Már régóta szeretném közzétenni azon hazai túráimat amelyeket valamilyen szempontból arra érdemesnek találtam. Legfontosabb persze egy jobban sikerült fotósorozat (hiszen itt ez a vezérfonal ) , de lehet túra amelyről valamiért kedves emlékeket őrzök, szivesen gondolok vissza rá, stb. És ha a régebbi külföldi hegyekben tett látogatásaimat beraktam mint „Túranapló” sorozat, akkor ennek is kellene találjak egy sorozatcimet ... hmmm ... volt a napokban egy ötletem .. de hát ha nem jegyeztem le .. és most itt állok, aggodalmaskodva romló memóriám miatt ... de sebaj .. holnapra már ezt is elfelejtem .
Szóval volt 2006 januárjában egy gyönyörűszép túránk a Csukás hegységbe, a mai napig szivesen nézegetem akkor készitett fotóimat. Minden együtt volt ami egy feledhetetlen túra kelléke, jó barátok és egyben stabil túratársak (húúú .. hogy szétszórta az élet a csapatot röpke 3 év alatt) kedvező időjárás, lelkesedés ...
Már látszanak a hosszú gerinc északkeleti végén pompázó havas csúcsok, erővel és lelkesedéssel biztatva a csapatot a hótaposásra. Hátrahagyva a mindennapokat, egy teljesen más küzdelemnek adjuk át magunkat ... feljutni a jég és a csend világába, egy teljesen más világba ahol csak a barátok és tájban lévő beteljesedés a cél.
A távolban ellátni a Fogarasi havasokig, a Bucegi, a Kiralykő meg előttünk hevernek. Csodálatos kilátás. A hóval bevakolt fenyők és sziklatornyok kitűnő téma a fotósnak, a hosszan elnyúló gerincen egy pillanatra sem fásultunk bele a gyaloglásba.
A hegység mesebeli sziklaalakzatai megelevenedni látszanak, Góliátok és vasorrú bábák közt haladva egyre fennebb, addig amig már tovább nem lehet, kis időre elfoglalva a királyok trónját, hogy aztán alázatosan adjuk át helyünket az uralkodó szélnek.
Kellemes fáradsággal bandukolunk le a csúcsról ... a viccelődés és hangos nevetések elhalkultak ... de maradt az örök emlék és a szorosabbra fűzött barátság.
