Késő őszi séta a Bodok-on

A gyengülő napsütés utolsó melegét kihasználva baktatunk a völgyben.

Az alacsony napállás már nem melegíti fel a mélyebb völgyeket, a patakmeder mellett még délben is zuzmarás marad a barna színűre érlelődött fű. A színek skálája beszorul a szürke, a sötétzöld és barna árnyalatok rövid palettája közé. Csak a magasabban fekvő
hegyoldalon látni a nyíres maradék sárga színfoltjait. És persze a kék .. az ég kékje .. a halványkéktől az erősebb ibolyáig ... ha már nincs semmi ami felkeltené érdeklődésem, akkor majd az erdő sötét kontrasztja fog meg a mélykék háttérben.

Vagyis ez egy fotóstúra, semmi komoly célpont, a színek és hangulatok utáni nyugodt nézelődés ... gyalogolni persze azért kell egy kicsit ...

Riadt őzek tűnnek el szinte szempillantás alatt a sűrűben, a vadnyúl a lábam előtt ugrik ki a mély avarból, azt hiszem én jobban megijedtem tőle mint ő az idegen betolakodóktól. Aztán marad csak a száraz avar susogása a talpunk alatt .. Megpróbáljuk kiolvasni a sárban megmaradt nyomokból a történelmet ... itt medve járt ... itt kutya vagy farkasok talán ? ... és nevetünk nyomkereső tudományunk hiányosságain.

A lesállásból nézelődünk, várva hogy azon hatalmas bükkfa mögött talán előbukkan egy vaddisznó, vagy bármilyen nagyvad ... a szélirány is nekünk kedvezne ... de mintha tudnának a leselkedőkről ...

Csend van, csak saját és társaim szuszogását hallom ... és jól érzem magam.