2008. november 17., hétfő

Nagy létszámban a Bucegi-ben

Ez év októberében megvolt az "áttörés". A kezdivásárhelyi SpeoAlpin szervezéseivel túrázó csoport elérte azt a tapasztalatot, hegyi jártassági szintet, hogy be lehetett iktatni a programba egy hazai mércével mért igazi magashegyi túrát. A túrán résztvevők többsége már többéves túrázó, a csoport magja lassan megérik a nehezebb magashegyi túrákra.
Összesen 36-an indultunk el.


A "Caraiman" tömb

A " Costila " tömb

A " Costila " tömb

Ezúttal a klasszikus "első Bucegi túra" útvonala a program, busszal és autókkal közelitettük meg a hegyet, a kiindulópont a Gura Diham(983 m - Diham szája) kabana, majd nekilódulva az emelkedőnek szinte észrevétlenül emelkedünk az 1455 méteren fekvő Poiana Izvoarelor (Források tisztása) kabanáig. A keső őszi időjárás a mi oldalunkon áll, a kilátást a hegy hatalmas sziklafalaira nem zavarja semmi. A tisztáson az első pihenés, reggeli ... a megtett távolság ideje egész jó.

A Moraru (Molnár) - fogak

A Keresztényhavas tömbje

A túra innen a hegység északi oldalán húzódó un. "Take Ionescu" ösvényen halad tovább. (Take Ionescu volt Románia első minisztere az I világháború idején, és az ösvény kiépitését ő finanszirozta). Lassan emelkedünk a "La Prepeleac" kilátóig (1750 m), ahol újabb pihenőre kerül sor. A nagy létszám itt már érezteti hatását, több időbe tellett idáig elérni mint gondoltuk. A csapat viszont láthatóan élvezi a dolgot, pazar kilátás nyilik innen, szerre kell mutogatni a látható hegycsúcsokat, településeket.


És itt igazából véget ér a folytonos emelkedő is, túránk végcélja, a Malaesti kabana 1720 méteren fekszik, oda már ereszkedni kell. Sokaknak itt derül ki hogy az ereszkedés sem feltétlenül egyszerűbb, amire elérjük a menedékházat, már térdfájásos panaszok is hallatszanak.

A " Malaesti " menedékház (1720 m)

Itt 2 - 3 óra erejéig szabadprogram van, bár választási lehetőség több is akad. Gyakorlatilag három részre oszlik a társaság, M. Laci vezetésével sokan megpróbálják a ház mögötti gerinctúrát, néhányan a völgy felső katlanjai felé tartanak, mások meg egyszerűen csak a ház előtti padokról csodálják a tájat.


Jómagam a völgycsapattal indulok el, de egyszerre mindent látni és fotózni akarok, igy az egyik szakadékvölgyön felmászok én is a gerincre, majd itt találkozok a többiekkel.

A " Bucsoiu " csúcs nyugati fala

A " Malaesti" - kémények

(Csulak Enikő fotója)

Fotózás után páran visszaereszkedünk a meredélyen a völgy aljába, a gerinccsapat nagy része pedig visszatér a már ismert útvonalon, hiszen felelős túravezető meg nem viheti be őket egy kitett meredélyen.
A menedékház előtt szinte egyszerre gyülekezik a teljes létszámú társaság. A kötelező csoportképek után visszaindulunk ugyanazon az úton ahol idáig jöttünk. Lassan alábbhagy a vidám zsongás, mindenki fáradtan ereszkedik, csak az előtte baktató túratárs bakancsát figyelve. A nap már régen eltűnt a hegy mögött amire leérünk a parkolóba, és még közel két óra autózás vár ránk hazáig.

Baráti társaság (Csulak Enikő fotója)