Ha bárki megkérdezi tőlem hogy szerintem melyik a legszebb hegy Romániába, mindig azt válaszolom: a Királykő. Minden alkalommal szívesen mászok hófehér sziklagerincén, járom ismeretlen párkányait vagy küzdök a végtelennek tűnő törpefenyvesekben. És mindig van valami ami új, mindig van valami ami meglepetés, mindig kicsitt más mint azelőtt.
Többnyire egy naposra korlátozott gyors látogatásokat teszünk erre a hegységre, hiszen otthonunktól nincs távol, és néha bosszant is hogy nem szánunk rá még több időt, akárhányszor sikerül elszakadni a civilizált világtól.
2006 nyarán, beleunva a gyorstempós egynapos rohanásokba, ismét úgy indultunk el a Királykőre hogy nyugodtan végigjárjuk a gerincet teljes hosszában. És ahogyan az utóbbi időkben mindig, ez a túra is nemcsak mászkálós, hanem fotótúrának is készült.
Társaim B. Zoli és P. Robi, már szinte e blog olvasói is ismerhetik őket ...
A Diana menedékhely
A főgerinc megközelítése a Plaiul Foii háztól, a Diana menedékhelyen át kezdődött. A csak kevések által ismert Zwan Pass ösvényein másztunk ki az erdőszintről, majd egy rövid záport vártunk ki a La Ulcior forrás tövében. A mészkő repedésein átszivárgó víz összegyűl egy sziklaüregben, ez a La Ulcior (Kanna, Kancsó – RO) forrás.
Majd a Nagy Orgona sziklaoszlopainak hátat fordítva érjük el a főgerincet. Laza tempóban sétálunk, mindent lencsevégre kapva ami érdekes, színes, vagy mozog.
Az éjszakát a gerinc kulcsfontosságú menedékében akartuk tölteni, de mivel igencsak nagyszámú jelentkező akadt, átadtuk helyünket, és csak úgy a gerincen aludtunk. Én végül csak helyet szorítottam magamnak odabent, igaz hogy egy rozsdás vasajtón eltöltött éjszaka még fedél alatt sem volt egy igazi kényelem. Viszont a színek, a vörösben izzó sziklagerinc a lemenő nap fényében .. ismét bebizonyította hogy érdemes volt ...
... a késő nyárest hidegje térített magunkhoz.
Dianthus Callizonus (Királykői szegfű)
Minden szirmait melengető virág fotózásra kényszerít, minden sziklaalakzatra fel kell mászni, vicces csipkelődéssel telik a nap.
Hosszasan elidőzünk a Pásztor csúcson (2238m – a hegy legmagasabb pontja), Zoli esernyője ritka jelenség, és igen érdekes fotótéma ...
Gentiana verna (Tavaszi tárnics)
A gerinről a nyugati oldalon ereszkedünk le, egy barlangba keresve menedéket az újabb fríssítő zuhany elől .. aztán újra ismerős sziklaformák...
a Nagy Kőfolyás, az árnyékos völgyek megmaradt hófoltjain át ... a Tamás nyereg ...
Onobrychis Savita (Takarmányos Baltacím)
A Nagy Kőfolyás
Aquilegia Transsilvanica (Erdélyi harangláb)
... majd lassan ismét a fenyvesek árnyékában ... bezárva a kört.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése