Ezúttal viszont egy lezser fotóstúra lett az eredmény, még az első havak nem hulltak le, igy a halványuló őszi szineket szerettük volna még egyszer lencsevégre kapni. Végülis 5-en gyültünk össze, Kezdiről, Szentgyörgyről vegyesen.
Útközbe - minden ellenkezésem ellenére - elhatároztuk hogy a Torony csúcsra mászunk fel, majd az északi gerincen próbálunk meg előrehaladni. Ennek végülis volt logikája, hiszen a hegység nyugati (látványosabb) oldala többnyire árnyékban van, és fotózás szempontjából a napsütötte keleti oldal sokkal jobb választás, majd a főgerincen már úgyis lessz kilátás mindenfelé. Nekem az volt a gondom hogy már számtalanszor voltam ezen az útvonalon, és szerettem volna ismeretlenebb helyre menni. De hát hamar leszavaztak, igy alávetettem magam a többség akaratának.
Az autót a Botorog kútjánál (720 m) hagyjuk el, innen az ösvény azonnal emelkedik az erdő között, rövid idő alatt vezetve ki a turázót a Zanoaga rétre (kb. 1250 m), ahonnan először nyilik rálátás az egész környékre.
A következő megálló a Curmatura-menedékház (1470 m), a három szentbernáthegyi (a menház hirességei) viszont már korábban az erdő között üdvözöl.
Itt már túl sokan vannak, hamarosan menekülésre fogjuk a dolgot a ház fölötti kilátó irányába, csendet és nyugalmat keresni.
Rövid reggeli és fotószünet, majd nekilódulunk a Királykő gerincének, rögzitett fixkábelekkel biztositott vályún, majd a kiélesedő gerincen emelkedve, egészen 1923 méterre, a Torony csúcsra. Ismét fotózás, majd pihenés nélkül folytatjuk útunkat tovább a főgerincen.
Alattunk Zernyest városa, a távolvan (b-j): Keresztényhavas, Nagykőhavas, Csukás
Előtérben a Kiskirálykő, hátul a Bucegi hegység
Szerre hagyjuk magunk mögött a csúcsokat, a Kiralykő jellegzetes fogazott mészkőgerincén egyensúlyozgatva.
Igazán látványos a délről feltörő felhőtenger, bár a napsugarakat visszaverő fehér lepel nagyon megbolonditja a fotógépek fénymérőjét, tudatosan kell bánni a géppel ha kielégitő képeket akarunk.
A gerinc fehéren csillogó mészkőtömbjeit azonban nem zavarja semmi, szorgosan kattognak a gépek, telitve a megabájtokat. Balra (keletre) tisztán látszanak a Bucegi, a Nagykőhavas, a Keresztényhavas, Csukás, és Baiului hegységek, középen a " Rucar-Bran" hágó, ahol a hires Dracula kastély is áll (igazából Bran kastély, Vlad Tepesnek (alias Dracula) nem sok köze volt
a várhoz, de hát a turistáknak bármit el lehet adni).
Jobbra a Iezer-Papusa, és a Fogaras hegyek láthatók, alattunk a meredek nyugati falak.
Vagyis fotótémában nincs hiány.
A gerinc utolsó érintett pontja az "Ascutit " (Hegyes) - csúcs (2156m), ahol bevárjuk a lemaradottakat, kajaszünetet tartunk, majd elindulunk lefele.
Bucegi hegységIsmét a Kiskirálykő szikláit látjuk magunk előtt, az utolsó napsugarak fényében ereszkedünk alá, vissza az erdőszintre, és bár tervszerint a Zernyesti szakadékokon át akartunk lemenni, már annyira sötét van hogy inkább a menedékház felé megyünk. A Zanoága tisztásra érve már igy teljes sötét lett, az erdő közt már csak a holdfény segitett megtalálni a helyes utat. a Fejlámpákat viszont meg csak azért sem vettük elő, igy sokkal érdekesebb volt ereszkedni.
És be kell vallanom hogy bár a sokadik túrám ezen az úton, most is újabb, még sosem látott dolgokkal lepett meg a természet.
És - ki lehet próbálni - bárkit kérdezzenek meg aki jártas a hegyek világába, és azt fogja mondani hogy a Királykő a legszebb hegy az országba ... és nemcsak !!
