Hegy és ember - Bucegi

Bucegi hegy. Nem első alkalom hogy azt mondom rá hogy második otthonom. Régebben talán közelebb állt e kijelentés az igazsághoz ... de most ismét úgy érzek. Egy időre elhanyagoltam e szeszélyes konglomerátum monstrumot ... más vágyak, más tájak felé kalauzoltak ...

Az árnyékos völgy hideg hajnalán bámulok felfele a napsütötte hatalmas sziklafalakra, és szívesen kihagynám az erdő ösvényeit hogy azonnal odafent lehessek .. de mindent sorjában kell venni .. a hosszú beszélgetések átsegítenek a sokadszor bejárt ösvényen, és immár ismét magasabbról nézhetem az alant elterülő sárgára színeződött erdőt. De a hegy szereti elrejteni titkait a kiváncsi szemek elől, fátyolos szürkeséget vonva a tájra, elfeledtetve a színek létezését, de én kitartóan keresem azokat, még ha egy avarban rejlő piros kis bogyó is az ...

... így belátva hogy nem tudja letörni lelkesedésem, elfújja a vastag köd nyomasztó hangulatát, tágas teret engedve a szemlélőnek, és nem zavar tovább napokon át, talál majd más akadályt amivel risztani próbál.

Bucsoiu északnyugati fala (középen balra felfele ível a Kecske párkány)

Mindjárt az első próba a Kecske párkányon ... keményre fagyott, meredek hófalak ... hátha térdre kényszerít ... de töretlenül rugdaljuk lépésenként magunkat egyre tovább, a hatalmas hideg falakról vágyakozva a nap melegje után, majd a gerincre érve egyszerre kapjuk a meleg napsütést a süvítő széllel. De a látvány fennséges, csak magunk vagyunk és a végtelen táj ...

Leghátul a völgy mélyén a Malaesti kémények

A Scara csúcs

A Sárkány gerinc

... és nekünk a legmagasabb pontra kell mennünk ... váltakozva ereszkedünk a déli oldalak süppedő hólejtőin, és kapaszkodunk a szélfútta hegyoldalon, a fagyott hóban bakancsaink csak nehezen találnak nyomokat, a szél hullámokban próbálja letépni a fejünkre szorosan összehúzott védelmet ...

Visszanézve a Bucsoiu csúcsra

A "Gaura" völgy

... de mienk a csúcs ... és meteóállomás sokat látott falai közt menedékre találva újra visszatér belénk a küzdőszellem. Újult erővel próbáljuk bevenni a maradék akadályt, de ezúttal sikerül olyant gördítenie elénk, amivel már megbirkózni nem tudunk. A Scara csúcsról a Tiganesti gerincre leereszkedő oldal jeges meredeksége meghaladja a biztonság határait. Beismerve vereségünket, alázattal igyekszünk vissza a biztonságba ... az erősödő szél is oldalba támad ... kikényszerítve belőlünk hogy a kémény falai közé meneküljünk. De ezt is legyőzzük, és az elemek feletti győzelem mosolyával az arcunkon ereszkedünk le a házhoz.

A Tiganesti (Cigányok) gerince

A Malaesti menedékház

Másnapra persze már nincs szükség a fagyott hólejtőkre, visszavonul a hóhatár a legmagasabb részekre, és ezúttal vízes, latyakos hóval várja a hidegre és erős szélre felkészült csapatot.

A Molnár fogak

Elázott szerelésünkbe a legváratlanabb pillanatokban tör ránk a hideg szél, a lapos hegytetőn csendben bandukolva várunk arra hogy közeledjenek az ismert sziklák ... Szfinx ... Babele ... rémes képek törnek elő belőlem szeméthegyekről, egymást tipró embertömegről, apokaliptikus torlódásban mind ugyanazért az egyetlen, ártatlan jelképért ... és már inkább menekülnék ...

A Szfinx

... de odaérve mintha valami nem lenne rendben ... eltévedtem talán ? ... sehol az emberek hada, a szeméthegyek nem zavarják a hely hangulatát ... a tájba nem illő épületek ellenére is visszatér emlékeimbe az a kép ahol csak a kő, a szél és víz örökös harca a tét, évezredek óta tartó viszály, ahol az ember kicsi és jelentéktelen ...

... és időznék tovább .. elmerengve a valóság brutalitásán, de indulni kell újra, vissza az útra, vissza a küzdelembe. Az Omu csúcs csak egy újabb állomás, innen már csak lefele mehetünk, kipróbálva egy másik útvonalat, egy újabb kihívást.

Utolsó hegyen töltött napunk a szórakozás és a „lezser” hegyi túrázás jegyében telik.

A nyárvégi körülmények még a napozást is lehetővé teszik, a hegy barátságos oldalát mutatja felénk, megküzdöttünk érte, kiérdemeltük ... és úgy hagyjuk el birodalmát hogy következő alkalommal is bátran, ismerősként jöjjünk vissza, akárcsak otthonunkba.