Nyakunkon a tél ...

Csak néha kapjuk fel fejünket elfoglaltságunkban. Hmm ... már karácsony van? Aztán már itt is az újesztendő. Szerencse nem szoktam fogadalmakat tenni, így egyszerűen csak nyugtázom a tényt: ismét eltelt egy év! Gyors statisztika, aztán folytatódhat minden ahol abbahagytuk, dolgozunk, és amint tehetjük elindulunk. Nem fogadkozom, egyszerűen csak csinálom … rutinosan. És nekem a szabadság egyenlő azzal hogy kint vagyok a természetben. Hegyeken vagy erdőben, néha már az sem fontos hogy egy célpont legyen, elég ha csak egyszerűen kint vagyok.

Erről jut eszembe Yuval Noah Harari – Sapiens – Az emberiség rövid története könyve, amiben írja hogy a tudósok szerint a gyűjtögető ember 70,000 évvel ezelőtt több szabadidővel rendelkezett mint mi manapság. Elég volt napi pár óra, hogy a napi betevőt begyűjtse, aztán nyugisan elvolt a nap hátralévő részében, szabadon, boldogan. Csak néha kellett elmenekülnie egy-egy tigris elől … de hát mit ér az élet andrenalin nélkül, nem igaz? Aztán valamit elrontottak, és azóta belekerültünk egy ördögi körbe, amiből most már kiszállni sem tudunk. Szerintem majd újra elrontunk valamit, és akkor akik maradnak, visszatérhetnek újra a gyűjtögető élethez … már ha marad még valami amit begyűjteni 😊

No, visszatérve a való világba … tavaly év végén sem fotóanyag, sem blogbejegyzés nem született. Idén viszont jó kezdés volt, és bár fotóanyag gyűlt, a blogbejegyzés így is nehezen akar születni ...

Bucsecs hegység – Sárkány gerinc

Ez még tavalyi buli volt. Voltak még más kiruccanások is, de azokat mind elmosta az eső. Ezúttal viszont kifogtunk egy csodaszép napot, és simán végigmentünk a gerincen. Az utóbbi években szinte minden télen nekivágtunk, és nagyrészt minden alkalommal visszafordultunk. De a hegymászás tudománya az is hogy megtanuljuk felismerni azt, hogy mikor kell ezt megtenni, mikor van az a pont ahonnan jobb megfordulni, felismerni azt ha a körülmények túl kockázatosak, vagy azt ha mi magunk nem vagyunk eléggé felkészültek. Ám most minden működött mint a karikacsapás … bírtuk is, élveztük is, gyorsak is voltunk, és simán belefért az időnkbe hogy zergékre leselkedjünk a kitett sziklagerincen.

Csíki havasok – Gyímesek

Az újév első napja, az újév első túrája. Gyímesfelsőlok a bázis, innen indulunk a Csíki havasok déli gerincére, kiszellőztetni a fejünket. Ha jól emlékszem Bothavas a kitűzött célpont neve, könnyű terep, hó csak foltokban, kicsik és nagyok kitartóan gyalogoltak … és élvezték a mozgást és a panorámát. Következőkor biciklivel térek vissza, és végigmegyek az egész gerincen. A nem túl magas pusztákról páratlan kilátás nyílik a szomszédos Naskalát csúcsra, háta mögött a Nagy-Hagymás büszke szikláira, a Csalhó ormaira, és a Gyímesek összetéveszthetetlen völgyeire.

Leghátul a Csalhó kimagasló sziklái ... 

Szembe a Naskalát - a Csíki havasok legmagasabbika, balra hátul a Nagy-hagymás tömbje

Királykő hegység

Két nappal a Csíki havasok túra után, valamivel komolyabb feladatra vállakoztunk. Királykő gerinc. Sűrű ködben gyalogoltunk fel a Curmatura házig, de onnan aztán nemcsak a látványos terep volt ajándékunk, de pár órára a felhőtenger fölé is kerültünk. Bár a gerinc vastag hótakarója küzdelmes nyomtaposásra kényszerített, energiánk nem lankadt a folyamatosan változó látványosságok miatt. Néha egy felhő áttörni akarván a hegyen, gyönyörű fényjátékkal árasztotta el a gerincen ámuldozó kisembereket. Fotóztam is amennyit csak gyorsan gémberedő újjaim engedtek.

Aztán a déli napsütés melegét legyőzte a hideg szél, és a ködbeborult gerincre igazi téli, zuzmarás idő ereszkedett. Csak rövid időre menekültünk be a Hegyes csúcs menedékhelyére, aztán a mély hóban keresve az ideális ereszkedés útvonalát, ereszkedtünk vissza a Zernyesti szoros sötét csendjébe.

Bucsecs hegység

Néhány félinformáció és a hójelentések alapján döntöttünk egy olyan szakadékvölgy bejárására, ahol már hosszú évek óta nem jártunk. A Valea seaca dintre Clai (Szénakazlak közti szárazvölgy) felső kijárata egy mellékgerincen végződik, és nincsen felső tölcsére, ahonnan az összegyűlt hó a fejünkre szakadhatott volna. Sőt mi több, alig volt benne hó az alsó szakaszokon. Ellenben a Raducu párkányon folytatható útvonal a vizes és olvadt hó miatt már izgalmasabb volt, és végül a Comorilor (Kincses) völgy kellemesen meredekségét már csak a felső kiszélesedő tölcsér hómennyiségének tudata zavarta. Aztán csak fenn voltunk … gyönyörű napsütés, könnyű séta a Piatra Arsa házig, aztán már csak a Jepii Mari (Nagy törpefenyves) völgyének kanyargós ösvénye maradt. Fejlámpáink fényeit a város egyre közeledő fényei üdvözölték … teljes volt a nap, eredményes és élménydús.

Traverz a Raducu párkányon

Viszlát a hegyen! Napsütéses ösvényeket …