Túrasorozat sűrítmény - 3. rész

Még soha nem volt ennyire találó a cím. Ritkán fordul elő, de ezúttal tényleg a túrák sűrítménye volt.  Alig értem haza a Bucsecsből,  vettem egy nagy levegőt és indultam is vissza a Retyezátba.  És tudod mit?  Tetszett így ...

Amint pár órával érkezésem után újra kiléptem az ajtón, eltűnt minden fáradtságom és teljes energiával indultam útnak. Aztán persze elaludtam. Az anyósülés valahogy mindig kifáraszt,  jobban mintha én vezetnék.

No de kezdjük az elejétől ...

Bucsecs -

Az jutott épp eszembe hogy sokáig ellenkeztem a hegység eme magyarosított nevének elfogadásával.  Mindig úgy gondoltam hogy már ismét ráerőltette valaki ezt a nevet és hogy román vidéken miért is lett volna a magyar neve a hegynek?  Általában véve máig sem változott a véleményem de a "Bucsecs" elnevezést végül Orbán Balázs miatt beiktattam szótáramba.  Remélem büszke rá és ha ezt olvassa valahol, kaján vigyorral bólogatva mondja hogy "úgy fiacskám úgy".

Csapatunk - hogy is mondjam - változatos volt. A legkülönfélébb emberekből összeállt társaságról így utólag az a tipikus amerikai film jutott eszembe amikor egy esélytelen csapat indul profi bajnokságban és végül megnyeri a döntőt.  Érdekes hogy hova juthat az ember ha kellő akarat és elszántság szorult belé.   Rájön hogy sokkal többre képes mint azt gondolta és az "akkor is megcsinálom ha belepusztulok" hozzáállás egészen a célig húzhatja.

A Poiana Izvoarelor (Források tisztása) háztól túráztunk ahol végülis - rossz híre ellenére -  jól éreztük magunkat. A túrák szempontjából kevésbé előnyös a fekvése de a hosszú nyári nappalokba így is sokmnden belefér. A bemelegítő túra után, másodnapon, a Bucsoiu gerincen  át "ugrottunk" fel a hegy tetejére (Omu csúcs - 2507m) majd a Szarvasok völgyén ereszkedve jutottunk vissza. Következő napon a Scara csúcsa túl távolinak bizonyult, de az északi völgyeket nyugodtan bejárhattuk. És nehezen tudnék elképzelni ennél jobb helyet egy nyugodt sétára.

Mutatom a képeket is .. izelítőnek ..

Ki korán kel ... a Molnár fogak, hátul a Costila tömb

A Bucsoiu csúcsa ...

Molnár fogak .. reload.

Felfele a Bucsoiu gerincén ...

Háttérben a Scara trapéz alakú csúcsa ... 

Szarvasok völgye ...

Tiganesti (Cigányos?) völgy és tó ... az egyetlen glaciális tó a hegységben.

Retyezát -

Ha a Bucsecs  erőt sugárzó hatalmas tömegével és meredek sziklafalaival nyűgöz le, a Retyezát  bájos tavakkal, hangulatos glaciális völgyeivel vonzza vendégeit.  No meg persze végetérni nem akaró, egymásra dobált kövekkel kirakott gerinceivel. Igen ... így van ... a Lolaia gerincről beszélek elsősorban, de nem ez az egyetlen ilyen útvonal a hegységben ...

Hagyományosan a hátszegi benzinkútnál állt össze a teljes csapat. A Carnictelep parkolójában újra kávéval és fenyőszörppel kínál a házigazda. Van ami soha nem változik ... Mint mindig,  mi visszautasítjuk, hogy majd ha leértünk biztosan kihasználjuk a lehetőséget. Ez már rutin.

Ezúttal a Pietrele ház a cél, túráink bázisa.  Régen nem aludtam már náluk, kíváncsi voltam a változásokra. Persze ha jó a csapat akkor nem olyan fontosak a körülmények. Eszembe jutnak olyan alkalmak amikor az időjárás, vagy a túl mély, lavinaveszélyes hó nem engedett túrázni és anélkül is végigszórakoztuk a napokat, és egy percig sem bántuk hogy kimozdultunk otthonról.

Ezúttal sem volt másként ... vagyis másképp volt, mert túráztunk is nagyokat. Bemelegítésként első nap csak a Stanisoarei (Esztenácska) völgy azonos nevet viselő taváig sétáltunk fel. Másnap a Retyezát csúcsra tervezett túrát hosszabbítottuk  meg, felmásztunk a Bucura I csúcsára, leereszkedtünk a Bucura katlanba is, végigsétáltunk a tavak mellett, majd a Pietrele völgyön ereszkedtünk vissza a házig.  Korábbi, júniusi túrámhoz viszonyítva nagyot változott a völgyek világa. A júniusi esős időjárás jobbra fordult, az akkor vizes ösvényeken mostanra már szárazon lehetett végigmenni.  Igaz a virágzások pompája is jelentősen megfakult.

A Gales tó katlana csak rövid időre engedett betekintést, majd féltékenyen elbújt a ködbe. Záróakkordként a túra utolsó reggelén az eső ellenére is elindultunk áfonyáért és jutalmul a gyümölcsök mellé napsütést is kaptunk pompás panorámával.

Visszaérve az autókhoz ismét engedtünk a jól bevált rutinnak, és mint mindig, elfogadtuk a kávét meg a fenyőszörpöt. Van ami soha nem változik ...

Mint mindig ... a vajdahunyadi várnál kezdünk ...
...ezúttal olyan korán hogy csak mi meg egy fekete macska voltunk ...

A Stanisoara (Esztenácska) tó

... ez is ...

...meg ez is. Háttérben a Loláia csúcs

Az Iker tó a turistáknak tiltott Dobrun völgyében

A lánytavak .. jobbról balra: Florica, Viorica, Ana és Lia

A Kapu tó és a benne tükröződő Judele csúcs és Slaveiu gerinc

A Gales völgyén található Fenyők közti tó

Gales völgy