Tudom hogy a folytonos újdonságok utáni hajsza, új helyek, új élmények keresése közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni a régebbi vagy nem túl régi eseményekről.
Utoljára a 2006-s évet lapozgattam, igencsak termékeny év volt . .akárcsak a borászatban .. így hát ki is választottam párat amit megosztanék veletek is.
A kedvenc túráim közé tartoznak azok amikor a meredek vályúkban felgyűlt hó és jégfolyosó lavina és más objektív veszélyektől mentes lesz és járhatóvá/mászhatóvá válik, természetesen megfelelő társaságban és felszereléssel. Az ilyen mászások nagy százaléka a Bucegi hegységben zajlik, nemcsak a hegység viszonylagos közelsége, de a kialakult útvonalak nagy száma, megközelíthetősége, látványossága miatt is.
A késő májusi havak tömör, eljegesedett hócsíkjai csaltak újra a hegyekbe. Ismét a megszokott és összeszokott csapat, tempós megközelítés, az új és ismeretlen út izgalma. A téli felszerelés látványa ebben az időszakban már idegen látvány a városban, de itt fent létfontosságú kelléke a hegymászásnak. A Molnár fogak közé ékelődött un. Hóárokban (Râpa Zăpezii-RO) emelkedünk egyre magasabbra, feszesen tartva a B. Zoli és közöttem kígyózó kötelet.
Itt nincsen más biztosítás csak a kötéltárs figyelme és tapasztalata. Csak időnként állunk meg egy-egy fotóra, nyomokat kaparva a meredek hegyoldalba. Hosszasan elidőzni azonban még nem lehet, hiszen az északi oldal árnyékában még májusban is hamar meg lehet fagyni.
Nő a mélység alattam (B. Zoli fotója)A gerincre feljutva felszedjük a köteleket, hiszen a hegyláb másik oldala nem annyira meredek, és többnyire már csak füves hegyoldalon ereszkedünk.
Lentebb majd újra a legelők zöldje fogad, a sárga tavaszi kankalin majd a zöldelő erdők friss illata.
Ismét egy csodálatos napot ünnepelhetünk, végigjárva egyetlen napon minden évszakot.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése