A hétvégi lelkes hódeszkázás ezúttal is fotós túrába torkollott. Már az első előtti próbaereszkedés alatt elszakadt a kötés .. így nem lévén sok lehetőségem .. na meg a megfázás megelőzése érdekében is ... elindultam fotózni a Sólyomkőre. Az erdőben felfele tartva a nap is erőre kapott, eltolva a még megmaradt felhőzetet pompás kilátást és kedvező fényeket bíztosít. Teljes magányban próbálhattam ki minden lehetséges beállítást. Ezekből osztok meg párat ..
B. Boti csúszását még bevártam ..
A Sólyomkő tetejéről
Tusnádfürdő .. háttérben a Csomád hegység
Majd a hazafele úton az késő délutáni fények játékát keresve sikerült újra ráfagyni a fotógépre ..
Második nap .. gyönyörű napsütésben próbáltam ki magam egy újabb séta alkalmával. A déli napfény köztudottan nem kedvező a fotózáshoz, ennek ellenére megpróbáltam - több-kevesebb sikerrel - vajmi szépet alkotni. Mutathatom ... ??
A Kézdiszentléleki Perkő tetején épített kápolna ..
...és az alant elterülő felsőháromszéki medence...
Rövid, szürke nap utáni hosszú téli estén, csendben üldögélek itthon, talán csak a tűz kellemes pattogása hiányzik a képből. Eszembe jut a nap meleg simogatása a tarkómon, a színek kavalkádja, és nemegyszer azon kapom magam hogy régebbi fotóimat lapozgatom.
Ezúttal a horvátországi Plitvicei tavaknál tett látogatásaim alkalmával készített fotók kerültek előtérbe. Már régebben is közölni szerettem volna őket, de most hogy újra a kezembe kerültek .. íme megteszem.Igencsak csodálattal tölt el e kis sarka a világnak, sehol nem ismertem annyi árnyalatát a zöldnek mint itt. A természet gazdagsága besűrítve e piciny területre ... elismerem hogy engem lenyűgöz ez a hely.
A víz fáradhatatlan munkája alakítja a teret, az életet ... átsiklik a tájon, vissza sem nézve hatalmas művére.
Mérhetetlen csodálkozással, szinte bután bámulom a kékeszöld víz csillogását, teljesen leköt a színek pompája, majd észreveszem hogy a ösvény mentén minden lépésemet halak követik. Teljesen megbíznak bennem, ha mozdulok ők is elindulnak, ha lehajolok szinte üdvözölnek. A kristálytiszta vízben tisztán látni minden kis részletet, szinte búvárként lehet figyelni a vízalatti élet minden mozzanatát.
Erdei ciklámen (Cyclamen europaeum)
A mozdulatan vízfelszínen tükröződő hegyoldalak millió színe szinte kényszerít hogy megörökítsem minden pillanatát. A tavak medrétől a csúcsokig itt minden egy egészet alkot ... egy kivágott fa azonnal megcsonkítaná a teljességet. Egyszerű csodálóként állok itt e harmónia előtt.
És a vízesések ... annyi változatban ... a víz a mésztufagát akadályait átlépve bukkan csendesen az alant elterülőfelszínre, vagy hatalmas robajjal zúdul alá egy-egy meredélyen.
A völgyben amelyet sűrű erdőkkel borított hegyek vesznek körül, láncszerűen kapcsolódik egymásba az a tizenhat, kisebb-nagyobb tó amely a Plitvice nemzeti parkot alkotja. Legtöbb ember a tengerpartra való igyekeztében meg sem áll e csoda mellett, márpedig aki ezt nem látta, az Horvátországot sem látta. És az a tény, hogy egy háborúk által szabdalt, viszonylag fiatal országban ilyen szintű természetvédelemmel találkoztam, sokat elárul a horvátokról. Valahogy így kell csinálni ha egy állam komolyan gondolkodik arról hogy a turizmusra is alapozza a jövőjét.
Ha kissé megkésve is, Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek, hadd teljesüljön minden kívánságotok, ha hegymászásról, ha csak az élet mindennapos dolgairól van szó.