Királykő maraton II

Nos .. ez a túra sem állt közelebb egy maratonhoz mint az előző, de azért ezúttal nagyobb területet „futottunk” be. Igazából az előző túra és eközött csak 3 nap a különbség, csak hát én vagyok időben lemaradva a tudósításokról. Valahogy jobban esik bicajozni mint ücsörögni a számítógép előtt J

Egy szó mint száz, ismét csendesen káromkodva zötykölődtünk a Plaiul Foii felé vezető úton, majd gyalogosan tovább a Plaiul Foii ház és a Spirlea menedékhely között. Mint mindig, igyekszünk minél hamarabb kijutni az erdőből, de még nem találtunk jobb módszert mint végigkutyagolni rajta. (na jó .. senki ne jöjjön azzal hogy helikopterrel is lehet J). Sokszor szívesen „átrepülnék” ezeken a szakaszokon bár ezúttal a vízkészlet feltöltése is megkövetelte a kutyagolást – hiszen ez az egyetlen lehetőség a gerincre igyekvőknek.

Ja .. hogy hová is akartunk menni ? Terv szerint a Királykő déli gerincét fogjuk végigjárni, aminek eredményeképpen B. Zoli szeretne egy használható leírást készíteni a kiralyko.ro weboldalnak. Értelemszerűen az ő kezdeményezésére indultunk el,  másként tuti nem szaladgálunk egy szerdai napon errefelé. De hát mi (M .Andris volt a harmadik túratárs) mindent megteszünk a turizmus érdekében J. És mi is lehetne a dolgunk mint hűen végigfotózni a teljes déli gerincet. Remélem e követelménynek eleget is tettünk.

Deubel üregek, közismertebb nevén: La Zaplaz ....
a két figura B. Zoli és jómagam :) (M. Andris fotója)

M. Andris fotója a házigazdákról

A "Láncok" egyik leglátványosabb szakasza (Zoli és Andris a fotón)

A főcsúcs (Pásztor csúcs – 2238m), ahonnan a déli gerinc kezdődik, leghamarabb a Deubel úton (közismertebb nevén a Láncoknál – „La Lanturi”-RO) érhető el. Mi is itt igyekszünk feljutni. Azon kevés jelzett útak egyike a hegység nyugati oldalán amelyek kihagyhatatlanok, viszont első találkozásként  talán nem a legalkalmasabb. Több láncokkal biztosított, kitett szakasz vár itt, és elképzelhető hogy ilyen helyzethez nem szokott turázóknak túlságosan is veszélyes lehet. Ám terepismerettel és tapasztalattal rendelkező társ mellett bárkinek izgalmas kihívás lehet, és látványosság tekintetében verhetetlen. A törmelékes vályúk és sziklaösvények változatos labirintusában mászunk, először a Deubel üregek mellett, majd egyre kitettebb és meredekebb szakaszokon át. A korai órákban árnyékos hegyoldal kellemes hűvösséget biztosít, a jókedv és az energia mindvégig kitartanak. Zergéket pillantunk meg fejünk fölött magasan, majd kis idő múltán már mi vagyunk magasabban, madártávlatból szemlélve a sziklákon biztos mozdulatokkal távolodó állatokat. Az utolsó akadályon is átmászva érjük el 2206 méteren a főgerincet (Grind nyereg), kissé délre a Pásztor csúcs kimagasló ormától. Kajaszünet .. az enyhe szélben bólogató zergeboglárok, tárnicsok közt jobban esik a szendvics mint bárhol a világon ...

A keleti oldal lankái a főgerincről

Zergeboglár  (Trollius europaeus)

M. Andris fotója rólam amint elmerülök a fotózásba .. így kell ezt csinálni .. he..he 

A Grind menedék .. háttérben a Pásztor csúcs

Innen gyakorlatilag folytonosan lejt a gerinc, igaz ezt nehéz értékelni mert a kisebb-nagyobb csúcsok átmászása folytonosan felfele is megmásztat, hogy aztán annál meredekebben ereszkedjen alá. Helyenként igencsak elkeskenyedik a gerincél, és szédítő mélységben zuhannak alá főként a nyugati falak, de ezek minden esetben biztonságosan kerülhetők a lankásabb keleti oldalon. Szerintem ezen szakaszok miatt terjedt el a tévhit miszerint a déli gerinc nehezebben járható, kitett és veszélyesebb mint az északi. Bizonyíthatom hogy mindkettőnek megvannak a saját objektív nehézségei, hosszúságukat, visszavonulási lehetőségeiket, stb. figyelembe véve. 

