Túrasorozat sűrítmény ... 2. rész

Még emlékeztek hogyan fejeztem be az előző bejegyzést? ... hogy folytatása következik ...

Nos . .ím a folytatás ...

Magura

Akárhányszor a Feketehalom fölött magasodó Magura szóba került azt mondogattam hogy nyugdíjaskoromra hagyom. Persze az ember nem lehet biztos abban hogy megéri a nyugdíjat ... Arra már felemelik a nyugdíjkorhatárt 70 évre és hát ki tudja lesz-e annyi pénzem hogy bár elvonatozzak odáig :). hacsak a bevándorlók - hogy a friss hírekhez igazodjak - vissza nem billentik a dolgozók / nyugdíjasok mérlegét egy egészséges szintre ...

No .. tehát biztos ami biztos, mivel már amúgyis a közelben voltunk, gondoltunk egyet és délutáni program gyanánt nekifutottunk a hegynek. Aztán hirtelen le is lassultunk mert a kiszemelt túraösvény eltűnt a fakitermeléstől hátramaradt sártenger alatt.  A bozótos oldalakon egyensúlyozgatva, majd a nehezen követhető jelzések után kutatva a sziklás meredélyen jutottunk fel végre a tetőre. Kilátás hiányában sokat nem időztünk, csak a napsütötte bozótos alatt megbúvó szamócák tartottak vissza kis időre. Hogy ez hogy kerülte el az előttünk idelátogató turisták figyelmét azt nem tudom ...

Lefele aztán a  klasszikus, gerinc alatt kígyózó ösvényen ereszkedtünk kényelmesen. Kilátást csak az erdőirtások biztosították ... lehet ezért vágják a fákat? :).  Hogy a kedves turista élvezze a folyamatos panorámát ?

Feketehalom a Maguráról ...

Háttérben a Királykő látható ... előtérben meg a tarvágás ...

Bucsecs

Újabb felmérő túra a Székely Árpi könyvéhez. Ezúttal is Törcsvár a kiindulópont, a Batrana nyergen át, le a Doamnele völgy vízesései mentén, majd fel az Obarsiei völgy vízesései mentén, majd a Gutanu hátán vissza a nyeregbe, és így tovább ... jó kis körtúra ...

Fotóztunk mindent ami útunkba került, még a rhododendron kései virágzását is elkaptuk (julius közepe).

A Batrana (Öregasszony) nyeregből ...

A Doamnele (Hölgyek) völgy egyik vízesése ...

Pocsolya disznókkal ... háttérben a Doamnele völgy alsó szakasza ..

Obarsiei (Forrás) völgy ... 

.. és vízesés.

Juliusi rhododendron (havasszépe) .. háttérben jobbra a Gutanu gyephavas ...
... balra a mészkőszirtekkel tarkított Scara csúcs. 

Holbav

Szolnokról hazalátogató fotós barátom noszogatására "ugrottunk" fel pár óra erejéig Holbav csodálatos világába. A már ismert gerincen sétáltunk végig, megálltunk a kiszemelt tetőn, és vártunk a fényekre ...

Szerencsére a kaszálókon gyújtott tarlóégetés füstje lent ragadt a völgyfenéken, amolyan kora reggeli pára hangulatát keltve. Ott rohangáltunk egymást kerülgetve, kifogni azokat a pillanatnyi fényeket amelyekkel a nem túlságosan látványos naplemente megajándékozott ...

Tanyavilág ... háttérben a Magura ...

... a veteményes ...

Magashegységek szorításában .. háttérben a Bucsecs ...

... és a Királykő.

Királykő

Úgy adódott hogy két külön társasággal túráztam, mindenki a Királykő hegységet célozta meg, így két egymást követő napon is meglátogathattam fehéren csillogó szirtjeit.  Nem panaszkodtam ...

Ám valahogy a fotóskedvem sem volt a megszokott, csak igen ritkán vettem elő a gépet. Bevallom, újabban tapasztalok magamon egy visszaesést az általában lelkes hozzáállásomon. Többnapos túrán előfordul hogy már második nap végétől elő sem veszem a gépet. Kicsit megijeszt, mi lesz ha egészen elmegy a kedvem? Egyelőre úgy érzem hogy a már sokszor bejárt útvonalak alatt marad a gép a zsákban, ellenben különleges körülmények között újra elkap a hév. És itt nemcsak a tájfotósok által közkedvelt napkelte és napnyugtára gondolok mint különleges körülmény, hanem eső, eső utáni hangulat, vagy bármi ami eltér a megszokottól. Ez végülis jó .. nemde? Eszerint most már nemcsak tudom, hanem érzem is azt amit a nagyok annyit hangoztatnak, vagyis hogy érdemleges természetfotók többnyire különleges pillanatokban születnek, és magára valamit is adó természetfotós elő sem veszi a gépet napközben. És így visszatekintve a fotóarhívumra .. igazán érezhető különbség van azon fotók között amelyek normál túrázás alatt, illetve túrafotók alatt készültek. Egy dolog amikor menetközbe próbálod lefotózni azt ami éppen előtted van, vagy rákészülsz egy fotózásra, kiszemeled a helyszínt, megkeresed a legjobb perspektívát, bevárod a legjobb fényeket vagy a szokatlan pillanatokat ... eh, asszem már írtam erről, de hát nem könnyű határozottan elkülöníteni a két tevékenységet.

Visszatérve a Királykőn készített fotókra ... 

A Nagy Kőfolyás a déli gerincről

A Lándzsa csúcs és a Zárt tisztás

A Kiskirálykőről ...

Nos nem akarok visszaélni türelmetekkel ... megszakítom itt és most ... következő alkalomra halasztom egy újabb Bucsecs, illetve egy Retyezát túra fotóanyagát ... viszlát legközelebb!