Újra lencsevégen a Szent Anna tó

Most, az első hulló hópihékkel egyszerre zárom “hivatalosan” is az őszi fotóidényt. Csak pár alkalommal sikerült kimenni, és természetesen azok közül is kevés hozta meg a várt eredményeket. A rétyi tónál tett kiruccanás eredményeit már láthattátok, had jöjjön a folytatás .. és hát hová is mehettem volna újra, mint a Szent Anna tó lenyűgöző katlanába. 

Két különböző napszakban látogattam fel .. első alkalommal már átbukott a nap a katlan gerince fölött, árnyékba borítva a tájat, de ideje volt szórt fényben is kipróbálni a fotózást.  És a késő őszi nap igencsak hamar átadja helyét a sötétségnek. Lázasan rohangálva próbáltam elkapni azt a kevés fényt ami még megmaradt .. 

Második alkalommal tervszerűen, és sportszerűen közelítettem meg a dolgot. Hűséges bicajom nyergében rontottam be a tópartra, éppen akkor amikor az első fények már elérték a tó sima tükrének felszínét. Nem számítottam emberi lényre ilyenkor, de meglepetésemre egy tucat fotós állt állig felfegyverkezve a parton. Mint kiderült egy szervezett fotós úgynevezett “workshop” keretén belül gyült össze az ország fotósainak egy része. Nos, sokáig nem zavartam őket, lévén hogy én elő sem mertem venni az én gépemet az ők minden kategóriában legjobbnak számító felszereléseik mellett. Lassan eloldalogtam oda ahol szerintem igazán előnyös oldaláról lehet bemutatni a tavat. És 2-3 órás fotózás után csodálkozva veszem tudomásul, - csak hogy kis előnyre tegyek szert – hogy ők ugyan meg sem mozdultak azon sarkából a katlannak. Eszerint nem természetfotósok? Hiszen alapvető szabály a tájfotózásban hogy “járd körül a témát!” .. nos végülis nem érdekes ..

Sajnos a Sigma 24-70mm-es lencsém beadta a kulcsot, így ezúttal az alaplencsével kellett beérnem. Szerencse hogy épp eléggé széleslátó .. viszont a polárszűrőn kivül semi tartozékot nem tudok használni vele. Beletörődve a helyzetbe, ím az eredmény:

A tó felé vezető útról kissé letérve láthattam be a csíki medencébe .. 

Reggeli pára 

 

... aztán érkeztek a turisták, és ahogy mindig, a varázs megszakadt ...

És mivel ugyanerre a napra volt kitűzve a Tusnádfürdőn látható Csukás tó és a Kászonok környéke is, sokat nem időzhettem. Legurultam Tusnádra, majd onnan fel a Nyergestetőre és be a Kászonok völgyébe .. de nem találtam fotózásra érdemes színeket, pillanatokat. És bevallom, hazafelé tekerve .. 100km után már kedvem sem igazán maradt rá J

Hajnal a tavon - Réty

Végre színek .. bár így is csalódottan vettem tudomásul hogy a várt színorgia helyett még mindig zöld lombkoronával fogadott a Rétyi Nyír természetvédelmi területe. Ellenben a tó környékén már ősziesebb arcát mutatja a táj .. 

A csípős hidegtől gémberedett újjal próbálok helyes értékeket állítani a gépnek, aztán mint minden alkalommal, kiderül hogy a fényviszonyok gyorsabban változnak mint ahogy azt én követni tudnám a beállításokkal. Megoldás? Értékek nagy része automatára lőve, és blendeprioritás üzemmódban nyomni amit csak lehet. Néha teljesen automata mód - az a bizonyos "P" - a Canon-osok tudják miről beszélek - bár sok más márka is ezt a jelölést alkalmazza. Ennyit a "komoly" fotózásról .. de hát ez nem stúdió .. vagy rohansz a fényekkel, vagy lemaradsz .. 

Szűk órás fényvadászat eredményei:

a képen M. András ..

Fotópályázat eredmények

Az a megtiszteltetés ért hogy a szolnoki Jászkun Fotóklub szervezésében zajlott XVII. Jászkun Fotószalon beválogatott fotók közt szerepelhet énnekem is 2 darab fotóm. A fotók kiállításon is szerepelnek ... 

