Nyakunkon a tél ...

Csak néha kapjuk fel fejünket elfoglaltságunkban. Hmm ... már karácsony van? Aztán már itt is az újesztendő. Szerencse nem szoktam fogadalmakat tenni, így egyszerűen csak nyugtázom a tényt: ismét eltelt egy év! Gyors statisztika, aztán folytatódhat minden ahol abbahagytuk, dolgozunk, és amint tehetjük elindulunk. Nem fogadkozom, egyszerűen csak csinálom … rutinosan. És nekem a szabadság egyenlő azzal hogy kint vagyok a természetben. Hegyeken vagy erdőben, néha már az sem fontos hogy egy célpont legyen, elég ha csak egyszerűen kint vagyok.

Erről jut eszembe Yuval Noah Harari – Sapiens – Az emberiség rövid története könyve, amiben írja hogy a tudósok szerint a gyűjtögető ember 70,000 évvel ezelőtt több szabadidővel rendelkezett mint mi manapság. Elég volt napi pár óra, hogy a napi betevőt begyűjtse, aztán nyugisan elvolt a nap hátralévő részében, szabadon, boldogan. Csak néha kellett elmenekülnie egy-egy tigris elől … de hát mit ér az élet andrenalin nélkül, nem igaz? Aztán valamit elrontottak, és azóta belekerültünk egy ördögi körbe, amiből most már kiszállni sem tudunk. Szerintem majd újra elrontunk valamit, és akkor akik maradnak, visszatérhetnek újra a gyűjtögető élethez … már ha marad még valami amit begyűjteni 😊

No, visszatérve a való világba … tavaly év végén sem fotóanyag, sem blogbejegyzés nem született. Idén viszont jó kezdés volt, és bár fotóanyag gyűlt, a blogbejegyzés így is nehezen akar születni ...

Bucsecs hegység – Sárkány gerinc

Ez még tavalyi buli volt. Voltak még más kiruccanások is, de azokat mind elmosta az eső. Ezúttal viszont kifogtunk egy csodaszép napot, és simán végigmentünk a gerincen. Az utóbbi években szinte minden télen nekivágtunk, és nagyrészt minden alkalommal visszafordultunk. De a hegymászás tudománya az is hogy megtanuljuk felismerni azt, hogy mikor kell ezt megtenni, mikor van az a pont ahonnan jobb megfordulni, felismerni azt ha a körülmények túl kockázatosak, vagy azt ha mi magunk nem vagyunk eléggé felkészültek. Ám most minden működött mint a karikacsapás … bírtuk is, élveztük is, gyorsak is voltunk, és simán belefért az időnkbe hogy zergékre leselkedjünk a kitett sziklagerincen.

Csíki havasok – Gyímesek

Az újév első napja, az újév első túrája. Gyímesfelsőlok a bázis, innen indulunk a Csíki havasok déli gerincére, kiszellőztetni a fejünket. Ha jól emlékszem Bothavas a kitűzött célpont neve, könnyű terep, hó csak foltokban, kicsik és nagyok kitartóan gyalogoltak … és élvezték a mozgást és a panorámát. Következőkor biciklivel térek vissza, és végigmegyek az egész gerincen. A nem túl magas pusztákról páratlan kilátás nyílik a szomszédos Naskalát csúcsra, háta mögött a Nagy-Hagymás büszke szikláira, a Csalhó ormaira, és a Gyímesek összetéveszthetetlen völgyeire.

Leghátul a Csalhó kimagasló sziklái ... 

Szembe a Naskalát - a Csíki havasok legmagasabbika, balra hátul a Nagy-hagymás tömbje

Királykő hegység

Két nappal a Csíki havasok túra után, valamivel komolyabb feladatra vállakoztunk. Királykő gerinc. Sűrű ködben gyalogoltunk fel a Curmatura házig, de onnan aztán nemcsak a látványos terep volt ajándékunk, de pár órára a felhőtenger fölé is kerültünk. Bár a gerinc vastag hótakarója küzdelmes nyomtaposásra kényszerített, energiánk nem lankadt a folyamatosan változó látványosságok miatt. Néha egy felhő áttörni akarván a hegyen, gyönyörű fényjátékkal árasztotta el a gerincen ámuldozó kisembereket. Fotóztam is amennyit csak gyorsan gémberedő újjaim engedtek.

Aztán a déli napsütés melegét legyőzte a hideg szél, és a ködbeborult gerincre igazi téli, zuzmarás idő ereszkedett. Csak rövid időre menekültünk be a Hegyes csúcs menedékhelyére, aztán a mély hóban keresve az ideális ereszkedés útvonalát, ereszkedtünk vissza a Zernyesti szoros sötét csendjébe.

