2008. november 3., hétfő

Egynapos séta a Magas Tátrába

Úgy látszik, valahogy nincsen szerencsém ezzel az egyedülálló
hegységgel,hiszen 2006-ban is eltöltöttem egy kis időt itt,
és mindössze fél napraengedett az időjárás, hogy bejárhassam
a délkeleti völgyek egy részét. Igy a hegység megismerése is
hosszú időbe fog telni, és hol vannak a kellemesgerincmászások,
amelyekkel némileg beteljesülhetnének a Magas Tátra túráim.
No de sebaj, remélem lessz még mindenre lehetőségünk.

Sajnos az idén, szokásainktól eltérően csak egy sima Tátra
túrára voltunk. És az is csak úgy egynaposra lett tervezve,
és ennek okait nem is akarom részletezni.
A lényeg úgyis az, hogy megmutassak pár fényképet, hogy
bepillantást nyerjetek a májuseleji Tátra világába.














Izgatottan vártuk hogy a sik mezők fölött megjelenjenek a magas
bércek, a 2006-ból élesen emlékezetembe vésődött Magas Tátra
első képét látva magam előtt.

Budapestről igazán nincsen messze. Annak ellenére hogy a
magyaroknak nincsenek magasabb hegyeik, rövid idő alatt
elérnek úgy a Tátrába mint az Alpok keleti régióiba.


Nos, végülis megérkezünk Tátralomnic-ra, a kis település
ismert utcáin nyilegyenesen hajtunk a felvonó alatti parkolóba,
majd elindulva az ösvényen, mindjárt jön is az első meglepetés,
a várostól 5 percre három fiatal szarvas keresztezi utunkat,
és egyáltalán nem zavarja őket jelenlétünk. Én csak az Alpokba
találkoztam az állatok ilyenszerű viselkedésével, és meglepve
tapasztaltam ugyanezt itt is Szlovákiában, bizonyitéka annak hogy
a TANAP (a nemzeti park ügyeivel foglalkozó szervezet), de a
lakosság és a turisták hozzáállása is példamutató, igy az állatok
megszokták hogy az ember-állat rájuk nézve nem veszélyes.


Miután sikerült egypár fotót is késziteni, hosszú léptekkel
indultunk neki a hegyoldalnak, hiszen a nap még rövid, és ha
valamit látni is akarunk akkor gyorsan fel kell érni.
Természetesen az idő nem igért sok jót erre a napra sem,
de az alpin zónába kiérve lassan előbújnak a ködbe búrkolózott
csúcsok is. Most igazán örülünk az erős szélnek, reméljük hogy
segitségével keső délutánig láthatóak lesznek a magas régiók is.














Túratársaim: Molnár Laci (Kézdivásárhely) és
Szabó Árpi (Budapest).



Lassan már nem lehet kikerülni a hófoltokat, és igazi téli
körülmények közt folytatjuk utunkat egyre magasabbra.














Szerencsénkre az idő mindvégig kitartott amig fennt voltunk,
elindultunk a hegység keleti csúcsai alá, a havas oldalakat
traverzálva, és bár lavináktól már nem kellett tartani,
a haladás nehézkes és időigényes volt.

Végülis megfordultunk, és a közelgő szürkülettől sürgetve
ugyanazon az útvonalon ereszkedtünk vissza.

Hadd álljon itt pár fotó izelitőnek.


Aztán meg olyan hamar leértünk, hogy belefért az időbe a
Csorba tó is. Itt is sűrű ködben voltunk 2006-ban, és most
végre láthatom a tó felszinén visszatükröző csillogó havas
sziklatűket. Igy már tényleg elégedetten térhettünk vissza ...
és most amikor közlöm veletek élményeimet, ismét nagyon
mehetnékem lett !!