Túrasorozat sűrítmény - 6. rész

Az ablakomból nézem a hófödte Háromszéki havasok és Bodoki havasok gerincét. Az újévben nem jutottam hegynek közelében sem, valami mindig közbeszólt ... 

Egyetlen előnye azonban mégis van a kialakult helyzetnek. Megírom az elmaradt decemberi túrákat, és közzéteszem. Persze, minden ígéretem ellenére, sűrítményként tálalom, ahogy azt már megszoktátok. Időrendi sorrendben:

Királykő - Cioranga párkány

A főgerinc irányából soha nem sikerült rátalálni a helyes irányra. Én eddig minden alkalommal lentről felfele jártam a párkányon, és hát biztosan a megérkezés öröme elfeledtette azt hogy alaposabban megnézzük hogy pontosan hol is jutottunk ki. No meg épp eléggé régen is volt az már.

A nyáron olvastam hogy átalakították jelzéssel is ellátott hivatalos turistaösvénnyé. Többek véleményét osztom amikor azt mondom hogy egy lépéssel azért túllépi a turistaút jelleget. De hát nem vitatom, ezen a hegyen nem könnyű új turistaútat kiépíteni ha már bővíteni szeretnék a hálózatot. A nyugati oldalon meg főként nem ...

Gondoltuk megnézzük mi is, de addig halogattuk hogy végül az első téli havazások után indultunk neki. Persze így a nyári turistacsoportok szempontjai szerint már nem lehet értékelni a túraösvényt. Ám télen tényleg csak az próbálkozzon itt akinek nem idegen a jégcsákányok, mászóvasak használata, sőt némi kötéltechnika sem árt.

Mindaddig segítenek tájékozódni a jelzések míg nem annyira fontos, hiszen az erdőben logikus az ösvény vonala. Ám amikor tényleg kellene akkor nincs, hiszen feljebb már csak a hó takarta sziklákra festhették őket. A folyamatos lavinák miatt a Bucsecs vagy Fogaras megszokott vasoszlopai nem bírnák ki az első telet sem. Igazából nincs komoly akadály az erdőhatárig (persze ha nem méteres a hó), meg hát fölötte is a párkány többnyire kényelmes, ámbár volt egy-két szakasz ahol ráfért volna egy kis biztosítás is. (lehet hogy ott vannak a láncok, de télen azok hó/jég alatt vannak). A nehezebb része viszont a párkány után jön, ahol az ösvény éles gerincéleken, vagy azok oldalán harántolva vezet vissza a párkány fölötti falak tetejére, majd ki a csúcsra (Hegyes csúcs - vf Ascutit (ro). És télen sincs jobb megoldás. Ráadásul itt ha elbaltáztad a dolgokat akkor igencsak szomorú lehet a vége. 

... a párkányról ...

Visszanézve jöttünk rá hogy utolsó kisérletünk (ugyancsak télen volt) hogy fentről ereszkedjünk rá a párkányra miért fulladt kudarcba. Mert meg sem fordult a fejünkben hogy az éles és kitett gerincen kezdjünk ereszkedni, hanem a gerinc mögötti tágas völgyben (Cioranga Mare) kerestük a kiutat. Nos, legalább ezentúl már jelzőtábla fog segíteni.

Minden igyekezetünk ellenére is naplemente előtt kb egy órával értünk ki a Hegyes csúcsra. Lefele - terv szerint - a nyugati oldal egy másik völgyén akartunk ereszkedni (Padina Popii -  jelzett túraösvény). A naplemente tehát a főgerincen talált, majd egészen a Diana tornyok fölötti kis nyeregig kísért. Felejthetetlen élmény volt. 

Háttérben jobbra a Bucsecs

A Rucar-Bran szoros mögött a háttérben a Leaota hegység látszik

A Kiskirálykő mögött bj:Keresztényhavas, Nagykőhavas, Csukás, Némethavas

A Feketehegy (Magura Codlea) süvege 

A Diana tonyok utolsó napsütötte pillanatai

Tudjátok hogy én általában vadászom a napnyugtákat/napkeltéket ... de ez a színkavalkád elképesztő volt, olyan amit évente egyszer fogsz ki. Persze, mutatok róla pár képet, de biztosíthatlak hogy nyomában sem ér a valóságnak. Azt a döbbent ámulatot amit akkor rólunk leolvashattál, lehetetlen visszahozni fotóról. Ezért kell elmenni, végigcsinálni, és átélni az egészet. Mert az életben nem fogod többé elfelejteni ...