Bucsecs hegység

Néhány félinformáció és a hójelentések alapján döntöttünk egy olyan szakadékvölgy bejárására, ahol már hosszú évek óta nem jártunk. A Valea seaca dintre Clai (Szénakazlak közti szárazvölgy) felső kijárata egy mellékgerincen végződik, és nincsen felső tölcsére, ahonnan az összegyűlt hó a fejünkre szakadhatott volna. Sőt mi több, alig volt benne hó az alsó szakaszokon. Ellenben a Raducu párkányon folytatható útvonal a vizes és olvadt hó miatt már izgalmasabb volt, és végül a Comorilor (Kincses) völgy kellemesen meredekségét már csak a felső kiszélesedő tölcsér hómennyiségének tudata zavarta. Aztán csak fenn voltunk … gyönyörű napsütés, könnyű séta a Piatra Arsa házig, aztán már csak a Jepii Mari (Nagy törpefenyves) völgyének kanyargós ösvénye maradt. Fejlámpáink fényeit a város egyre közeledő fényei üdvözölték … teljes volt a nap, eredményes és élménydús.

Traverz a Raducu párkányon

Viszlát a hegyen! Napsütéses ösvényeket …

Tavaszi kalendárium …

… mert ha volt téli … jöhet a tavaszi is … nem kell gondolkodni további címeken, ugyebár. Igaz ez sem fedi teljesen a valóságot, hiszen a tél idén nem adta könnyen magát, és a tavaszi kalendárium túráinak egy része egész téliesre sikeredett.

Sirnea

Magura és Pestera falvainak sorozatos látogatása után ideje volt kicsit más szemszögből szemlélni a Királykő főgerincét. Sirnea házainak megközelítése látványos, sziklás ormokkal szegélyezett útvonalon történik, és még a falu előtt kiszállásra kényszerített a táj szépsége. A hegyekben frissen hullott hó fehéren csillogott a Királykőn is, előtérben a zöldellő dombokkal igencsak jó fotókkal kecsegtetett. A titkos terv viszont a rejtett Szép tisztás (Piana Frumoasa) volt, terv amelyet még a túratársakkal sem osztottam meg. Így indultunk a falu felső végéből kanyargó ösvényen felfele az első magasabb nyeregbe, ahonnan a térkép szerint könnyű sétával elérhető a tisztás. Csakhogy a térkép nem tudhatta hogy az erdős hegyoldalon haladva medvenyomokkal diszitett mély hó akadályoz, és azt sem hogy egy elnagyolt vázlaton kívül nem viszek semmi más dokumentációt magammal. Az eredmény meg az lett, hogy meggyőződésem szerint már valahol elkerültük a tisztást, és így a gerincen újra visszakanyarodva kell utat találnunk vissza a falu irányába. Nos … ez legalább működött.

Már csak itthon láttam hogy tovább, előre haladva értünk volna a tisztásra. Sebaj .. visszamegyek majd és újabb próbát teszek, remélhetőleg felkészültebben.

Bodoki havasok

A szokásos erős „mehetnék” érzésnek engedve indultam egyet csavarogni a Bodoki havasok ismert ösvényein. Ezúttal egyenesen a vadles felé, vadfotózáshoz idomított felszereléssel a hátizsákban. Ám még a les közelébe sem értem el, máris összefutottam egy fiatal medvével és pár figyelmes őzzel. Meglepetés, persze egyetlen normális kép sem sikerült. No, gondoltam, elijesztettem az egyetlen medvét ami a környéken járt, további esélyeimet erősen lecsökkenni éreztem. Ennek ellenére felültem és türelmesen vártam. És kéremszépen, napnyugta környékén meg is jelent egy másik, ezúttal nagyobb, szebb példány. Még a lesben ülve is elfogott az ismerős érzés amikor az vér gyorsabban kezd áramlani, és az andrenalin páratlan módon élesíti ki minden érzékemet. Ám ezúttal visszatartottam magam attól hogy kövessem a rohamosan sötétedő erdő között. Kevéssel utána én is elindultam hazafelé, és már teljesen sötét volt amire kiértem az erdő takarásából.