Nőszirom  (Iris ruthenica)

Havasi Gyopár (Leontopodium Alpinum)

A déli gerinc talán leglátványosabb része a Zárt tisztást körülölelő falak, illetve a Nagy Kőfolyás és az Amfiteátrum falai fölötti szakaszok. Lélegzetállító a mélység, és a legvakmerőbb vitéz is szorongva áll ki a gerincélre hogy letekinthessen a meredek sziklavilágra. Fotók nem tudják visszaadni azt az érzést ... mintha a levegőbe függve figyelnéd a párszáz méterrel alattad elterülő tájat. Egy kilazult kődarab darabokra hullva száll alá, messze lennt figyelmes zergecsoport kerüli ki rutinosan a kőzáport.

A Zárt tisztás

A Zárt tisztást körülvevő falak

A Nagy Kőfolyás a főgerincről nézve ...

Előre haladva lassan befordul az ösvény a keleti oldalba. Itt már a törpefenyők felkúsznak a főgerinc élére, kíméletlen bozótharcra ítélve azt aki a matematikai élet szeretné tartani. Majd télen, amikor a kérges hótakaró befedi a növényeket ... de addig érdemesebb a jelzett túraösvényen haladni. Bár bevallom nekem ezen törpefenyős szakaszok is bozótharcnak tűntek, igaz sokkal kevesebb ember jár itt mint a gerinc északi részein. A tikkasztó hőség a mozdulatlan levegőben, és az előttem haladó Zoli nyomán felszálló virágpor sem tette kellemesebbé a dolgokat. Őszintén örültem amint újra a sziklás gerincen álltunk ...

Királykő - Déli gerinc

Hamar elértük a déli gerinc végét jelentő Funduri nyerget (kb. 1880m). Innen fordul le a jelzett ösvény a nyugati oldalon, meredeken ereszkedik láncokkal biztosított majd kőfolyásos részeken. Alulról szemlélhetjük azokat a gerincszakaszokat ahol rövid ideje haladtunk át. Élvezzük a Ceardacul Stanciului (Stanciu tornác) barlangrendszérenek hűvösét, majd átvágunk a Nagy Kőfolyáson. Hazánkban  nem találni ennél nagyobb kőfolyást, közepén állva igencsak jelentéktelennek érezheti magát az ember .. (hacsak egó-ja nem nagyobb a hegyeknél is J).

Ceardacul Stanciului

Havasi gólyaorr (Geranium Phaeum)

Varjúköröm  (Phyteuma orbiculare) 

A Nagy Kőfolyás

 

Erdélyi harangláb  (Aquilegia transsilvanica)

Szintvonalon maradva közelítünk a Tamasel nyereg, majd a Spirlea menedékhely felé. Igaz ez amolyan „á lá Királykő” stílusu szintvonal, jókora ereszkedőkkel és mászásokkal. Hálásan nyugtázzuk a Spirlea környéki erdők árnyékát, és örömmel a menedékhely alatti forrást ahol végre nem kell a napi vízadagban számolni ... kora délután van, nyugisan bandukolunk vissza a parkolóban hagyott autóig, gondolatban felkészülve az újabb zötykölődésre a Zernyestig vezető úton.

B.Zoli szemszögéből is megvizsgálható az esemény: http://mmontivagus.blogspot.ro/2012/07/kiralyko-deli-gerinc-junius-20-szerda.html 

Királykő maraton I.

Na jó ... bevallom, a cím kissé túlzás, sima túrázásról van szó, sőt a versenyszellem sem játszott szerepet a dologban. Ennek ellenére nem kis területet jártunk be a fennséges Királykő nyugati sziklaösvényein. Meg arra is büszkék lehetünk hogy ennyi embert egyszerre a Középöv és az Anghelide kanyon még nem látott amióta a tektonikus lemezek munkájának gyümölcseként kiemelkedtek az anyaföldből. 28-an (igen .. jól látod .. huszonnyolcan) masíroztunk végig délceg tartással a Királykő e kevéssé ismert ösvényein.

