2014. október 31., péntek

Túraajánlat - bánáti hegyek - második rész

Mostantól az alaptábort áthelyeztük Herkulesfürdőre. A Cserna völgyének neves fürdővárosa ideális bázisa a környékre tervezett túrák kiindulópontjának. És itt elsősorban a Cserna és a Mehádiai hegyekre gondolok amelyek a völgy és a folyó kétoldalán húzódnak.

Elsőre a Tasnei szorost céloztuk meg. Mint minden túra a Cserna völgyéből, meredek emelkedővel kezdődik. Az első óra már rendesen megizzasztja a túrázót, majd rendszerint lankásabbra, sétálósabbra változik. Nem volt ez másként a Tasnei szoros esetében sem. A szurdok bejárata közel egyórás erdei szakasz után következik, valahol a hegység nyugati oldalának középmagasságában. És micsoda szurdok! A bánáti feketefenyők lehetetlen helyeken kapaszkodnak, fölöttük csak keskeny sávban látható az égbolt és csak a szurdok felső kijárata közelében láthatunk ki a túloldalon húzódó Cserna hegység legszebb csúcsára, az Arjana-ra. Nem több mint 1 óra alatt át lehet menni a szoroson, de újszerűsége, hangulata, és a folyamatosan lenyűgöző táj miatt még ennél is rövidebbnek tűnik.

A Tasnei szurdok feketefenyői, háttérben a Cserna hegység Arjana nevet viselő csúcsa

A felső kijárat közelében találjuk azon jó üzleti érzékkel rendelkező pásztorok üzeneteit amelyről már előzőleg is olvastam, azt a  fákra tűzdelt, nyomtatott levelet, miszerint rövid járásra a közeli kőmalomtól szívesen fogadnak vendégeket, és igazi pásztortanyai ételekkel kínálnak. Úgy is volt. Amint kifotóztuk magunkat a malom melleti vízesésnél, indultunk is tovább a társaság kiváncsíságát kielégíteni az errefelé hagyományos tejtermékek iránt.  Középkoru asszony fogadott, és kecskéi, köztük egy igen harcias kedvében lévő kos is. Hamarosan terített asztal állt a tanya mögötti árnyékban, ahol a kőmalomban darált kukoricalisztből főzött puliszka mellett 2-3 féle sajt, orda meg kecsketej állt, akkora mennyiségben hogy egy kiéhezett csapatnak is sok lett volna. Nem vagyok én a gasztronómia elkötelezettje, így számomra nem volt akkora élmény, viszont tényleg érdemes kipróbálni ha már arra jár az ember. Még akkor is ha ezért fejenként nem is kevés pénzt húzott le rólunk a házigazda :).



Második célpontunk a Corcoaia szoros volt. Nagyon vártam erre, kevés fotót láttam róla, ám azok gyönyörűek voltak.  Még a kb 20 kilométeres poros, köves út sem vette el a kedvemet. Odaérve viszont igencsak lelohadt a lelkesedésem. Mindössze 150 méteres szakasz járható be. Szinte fájt hogy a vaskorlát visszafordulásra parancsolt alighogy elindultunk. Erőltetve a dolgot átmásztam rajta, és egy kitett sziklapárkányon próbáltam beljebb jutni, de rá kellett jönnöm hogy a kanyon valóban eddig tart. Pár fotó és csalódottan ültünk autóba, elkeseredetten gondolva az előttünk álló, visszavezető útra.

A Corcoaia szoros látogatható hossza ...



A késő délutáni órákra még beterveztünk egy harmadik helyszínt is. Vanturatoarea vízesés. Az áthajló sziklafalról lezóduló vízfal mögött állva jutottak eszembe olyan képek amelyek alapján már régen elhatároztam hogy ide ellátogatok. És most végre itt vagyok, a kegyetlen meredek hegyoldal leküzdése után még mindig izzadtan álldogálok és nem tudom hogyan is készítsek egy jobb képet. Hogyan lehet lefotózni egy olyan vízesést amelynek a felső harmada látható, közepét elfújja a szél, és csak a sziklákra érve látszik újra. Őszintén, nekem a sikerélmény elmaradt. Még egy sziklapárkányra is kimásztam ami valahol a vízesés közepéhez vezetett, de hasztalan. A táj viszont csodálatos, sokáig lehetett volna csendben elmerengve csodálni, és csak a közeledő sötétedés miatt indultunk el mégis lefele.



