2014. szeptember 4., csütörtök

Cím nélkül - Királykő, Nagyhagymás


Legtöbben a Dambovicioara szorost nem a Királykő-vel azonosítják. Általában én sem. Ezúttal is csak azért mert jobban hangzik az hogy a Királykőn voltunk ... 
A Dambovicioara szorosban valamikor a 90-es évek vége felé voltam .. valóban ideje volt ellátogatni a környékre. Azért az is döntő volt hogy a Rucar-Bran hágóról gyönyörűen látszik úgy a Bucsecs mint a Királykő hegység, és reméltem hogy elkapok egy naplementét ... fotózni persze .. 

Aztán az lett hogy végigsétáltunk a szoroson ... majd - mivel itt nem voltam még - bementünk a barlangba is. Pontosabban befizettünk, kaptunk egy vezetőt is - egy kb 14-15 éves kislány személyében - és vártuk a csodát. Egészen az első 100 méterig ... aztán kiderült hogy teljesen tönkre van téve minden képződmény, a vezető szinte könyörög hogy minél hamarabb végigmenjünk az alig 3-400 méteres kiépített szakaszon, ahol a megvilágítás hiánya és a giccsesen forgó vörös fénypontok sem bírták feldobni többé a hangulatot. Aztán szó szerint kituszkoltak a természetes fényre .. 
Nos ... egyszer az életben ... mondtuk, és én tényleg megfogadtam hogy soha többet .. 

Ám hazafele a hágóról - ha nem is naplementét - de a késő délutáni fényeket azért kifogtuk, és őszintén mondom megérte az egész napot .. 

Délelőtt a Királykő keleti oldala fürdik a napfényben .. 

A Dambovicioara szoros ...

... majd késő délután a Bucsecs nyugati oldalát melegíti a nap.

Aztán a következő - Nagyhagymás - túrát már eleve úgy terveztük hogy naplementére biztosan fennmaradunk. Így nyugisan, délidőben indultunk fel a hegyre ... kiszórakoztuk magunk az Egyeskő szikláin, ellátogattunk a Nagyhagymás csúcsára, és éppen időben értünk vissza az Egyeskő sziklája alá ... 
Állványok felszerelve, szűrők kézügyben ... éppen ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Csak éppen a látványos naplemente maradt el. Az utolsó 15-20 percre becsúszott egy hatalmas szürke felhő a napkorong elé, és mi maradtunk az enyhén vöröses visszavert színekkel. Nos, ebből kellett kihozni a maximumot ... 

A Nagyhagymás csúcs alatti sziklavilág .. 


Az Egyeskő tömbje .. kevésbé fotózott szemszögből

... és a klasszikus perspektíva ...


Nem tudom lehet-e még ezt a sziklacsoportot újszerűen fotózni ... szerintem nem ... vagy igazán különleges fényekben kell elkapni. De megtettünk minden tőlünk telhetőt, és amikor már egészen sötét volt, és egészen meg is fagytunk, elindultunk lassan lefele .. 

2 megjegyzés:

Rbk írta...

Hát kihoztad Barni...mármint a maximumot.. :). Csak ismételni tudom magam: gratula, nagyon tetszenek a képeid!

Bereczki Barna írta...

Köszönet ! Lehet én is ismétlem magam, de tényleg örülök hogy tetszenek ... egyre kevesebben szeretik a természetfotókat, jó tudni hogy vagyunk még néhányan :)

Megjegyzés küldése