Ezúttal is köszönet Lafferton Lászlónak segítségéért, a papírképek előhívásában !

Ím a két bejutott fotó :

Mohos tőzegláp

Bucsecs hegység - Hősök keresztje

Transalpina és miegymás

Már tavalytól hallom mindenkitől: még nem voltál a Transalpinán? Jujj ... olyaaan széép!  Na jó .. határoztam el az idén .. ha fene fenét eszik, akkor is elmegyek és megnézem magamnak. Lassan kezdtem szégyenkezni, hogy már az egész ország átjárt, nekem meg sehol semmi. Sanda szemekkel nézett rám mindeki, hogy éppen én nem ismerem? – hát milyen hegyikecske vagyok én ?

Egy szó mint száz .. baráti kört begyűjteni, autós túraterv kihírdetve! Végére 3 autónyi vállalkozó .. ebből 2 autó követi az eredeti tervet, 1 elmegy Transzfogaras felé. Az igaz hogy a két, déli kárpátokat átszelő útat összehasonlítani úgy lehet a legjobban ha egycsapásra átméssz mindkettőn. No de mi már jártunk jónéhányszor a Transzfogarason - lassan már magától is feltalálna az autó – így mi nyomultunk egyenest a Transalpina déli bejárata felé, merthogy sokak szerint onnan érdemesebb.

1 nap.

Persze a program az nem ennyire száraz. Első megállónk az Olt völgyében található Cozia kolostor. Eddig soha nem álltunk meg hogy megnézzük .. ezután sem fogunk J. Építészeti szempontból nem rossz, de zsúfolt és szemetes ... kiskereskedők árulják mindenféle portékájukat .. amolyan piaci zsibvásáros hangulatu. Ismert és vallási szempontból fontos hely .. de mivel ilyen szempontok engem nem vezérelnek, felejthető élmény maradt. Természeti környezete viszont megérdemli a figyelmet, akkor is ha az Olt gátjai némileg eltorzítják. A sziklás Cozia hegység látványos .. majd egyszer ellátogatok ide.

Második célpont a Horezu kolostor (Unesco világörökség). Mondhatni ég és föld az előbbihez viszonyitva. Arhitektúra ugyanaz, igaz nagyobbak a méretek, viszont egy csendes, eldugott helyen fekszik, hangulata megfelel egy kolostornak, tiszta környék, bówliárusok alig, és elsősorban nincs tömeg. Nekem tetszett .. egyébb dolgom sem volt mint felrakni a polárszűrőt a gépre és megtalálni a legjobb perspektívát.

Horezu kolostor

Harmadik célpontunk a Baia de Fier mellett található Muierii barlang. Hát .. megnéztük ezt is .. senki nem volt túlságosan elragadtatva tőle .. nagyon régóta látogatható (60-as évektől - az ország első kivilágított barlangja), és ez meg is látszik rajta. A nagyobb cseppkőformációk megúszták a turisták rombolását, de általában észrevehető az ember keze nyoma. Igaz hogy a 4 szintes galériarendszerből csak a legfelső látogatható. A vezető kíméletlen gyors tempóba terelgeti a tömeget (kb 75-80 fő volt bent egyszerre), és szinte kétlábbal rúgnak ki a kijáraton. Azért sikerült hátramaradva pár használható fotót készíteni, annak ellenére hogy a csoport áthaladta után lekapcsolják az előző szakasz világítását. Ha lemaradsz, dekkolhatsz a sötétbe a következő csoport érkezéséig. Feltéve ha nem az aznapi utolsó csoportban voltál J.

Beletelt kis időbe amire kiszedtem azokat a rusnya kábeleket ...

Novaci-on szálltunk meg éjszakára .. de lefekvés előtt még eljutottunk Targu Jiu-ra megnézni a híres Brancusi alkotásokat. Legalábbis a szabadtérieket. Hát ezt is egyszer nézi meg az ember .. rájön hogy igazából ugyanazon ötlet alapján készült .. de végülis egy látogatást megérdemel. Viszont fotósként többet lehet látni benne .. és az esti megvilágítás miatt akár egy kis művészkedés is elkaphat. Nekem csak ezek sikerültek:

Agyszülemény .. mert szerintem a hallgatás asztala jobban nézne ki a Páring hegység főgerincén ...

2 nap.