Második Csernavölgyi napunk délelőttje városlátogatással telt. Herkulesfürdő a kontrasztok városa. Minduntalan a régi és modern városképek váltogatják egymást. Mintha valaki úgy vetítené a filmet hogy összevágja a  régi és új anyagot. A monarchia idejéből fennmaradt épületek javítása csak most vagy még egyáltalán nem kezdődött el. Egy ilyen környezetben épített, és ilyen adottságokkal rendelkező település turistaparadicsom kellene legyen. Sajnos a környekbeli turistákon kivül más igen ritkán téved erre. Remélem a változások jótékony szele erre is fúj majd, megérdemelné a város és környezete egyaránt.

Herkulesfürdő - új központ

A monarchia fürdői .. vagy ami még megmaradt belőle

Kora délután indultunk utolsó bakancsos túránkra. A Mehádiai hegyek híresen szép és különleges víznyelő medencéihez gyalogoltunk fel. A helyi nyelvezetben "crov"-ként ismert, a hegység üregeinek beomlott boltozatai által kialakult mélyedések hangulatához hasonlót én eddig csak a horvát Biokovo hegységben tapasztaltam, de itt másabb, látványosabb, érdekesebb. Az egymásután sorakozó, lesüllyedt területeken kialakult tisztásokat leírni lehetetlen. Talán a fotók érzékeltetik némileg. A naplementés fotózásra készülő csapatnak panaszra oka nem lehet. Voltak színek, témák, és ott volt a páratlan táj, a mélybe szakadó sziklafalak, a Cserna sötétbe burkolózott völgye,  a magaslatok narancsvörösben égő szirtjei, az égbolt játékos felhői, és az ismerős érzés hogy innen nem akarok elmenni. 


Az őrszem ... bánáti feketefenyő (pinus nigra banatica)


A Cserna völgye


baloldalt a Cserna mély völgye . .jobboldalt a hegyoldalt megtörő mélyedések



Méltó befejezése e párnapos utazásnak, és vizuális tetőpontja a fotós, túrázós élményeknek.

2 megjegyzés:

Dénes írta...

Értem, hát mondjuk én nem vagyok szakmabeli, kicsit sem, már ami a fotózást illeti, tehát valószínű, hogy szakmai szempontból talán nem állja meg a helyét az észrevétel. Csak annyit látok, hogy a kék szín számomra természetellenesen felerősödik a képeken, érdekes módon az ég nem annyira. Legalábbis nekem nem tűnik úgy. Talán az utolsó két fotón. De teljesen megértem ezt a dolgot, hogy egyik felület felerősíti, a másik tompítja a színeket. Talán a blog fekete háttere is kiemeli a kontrasztokat a képeken. Mindazonáltal én szívesen nézegetem mindig a fotókat a blogon. Persze kicsit irigykedek is, hogy ilyen sokat tudsz kirándulni, nem tagadom. A hévizes barlangban nem voltatok? Arra gondolok, amelyik az út mellett van, kevéssel a Cerna fölött, és be is lehet menni egy darabon, csak olyan gőz van, hogy látni keveset lehet. De kevéssel bennebb viszont akár fürdeni is :) És persze kiránduljatok minél többet, hogy készülhessen még sok sok fotó. Nekem nincs facebookom úgyhogy én a blogot követem :)

Bereczki Barna írta...

És én köszönöm hogy ezt teszed :).
A hévizes barlangba nem jártunk, bár előzőleg olvastam róla, nem fért bele a programba :(.
De persze annyi mindent kell még megnézni a környéken hogy úgyis sikerül megnázni majd ..

Megjegyzés küldése