És ha mult hétvégén sóvárogva nézegettem a bodzafordulói erdőktől a Csukás havas csúcsait, ezúttal kihasználva a beigért napsütéses időt, kiruccantunk a hegyre, a Bratocea gerinc vonalát követve egészen a Csukás 1954 méteres csúcsáig.
Az erdőből igen hamar ki lehet érni ezen az útvonalon, és máris lélegzetelállító panoráma mellett gyalogolhatunk a meredek, több helyen még mindig havas ösvényen.
Rövid időre állunk meg, a sáfrányokkal és hóvirágokkal borított réten, természetesen fotózni...
Az erdőből igen hamar ki lehet érni ezen az útvonalon, és máris lélegzetelállító panoráma mellett gyalogolhatunk a meredek, több helyen még mindig havas ösvényen.
Rövid időre állunk meg, a sáfrányokkal és hóvirágokkal borított réten, természetesen fotózni...
Még egy napozás is belefért .. a havas, szélcsendes hegyoldalon kellemes volt hátunkat süttetni.
Tervezett útvonalunkat az északi, északkeleti oldalakon összegyűlt nagy és vízes hó dugába döntötte, így maradt a gerinc, amelyen a hó már elveszítette egyeduralmát.
Tervezett útvonalunkat az északi, északkeleti oldalakon összegyűlt nagy és vízes hó dugába döntötte, így maradt a gerinc, amelyen a hó már elveszítette egyeduralmát.
Lassan elérjük a csúcstömb alatti részeket. Itt már a sziklaóriások világába vagyunk .. körös-körül ismerős alakzatok. Hamar fennt vagyunk a csúcson .. fotózás .. majd igyekszünk lejutni a csípős szél támadásai elől.
Lefele csendesen bandukolunk, de jól haladunk .. a gravitáció is velünk van :-)
Kellemes fáradság vesz erőt rajtunk, visszaérve a virágmezőkre boldogan rogyunk össze egy félórás pihenésre. A meteorológusoknak ezúttal igazuk volt, egész napon át napsütés volt, és most már gyülekeznek a felhők a holnapi esőzésre.