Mostantól az alaptábort
áthelyeztük Herkulesfürdőre. A Cserna völgyének neves fürdővárosa ideális
bázisa a környékre tervezett túrák kiindulópontjának. És itt elsősorban a
Cserna és a Mehádiai hegyekre gondolok amelyek a völgy és a folyó kétoldalán
húzódnak.
Elsőre a Tasnei szorost céloztuk
meg. Mint minden túra a Cserna völgyéből, meredek emelkedővel kezdődik. Az első
óra már rendesen megizzasztja a túrázót, majd rendszerint lankásabbra,
sétálósabbra változik. Nem volt ez másként a Tasnei szoros esetében sem. A
szurdok bejárata közel egyórás erdei szakasz után következik, valahol a hegység
nyugati oldalának középmagasságában. És micsoda szurdok! A bánáti feketefenyők
lehetetlen helyeken kapaszkodnak, fölöttük csak keskeny sávban látható az
égbolt és csak a szurdok felső kijárata közelében láthatunk ki a túloldalon
húzódó Cserna hegység legszebb csúcsára, az Arjana-ra. Nem több mint 1 óra
alatt át lehet menni a szoroson, de újszerűsége, hangulata, és a folyamatosan
lenyűgöző táj miatt még ennél is rövidebbnek tűnik.
A Tasnei szurdok feketefenyői, háttérben a Cserna hegység Arjana nevet viselő csúcsa |
A felső kijárat közelében
találjuk azon jó üzleti érzékkel rendelkező pásztorok üzeneteit amelyről már
előzőleg is olvastam, azt a fákra tűzdelt,
nyomtatott levelet, miszerint rövid járásra a közeli kőmalomtól szívesen
fogadnak vendégeket, és igazi pásztortanyai ételekkel kínálnak. Úgy is volt.
Amint kifotóztuk magunkat a malom melleti vízesésnél, indultunk is tovább a
társaság kiváncsíságát kielégíteni az errefelé hagyományos tejtermékek iránt. Középkoru asszony fogadott, és kecskéi, köztük
egy igen harcias kedvében lévő kos is. Hamarosan terített asztal állt a tanya
mögötti árnyékban, ahol a kőmalomban darált kukoricalisztből főzött puliszka
mellett 2-3 féle sajt, orda meg kecsketej állt, akkora mennyiségben hogy egy kiéhezett
csapatnak is sok lett volna. Nem vagyok én a gasztronómia elkötelezettje, így
számomra nem volt akkora élmény, viszont tényleg érdemes kipróbálni ha már arra
jár az ember. Még akkor is ha ezért fejenként nem is kevés pénzt húzott le
rólunk a házigazda :).
Második célpontunk a Corcoaia
szoros volt. Nagyon vártam erre, kevés fotót láttam róla, ám azok gyönyörűek
voltak. Még a kb 20 kilométeres poros,
köves út sem vette el a kedvemet. Odaérve viszont igencsak lelohadt a
lelkesedésem. Mindössze 150 méteres szakasz járható be. Szinte fájt hogy a
vaskorlát visszafordulásra parancsolt alighogy elindultunk. Erőltetve a dolgot
átmásztam rajta, és egy kitett sziklapárkányon próbáltam beljebb jutni, de rá
kellett jönnöm hogy a kanyon valóban eddig tart. Pár fotó és csalódottan ültünk
autóba, elkeseredetten gondolva az előttünk álló, visszavezető útra.
A Corcoaia szoros látogatható hossza ... |
A késő délutáni órákra még
beterveztünk egy harmadik helyszínt is. Vanturatoarea vízesés. Az áthajló
sziklafalról lezóduló vízfal mögött állva jutottak eszembe olyan képek amelyek
alapján már régen elhatároztam hogy ide ellátogatok. És most végre itt vagyok,
a kegyetlen meredek hegyoldal leküzdése után még mindig izzadtan álldogálok és
nem tudom hogyan is készítsek egy jobb képet. Hogyan lehet lefotózni egy olyan
vízesést amelynek a felső harmada látható, közepét elfújja a szél, és csak a
sziklákra érve látszik újra. Őszintén, nekem a sikerélmény elmaradt. Még egy
sziklapárkányra is kimásztam ami valahol a vízesés közepéhez vezetett, de
hasztalan. A táj viszont csodálatos, sokáig lehetett volna csendben elmerengve csodálni,
és csak a közeledő sötétedés miatt indultunk el mégis lefele.
Második Csernavölgyi napunk délelőttje
városlátogatással telt. Herkulesfürdő a kontrasztok városa. Minduntalan a régi
és modern városképek váltogatják egymást. Mintha valaki úgy vetítené a filmet
hogy összevágja a régi és új anyagot. A
monarchia idejéből fennmaradt épületek javítása csak most vagy még egyáltalán
nem kezdődött el. Egy ilyen környezetben épített, és ilyen adottságokkal
rendelkező település turistaparadicsom kellene legyen. Sajnos a környekbeli
turistákon kivül más igen ritkán téved erre. Remélem a változások jótékony
szele erre is fúj majd, megérdemelné a város és környezete egyaránt.
Herkulesfürdő - új központ |
A monarchia fürdői .. vagy ami még megmaradt belőle |
Kora délután indultunk utolsó
bakancsos túránkra. A Mehádiai hegyek híresen szép és különleges víznyelő
medencéihez gyalogoltunk fel. A helyi nyelvezetben "crov"-ként
ismert, a hegység üregeinek beomlott boltozatai által kialakult mélyedések
hangulatához hasonlót én eddig csak a horvát Biokovo hegységben tapasztaltam,
de itt másabb, látványosabb, érdekesebb. Az egymásután sorakozó, lesüllyedt
területeken kialakult tisztásokat leírni lehetetlen. Talán a fotók érzékeltetik
némileg. A naplementés fotózásra készülő csapatnak panaszra oka nem lehet.
Voltak színek, témák, és ott volt a páratlan táj, a mélybe szakadó sziklafalak,
a Cserna sötétbe burkolózott völgye, a
magaslatok narancsvörösben égő szirtjei, az égbolt játékos felhői, és az
ismerős érzés hogy innen nem akarok elmenni.
Az őrszem ... bánáti feketefenyő (pinus nigra banatica) |
A Cserna völgye |
baloldalt a Cserna mély völgye . .jobboldalt a hegyoldalt megtörő mélyedések |
Méltó befejezése e párnapos
utazásnak, és vizuális tetőpontja a fotós, túrázós élményeknek.