Elárulom, ez volt a hegyikecske
életében az első találkozás a Duna-deltával és környékével. Őszülő szakállát
simogatva úgy döntött, hogy ideje szembenézni egy furcsa, számára egészen
idegen vidékkel. És szembenézett … és
most újra szakállát simogatva gondolkodik hogyan is írjon pár sort róla …
Hogy hogyan is került egy
hegyikecske e vizes, mocsaras vidékre? Talán hallottatok már a Vadon
Egyesületről (Sepsiszentgyörgy), esetleg a Transnatura természetfotós klubról
és fotóversenyekről? Ezúttal egy fotótúra kezdeményezés alapján utazott a
csapat a Duna deltába, és annak környékére. És persze a hegyikecske lévén az
egyetlen aki mindezt még csak képeken látta, úgy gondolta illik szélesíteni
látókörén, és megismerni olyan vidéket is ahol nem függőlegesen felfele kell
haladni.
Mesél tehát röviden,
hátha van akinek ez is segíthet eldönteni hogy érdemes-e útnak indulnia vagy
sem. Persze mindezt szigorúan a hegyikecske sziklákhoz szokott szemszögéből
nézve … kérem tehát elnézést tanúsítani, ha néha elfogultnak mutatkozik.
Előszöris, ami elsőre igencsak
meglepte a hegyikecskét, hogy a Braila és Tulcea városok közti vidék nagyon is
más jellegű mint ahogy azt elképzelte. Mivel járt már a Dobrudzsa nyugati
részein, ahol a végtelen búzatáblák egyhangúságát csak a végtelen
napraforgótáblák bólogató virága váltotta (merthogy akkor még nem volt divat a
repceültetvény, meg a szélturbinák sem). Ilyen emlékekből táplálkozva
elképzelhető meglepetése amint hosszan, erdővel borított dombvidéken haladt, és
azt hitte hogy átaludván az egészet már ismét hazafele tartanak. Tudott vajmi
öreg és apró kis hegységről errefele (Macin), de arról is azt képzelte hogy egy
komolyabb sárkupac lehet a hatalmas mező közepében … elnézést a lenézésért. Erre kiderül hogy nemcsak elég
nagy kiterjedésű kupac az, de alig pár méter tengerszintről bámulva van neki
tekintélye is. És az utak menti jegenyék sora sincs kivágva (merthogy
ezeket itthon is szerette nagyon), így örömmel nyugtázta hogy azért ez mégsem
egy rossz hely.
Röviden tehát:
Razim tó
Ha nem figyelsz, és a térképet is
otthon hagytad, azt hihetnéd hogy a tengert látod. Pedig nem, ez a Razim tó,
országunk legnagyobb édesvízi tava. Szerencse van egy sziget a közepén, és az
helyreigazít ha dilemmában lennél. Persze, mint annyi más helyszínt errefelé,
nem lehet megközelíteni a rajta fészkelő, költő madárkolónia miatt (ez esetben
pelikánok, ha jól tudom). Amúgy legtöbb helyen még a part is nehezen
közelíthető meg, vagy a kiterjedt nádasok, vagy a magántulajdonban lévő
partszakaszok miatt.
Delta
Ez esetben a Sulina ágtól északra
található labirintus, egészen az Ódunáig (Mila 23). No. itt a hegyikecske,
felfegyverkezve a leghosszabb „zoom”-al amit felszereltsége megengedett,
izgatottan foglalt helyet a motorcsónakban. A szűk csatornákba érve, az
újdonság varázsában figyelte a tájat. Rá kellett jönnie hogy ez esetben sem
volt kielégítően felkészülve, meglepte a várt nádasok helyett látható hatalmas
fűzfákkal övezett csatornák látványa. Csodálta a vízből kiálló fák tükrét, az
ágakon pihenő kormoránok, kócsagok látványát. Aztán egy idő után már csak a
madárfajok változtak, a táj meg minduntalan ugyanazt mutatta. Ellenben, a
vízimadarak változatossága elképesztő. És mivel a hegyikecske csapata jól
informált műkedvelő ornitológusok gyülekezete is egyben, minden új infót
igyekezett magába szívni. Ezúton is köszöni az okítást … reméli hogy valamivel
mégiscsak okosabb lett.
 |
| Nagy kárókatona vagy kormorán (Phalacrocorax carbo) |
 |
| Kis kócsag (Egretta garzetta) |
Fekete tenger
Kétszer találkozott a hegyikecsek
a nagy vízzel. Először Ukrajna határában, Sulina településről kihajózva egy a
tenger által rakott nagy homokzátonyig, amit megközelíteni ugyancsak nem
szabadott, de hát úgyis olyan madársűrűség volt rajta, hogy talán nem lett
volna hely kiszállni sem … ám olyan sokat kellett zötykölődni a Sulina széles
ágán lefele, majd a tengeren újra, hogy nem biztos megérte az egész. A „K”
szigetnek nevezett újdonság a Musura öbölben alakult, és 2009-ben társult hozzá
egy zátonyra futott grúz hajó is.