Transalpina .. no haddlám. A Páring hegység amúgy is fehér folt az én térképemen, legalább látok belőle valamit ezúttal. Új aszfaltréteg .. a sebességnek csak a meredek emelkedő és a motor ereje szab határt. M. Andris 200 lóerős Audija rá sem hederít a kapaszkodóra .. ámde a kijelzőn megjelenő 17 literes átlagfogyasztás visszafogja a szerény turistát a vagánykodástól J. Az viszont tény hogy déli oldalról megközelítve érdemesebb a panoráma, főként ha figyelembe vesszük a napfelkelte irányát. Mert északról átverekedve a hosszú (kb 150km) kapaszkodót és az délutáni, árnyékos délkeleti oldal késői ereszkedése nem is lehet annyira fotogén. Mozgásigényünket egy – az út fölé tornyosuló – csúcsmászással elégítjük ki (Papusa  - 2135m). Aztán hosszan haladunk az alpinzónát átszelő aszfaltcsíkon. És még másook is, nagyon sokan rajtunk kivül. Divatos úticél .. tehát ezúttal mi is igencsak divatosak vagyunk.  Beérve a túloldalon az erdő közé, már csak az Oasa tó és az éhség kényszeríthet rövidebb megállásra. Kissé beárnyékolja felhőtlen fotózásomat amint észreveszem hogy az esti művészkedésről 800-as ISO-n felejtett beállítással lőttem végig a Transalpinát .. és most már csak a Photoshop mentheti meg némileg a készletet. Így utólag bevallom ..nem sok sikerrel.

A Transalpina a Papusa csúcsról  - odalent Ranca üdülőtelep

Háttérben a Páring főgerince

Második célpont a Szebes melletti Vörös szakadék (Rapa Rosie). Előtte azért teszünk rövid sétát a városban, kajaszünet .. megnézzük a helyes útirányt a szakadék felé . . aztán kiderül hogy az utat szépen átvágja az épülő autópálya, és kénytelenek vagyunk az amúgy is rázós út helyett egy még rázósabb kerülőre. No de megéri .. távolról nem mutatja ki a foga fehérjét, de alá érve szokatlan látvány terül az ember szeme elé. Látványos tornyok .. a világos homokszíntől a mélyvörösig játszó színekben pompázva. Elképzelem ugyanezt naplementében (fekvése pontosan nyugati oldal), micsoda pazar színjáték lehet az. Remélem a fotók visszaadják némileg az élményt ..

Persze annyira eltelt az idő hogy a program maradék részét lehetetlen volt teljesíteni. A Nagyszeben – Segesvár útvonal mentén található szász várakat szerettük volna megnézni. Slimnic (Szelindek) várát a nap utolsó sugaraival értük el, Biertan (Berethalom) várát illetve Viscri (Szászfehéregyháza) erődtemplomát már a következő kiruccanásra halasztottuk .. és hát be kell vallani hogy már az autózásból is elég volt. Viszont már régen nem szerveztünk ilyen kiruccanást .. és újra felpezsdült bennünk az „ismerjük meg szép hazánkat” kirándulások lángja. Természetesen máris megvan a következő terv ...

Bucsecs - kommentár nélkül

A cél az volt hogy találkozzak Hám Péter újdonsült ismerősömmel, kolozsvári túrázó, természetkedvelő - és még ki tudja mi minden. Ők kétnaposra méretezték túrájukat, mi második napon reméltük utolérni őket. Persze mi is összeverődtünk néhányan ... úgy hogy egy adott pillanatban igencsak nagyszámú túrázócsoportnak lehetett tanúja a hegy. 

Az útvonal a hegység nyugati, egyébként nagyon kevesek által látogatott és ismert oldalán vezetett. Felfele a Törcsvár (Bran) helyiségből elérhető Ciubota völgyön haladtunk ... lefele meg a Gaura (Lyuk) völgyön át értünk vissza ugyancsak Törcsvárra.

Az időjárás tökéletes volt. Nem fotótúraként indult a dolog, de hát az utóbbi években minden túra fotótúra is egyben. Ennek ellenére a végeredménytől nem fordultam le a székről .. talán 6-7 kép maradt amit egyáltalán meg merek mutatni. 