Bodzai havasok

Azt sem tudom milyen régóta már hogy a Bodzai havasok legmagasabbjára készülök. Már minden oldalról láttam, és minden alkalommal elmondtam, hogy a következő túra alkalmával felmegyek. Igen, a Penteleu csúcs az, magyarosított fordításban Pentellő, Pintyiló és még néhány más változatával is találkoztam már. Én maradok a román megnevezésnél, amint már tudjátok, nem szeretem az erőltetett magyarosított megnevezéseket. Ja persze a románosított megnevezéseket sem …

Egy szó mint száz, az idei május elsejei napon elindultunk. Egynapos kiruccanás lévén, a leggyorsabb lehetőséget választottam. Hosszú autókázás után Varlaam település fölötti erdészháznál hagytuk el az autót (+7 km), majd a csúcsig tartó erdei úton baktattunk tovább felfele. Első meglepetés, alig negyedórás séta után, minden beszélgetés és zaj ellenére is ráijesztettünk egy fiatal medvebocsra, ő meg természetesen ránk. Második meglepetés, hogy a szabadnap és a szép idő ellenére egyetlen emberi lényt sem láttunk egészen a csúcs alatti meteorológiai állomás környékéig. Sőt, az állomáson felvigyázó személy szerint pár hete nem járt arra senki. Hmm … gondoltam hogy nem egy közkedvelt hegység, de hogy ennyire nem látogatott …

Aki ismeri a Lakóca környékét az könnyen elképzelheti hogyan nézhet ki a Penteleu csúcs környéke, és a csúcsról nyíló kilátás. 1772 méterével alig 5 méterrel alacsonyabb, és bár a csúcstömb hegyesebb, csúcsosabb, gyakorlatilag ugyanaz az tájkép mint észak-keleti szomszédjáról.

Ugyanazon úton lefele tartva újabb medvével találkozunk, ezúttal egy jóval méretesebb és kíváncsi természettel megáldott egyed útját kereszteztük. Ezúttal valóban érthető mindkét fél meglepetése, hiszen a terep adottsága és a patakmeder zaja miatt valóban nem vehette észre időben közeledésünket.  És annak ellenére hogy a fotógépet a kezemben tartottam, egyetlen képet sem sikerült készítenem róla ☹. tehát 3 ember, 2 medve … érdekes statisztika egy ünnepnapon a Bodzai havasok legmagasabb csúcsára vezető legkönnyebb útvonalon.

Nagykőhavas

3,2,1 ... és elkezdődött az idei szezon túravezetési sorozata. Idei elsők a kézdivásárhelyi Gábor Áron középiskola diákjai, rövid reggeli szemle és utasítás után indultunk a Hétlétra kanyon irányába, majd feljebb a menedékházig. A diákok nagyrésze először ismerkedik a magashegyek világával, ám természetesen az erdő nem volt újdonság számukra sem.

A Hétlétra kanyon legmagasabb létrája

Háttérben a Némethavas

A Nagykő csúcsáról ... messze háttérben a Csukás hegység

Ki jobban, ki kevésbé bírta az egyre meredekebb ösvényt, de a menedékháznál meglepően sokan jelentkeztek a csúcsig tartó újabb útszakaszra. Van tehát remény hogy érdekeltségük kiterjed majd természetes környezetünk iránt is, és ki tudja lesz olyan is akik végleg a hegyek vonzásába kerülnek.

Bucsecs – Óriások teknője

Pár éve már hogy tervezzük e látványos és meredek vályú mászását. Még 97’-98’-ban másztam egyszer fel itt, akkor nyáron. Ezúttal téli körülmények közt szerettük volna, de egész tél és kora tavaszi időszak gyakori havazásai folyamatosan halasztásra kényszerítettek. A szakadékvölgy kiszélesedő felső katlanja, bár meredek, elég nagy mennyiségű havat tud megtartani ahhoz hogy egy alkalmas pillanatban mind lezúduljon a völgyön. Ráadásul az uralkodó szelek még enyhébb havazáskor is oda hordják a friss havat. Minden kellemetlen meglepetést megelőzve végül május elején sikerült végigmászni, és mondhatni igencsak élveztük a dolgot. Déli fekvése miatt a vártnál jobban ki volt olvadva bizonyos szakaszokon a hó, így egy változatos, havas, jeges, sziklás, füves párkányokkal tarkított mászkálás lett jutalmunk. Az erőteljesen olvadó hó patakokban folyt végig a kitett sziklapárkányokon, mondhatni egyúttal a zuhanyozás is megvolt.

Ezúttal szokatlan helyzetben a kamera előtt és nem mögötte-
a kamera lévén Molnár Laci sógorom kezében  :)

A beígért szép idő ellenére délután még a jégeső is elvert a platón, majd ereszkedés közbe a Fehér völgyön is. Viszont egész jó hóviszonyokat kaptunk, így alig több mint félóra alatt ereszkedtünk vissza az erdőbe.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

És befejezésül, íme pár kép, amit egy lusta hétvégén – igen, ilyen is van néha - készítettem itthon a kertben.