoma sincs ... összefüggő hómezőn egyensúlyozgatva ereszkedünk. Majd a felső rész jegesebb, "firnesebb" szakaszait felváltja a lankásabb, kényelmes lépéseket biztosító részek nyugalma. Mire teljes sötét ereszkedik a tájra elérjük a völgy alját. Fejlámpákkal ereszkedünk tovább, és csak rövid szünetet tartunk egy fotósorozat kedvéért, az alattunk fényárban úszó Busteni városát megörökítve.


Az erdőben már semmi hó nem maradt. A sáros, ősztől ittmaradt falevelek közt, a lámpák fényeinek hatáskörére szűkűlt érzékeinket éberen tartva baktatunk.
Félórányival később érjük el az autót. Jólesik elnyúlni a hátsó ülésen és rábízni magunkat a sofőr ügyességére.

2 megjegyzés:

Bedő Zoli írta...

Meglepően kevés a hó, elnézve a fotókat...Azok után, ami itt nyugaton a síkvidéken lezúdult decemberben, az ottani nagy hegyeken többet vártam vón'...További kellemetes, ilyesfajta túrákat az újévben !!

PS.
( nyóc óra????!!!...megöregtetek vajmivan??? )

NaturePhotoBuilder írta...

:)) .. sokat kapiskáltunk egy-egy szöktetőnél .. franc se tudja, nem is pihentünk, mégis amire feljutottunk a nap is elköszönt.
Pedig beleadtunk mindent ..

Köszi a jókivánságokat ... viszont. Várom a Svájci séta leírását !!!

Megjegyzés küldése