Másik alkalom a Vadu tengerpartja
volt. No ennek vadsága, elszigeteltsége tetszett még a hegyikecskének is. A
tavak és a tenger közti keskeny sáv hangulata egyedi, partjait csak a helyi
halászok látogatják rendszeresen.
 |
| Borzas gödény (Pelecanus crispus) |
Vadu
Rövid tengerparti látogatásunkon
kívül ide, Vadu község melletti tavakhoz jártunk madarakat fotózni. Álmodoztunk
mi sakálokról is, de az emlősök reprezentatív tagja itt az ürge volt, és mint
kiderült fotózni őket sem éppen könnyű mulatság. De ha ezen tevékenységek
hallatára nem pezsdül meg benned a vér, akkor egyszerűen nincs amiért ide
látogatni. Megjegyzem ugyanez érvényes a Grindul Lupilor (Farkasok Zátonya)
térségre is … ahol pár, hatalmas kévébe rakott nádakon kívül semmi nem hívta
fel a hegyikecske figyelmét.
 |
| Gólyatöcs (Himantopus himantopus) ... nekem már úgyis Gólyapöcs marad ... |
 |
| Küszvágó csér (Sterna hirundo) |
 |
| Közönséges ürge (Spermophilus citellus) |
Enisala (Yeni-Sala) és környéke
Kéremszépen, ez lenne hegyikecske
legkedveltebb helyszíne. A büszke sziklaoromra épített vár romjai még most is
jó szolgálatot tennének egy a Babadag ás Razim tavakat felügyelő rendszernek. A
genovai kereskedők által a 14-ik században épített vár ma már nem elijeszteni
hivatott az idegeneket, épp ellenkezőleg. Ráadásul a lenyugvó nap fényében
kaptuk el, háttérben a Babadag tó csillogó víztükrével. Környéke változatos és
érdekes, bármerre fordulsz valami újat láthatsz. Az erdők borította dombok, a
nádasok, tavak, és a szélturbinák modern sziluettje, mind egyszerre vannak
jelen.
És mindjárt a szomszédos
dombtetőn ott van az egyre ismertebb bazsarózsa mező. Aki a természetet szereti
az nem mehet el innen úgy, hogy ne keresné fel. Igaz, virágzása csak 1-2 hétig
tart, ha május elején nem jutottál oda, akkor már csak a következő években
reménykedhetsz. Mindig hangoztatják hogy miért jó tavasszal utazni erre a
vidékre. Nos, számomra a bazsarózsák nyílása az egyik legerősebb érv.
 |
| Vad bazsarózsa (Paeonia peregrina var. romanica) |
Histria romváros
Nálam az „egyszer meg kell nézni”
kategóriába tartozik. Histria antik görög város volt, azt mondják az első város
a mai Románia területén. Neve a Hister szóbol ered, ami a Duna ókori neve. Csak
hogy tudd 😊. Ma nem látni mást mint egymásra fektetett
hatalmas kőtömböket, ezeknek nagyja is a restaurációk eredménye. Ami szép és
érdekes lelet azt kiállították a romok melletti múzeum épületében.
Összegezve tehát, a hegyikecske
elégedett a begyűjtött élményekkel, talán még a fotóanyaggal is, de csendben
bevallotta hogy nem az a hely ahová már holnap vissza szeretne menni. Azért a
hegyvidék mégiscsak közelebb áll szívéhez …
Ennek ellenére, ha mégis arra
járna, a következőket jegyezte fel:
- · a napkeltéket és napnyugtákat a deltában töltené, csónakban persze …
- · mindenképp kajaktúrára menne … csendesebb, természetközelibb és sportosabb módszer
- · meglátogatná a Letea és Caraorman térségét
- · meglátogatná a Szentgyörgy ágat, és a Sahalin sziget környékét
És bár tapasztalat hiányában, de
egyetért abban is hogy a tavasz lehet a legjobb időszak egy látogatásra. Hogy
miért? Hát a bazsarózsák ... 😊 … viccelődik – de persze az sem
elhanyagolható hogy ilyenkor tilos a halászat a deltában, így nincs tele minden
halászcsónakokkal, illetve ugyancsak most van a madarak vonulási, párzási és
költési időszaka, ami hangos madárrikoltásokkal jár, de látványos és mozgalmas.
Ja ... és minden figyelmeztetés ellenére sem vette komolyan a dolgot, és
egyszerűen megették a szúnyogok. Merthogy tavasszal nincsenek szúnyogok … nos
kéremszépen, van bőven - suttogja hegyikecske - és újra vakarni kezdi a
csípések emlékezetében még mindig viszkető helyeit.