A kézdivásárhelyi sportegyesület SpeoAlpin Szakosztálya szervezésében gurultunk enyhe 1,5 óra alatt Zernyestről a Plaiul Foii házig (11km), majd kiegyenesítve elgémberedett végtagjainkat, elözönlöttük az Orlovschi forrás felé vezető völgyet. Az emelkedő, no meg a meleg és párás levegő elősegítette az izzadni vágyókat, ennek ellenére hangos volt az erdő a túrázóktól.

Az Orlovschi forrás utáni sziklás kapaszkodó

A forrástól kezdődik az amit már sziklamászásnak lehet nevezni. Kapaszkodni kell, és jobb ezt a sor elején tenni, hiszen a kimozdított kövek lesodrodó csattanásai után hangos káromkodás hallatszik a sorban utolsóként mászók felől. Teljes mértékben elkerülni a kőhullást sajnos nem lehet ... de érdemes zárt sorokban haladni ilyen terepen. Így érkezünk meg a Reménység (Sperantelor) menedékhelyeig. Feltételezem hogy névadója is örült amikor rátalált, és a reggelizés igéretével előttünk, társaságunkból sem tiltakozott senki a szünet miatt.

Innen indulunk a Középöv kőrakásokkal jelzett ösvényeire, mindjárt egy kb 15 méteres ereszkedővel kezdve. Előkerül a biztosítókötél, és bár a meredély tetején állva izgalmasnak tűnhet a dolog, rövid andrenalinimpulzus után könnyedén ereszkedik alá az egész csapat. 

A Calinet szakadékvölgy - innen térünk rá a Középövre 

Visszatekintve a kis nyeregben látható Reménység (Sperantelor) menedékhelyre

Végeláthatatlan mászás és ereszkedés következik, a nyugati szakadékvölgyek mélyén megbúvó hófoltokon át, a sziklafalak alatt ívelő ösvényeken szétszóródva. Csak a „La Ulcior” sziklaüreg vízkészlete bírta újra összegyüjteni a társaságot.

... amint épp ereszkedünk .. 

Linum austriacum - Hegyi len

A "La Ulcior" sziklaüreg

Középövi hangulat ...

Természetesen, a tájban gyönyörködve, egyensúlyát megtartani próbálván, mindenki elsétál azon sziklán látható felirat mellett amely az Anghelide kanyon felső bejáratára próbálja felhívni a figyelmet. Azonban rövid de kétségbeesett keresgélés után megkerül a szóbanforgó útbaigazítás, és most már tervszerinti célpontokat követve folytathatjuk útunkat. Meredeken ereszkedünk le a kanyonig, és ezúttal – fejem fölött többtucat túrázóval – én is menekülőre fogom a dolgot az esetleges lezuhanó kövek elől. Végre megvan .. az Anghelide kanyon .. keskeny hasadék a sziklafaltól eltávolodó hatalmas kőtömb és a hegyoldal kompakt sziklája között. Miután kiderült hogy nem lehet csoportképet készíteni 28 emberről egy pár négyzetméteres sziklapárkányon, egyenként, egymáshoz a lehető legközelebb haladva mászunk le a huzatos kanyon falai közt. Kiérve azonnal előtűnik a kanyon őrszemeként nevezett, de mindenki által „Anghelide farka”-ként ismert sziklaoszlop. – elnézést a kifejezésért – becsszó nem én találtam ki ... nem is lennék képes ilyesmiket kitalálni J

Ereszkedve az Anghelide kanyon felé

A kanyon felső bejárata

... az őrszem ...

És innen már csak rövid párkány vezet a kanyon előtt látható „kapu”-ig, meredek térdszaggató ereszkedő a sziklafalak alatti erdőben, majd lankás de hosszú bandukolás a Vladusca völgyében a Plaiul Foii felé vezető útig. A nagyszámú csoportok tipikus jellemzőjeként itt már közel egyórás különbség volt a sor eleje és vége között, de vigasztalásul a végén kullogóknak  már autót is küldenek utánuk, és akik közt persze jómagam is ott probáltam még egy utolsót szippantani a hegyi levegőből mielőtt becsukódik mögöttem a kisbusz ajtaja.