No de tényleg jót túráztunk .. rövid bizonytalanság az elején, de miután rájöttünk hogy egy völgyel hamarabb tértünk fel mint kellene, és rátaláltunk a helyes ösvényre . .ment minden mint a karikacsapás. Jómagam is csak 4-5 alkalommal jártam a hegység ezen részén, szóval előfordulnak még bizonytalanságok :). 

A Scara csúcsról toronyiránt ereszkedtünk a Gaura völgyébe, ahol felfedezni véltem egy nagyobb csapatot. Valóban Péter jókedvű csapata volt, így lefele még vidámabb hangulatban ereszkedtünk. 

Nos . .végülis - Péter szavaival élve - érdemes összehozni minden természetkedvelőt, megismerni azon kevés embert akik még veszik a fáradságot és kilépve kényelmi zónájukból bebarangolják hegyeinket. 

És közvetlen környezetünkből, baráti társaságunkból hányan vannak akik bakancsos túrázásra szánják szabadidejük egy részét ? 

Egyre kevesebben igaz ? 

Ebben a világban ahol a közlekedés egyre gyorsabb és kényelmesebb, logikus lenne hogy egyre többen indulnak el felfedezni természeti környezetünket .. valahogy mégsem látni több embert a hegyekben. 

A Scara csúcs alatti sziklák .. 

A Gaura völgy hatalmas legfelső katlanja .. középen az Omu csúcs (ahol látszik egy kis épület)

A Gaura völgy látványos sziklafalakkal övezett glaciális teraszai

Fogarasi havasok - fotóséta

Elsősorban egy hírrel szeretnék kirukkolni. Aki ismeri a Fogaras hegység szombatvölgyi túraútjait, az azonnal tudja miről beszélek. Tehát: pár évvel ezelőttig - amíg egy nagy ár el nem mosta a völgy alsó szakaszait - autóval fel lehetett jutni a menedékház alatti erdős szakasz nagy részén. Pontosan addig a kis fapadocskáig amelynek romjait még most is látni a patak jobboldalán.  Innen már 1 óra alatt fel lehetett jutni a házig. A hír az hogy a híd épül, a patakmeder kiszélesítve és kirakva - római módra - kövekkel, bármilyen autó átmehet rajta, illetve a baloldalon futó régi utat újra kiszélesítették, útnyomókkal megnyomták .. gyakorlatilag bármilyen autó feljuthat. Eddig a jó hír .. de - mint mindig - jár mellé a rossz is, pontosabban hogy ezúttal nem álltak meg a kispadnál. A patakmedren átmentek a gépekkel, és bár egyelőre még nehezen használható, haladnak tovább felfele, letarolva az erdőt, vágva a hegyoldalt, terelve a patak folyását .. és nem úgy néz ki mintha lelkesedésük apadna .. íme két fotó (Sz. Árpi fotói) a jelenlegi állapotokról ..

Ezek már a régi út fölötti szakaszok ...

Nos, mindenki értékelje érdekei szerint .. de én szívesebben gyalogolok 1-1,1/2 órát a házig, mint autóparkot és manele-t találjak a menedékház környékén .. 

Ennek ellenére mutatok néhány fotót a hegység érintetlennek maradt részeiről is .. 

Hogy hová is volt a túra? Természetesen a Moldoveanu csúcsot céloztuk meg .. először gyors egynaposra tervezve a látogatást, majd kétnapos "fotósra". A Galasescu tó partján vertünk tábort - már csak azért is hogy a zsákokat ne kelljen tovább cipelni - és onnan "ugrottunk" fel másnap reggel a 2544 méteres csúcsra.  De mivel ismét nem vagyok beszédes hangulatomban egyszerűen feltöltök pár fotók, hadd próbálják meg ők elmesélni a látottakat .. 

A Galasescu tó - 2168 m 

A tó fölötti nyereg -

Végtelen gerincek .. baloldalon a Moldoveanu csúcsa 2544 m

A Nagy Vistea menedékhely .. az azonos nevű nyeregben

A Galasecu tó .. és szokványos faunája

A Kis Ablaknál látható új menedékhely (fotóvoltaikus rendszer, konnektorok, stb .. )

A Balaceni torony .. a Nagy Ablakből lefele ereszkedve  ...

Ja . .és persze voltunk fent a csúcson is .. ha érdekel valakit .. nemzeti színekben díszelegve ... 

Moldovejánu csúcs .. 2544 m. .. és a csapat