Bucsecs - Costila szakadékvölgy

Aki járt a Bucsecs szakadékvölgyeiben az tudja. Ezek téli mászásánál minden a hó minőségétől függ. Vagy ott gyúrod a mély, délre már nedves havat és reméled hogy nem kapsz fentről egy vagonnal a nyakadba, vagy túl kevés a hó, és úgy is kínlódás az egész mert ahol könnyű a terep ott minduntalan becsúszik a lábad olyan mélyedésekbe amit csak annyi hó takar hogy minden lépésed meglepetés legyen. Ahol meg meredek, ott a vasakkal kapirgálod a sziklákat és csak nehezen találsz olyan kis jégfoltot amiben a jégcsákányod mégis tart annyit hogy sűrűn imádkozva feljebb evickélj pár métert. És persze sorolhatnám ...

Ámde van egy olyan állapota a hónak amit a szakirodalom firn-ként emleget, és benne van minden hegymászó reggeli imájában. Ideális állapota a hónak, stabil, a vasszerszámok úgy állnak benne hogy már kihúzni sem könnyű, gyors mozgást, pontos mozdulatokat biztosít, nem kell energiaveszteséges mozdulatokkal küszködni, nincs szükség időigényes, komplikált biztosításokra, vagy gyors és biztonságos stand alakítható ki. Egyszóval minden téli/tavaszi mászás ideális feltétele. És pontosan ez várt minket is ...

Már régen voltam itt fel. Őszintén nem emlékeztem hogy ennyire meredek. Már az első száz méter után a mászóvasak első fogaira kellett hagyatkozni, és gyakorlatilag alig akadt pár lazításra alkalmas hely fel végig. Szinte szótlanul haladtunk, mindenki a maga kötélrészére figyelve, ha túl lazán hagyod a kicsúszó társ túl nagyot ránt rajtam, ha feszes a kötél akkor meg túl hirtelen a rántás és nincs idő reagálni. Előttem az egyre meredekebb hófal unalmas textúrája, felnézve a túratársak egyre inkább közvetlen a fejem fölé kerülnek, akár egy sziklafalon, lenézve meg egyre mélyül az az űr amit annyira szeretünk, a tátongó mélység amely mindig lenyűgöz, de amelybe belezuhanni nem szeretnénk. A lépések-csákánycsapások ritmikus rutinja eltompítja a figyelmünket, és belemászunk a völgy egyik mellékágába amely végül beleveszik a kietlen sziklafalakba. Szerencse nem okoz gondot kimászni belőle, és egy haránt vissza is vezet a völgy főágába.

Aztán váltunk, ezúttal én megyek előre, és jöhetnek az újabb százméterek. Még csak nem is fotóztunk. Nem is mertem elővenni a gépet. Bármi is elesik ami nincsen hozzádkötve, attól örökre elbúcsúzhatsz. Csak a nagy párkány fölötti, lankásabb részen kockáztattam meg, és készítettem végre egyetlen képet. Fáradtan roskadtunk le a tetőn.

A Costila szakadékvölgy felső szakasza, a párkány fölötti kivezető folyosó

A Fehér völgy felső bejárata .. háttérben a Costila tömbje

Lefele a közeli Fehér völgyön ereszkedtünk, és én életemben nem találtam még annyira firnesedett havat a völgyfenéken. Gyakorlatilag lemásztuk a völgy helyenként még csak kevés hóval takart sziklaküszöbjeit és a korai est utolsó fényében érkeztünk a tisztásra (La Verdeata), ahonnan már csak szűk óra az erdőn át a városszélen hagyott autó. 

Csukás hegység - Ördögújjak, Teszla tisztás

Végre! Számtalan alkalommal elhatároztam már hogy következőkor az Ördögújjak felől mászok fel a csúcsra. És most megvolt. Sőt mi több .. a Teszla tisztás is, a Csukás számomra ismeretlen terepei közül az egyik. És ennyi év után is hány olyan túralehetőség van a Csukásban ahol még nem jártam? Hát azért van ... és a csukás egy kis hegység.

A csak pár nappal korábbi Bucsecs túra tapasztalatai alapján felkészülve jégcsákányt, mászóvasakat is vittünk. Arra vártam hogy továbbra sem lesz hó az erdőben, azon felül meg a szél miatt is kijegesedett hegyoldal vár majd.

Bodzaforduló után már a dombok is havasak voltak. A Dalghiu-völgyben hagyott autó környéke már szabályos téli táj volt, és ahogy haladtunk felfele a Csukás nyereg fele egyre mélyült a hó. Az előrejelzések jó időt ígértek, a korai órákban még ki is tartott, de az erdőhatár fölött lassan bevonta a tájat a felhő. Az erdőhatáron beöltöztünk, és erős szélben indultunk fel a széles gerincen a csúcs feltételezett irányába. Az Ördögújjak még látszottak, aztán csapatunkat elnyelte a köd. Fotózás vagy a táj szépsége miatt nem kellett időt vesztegetni, hamarosan fenn is voltunk a csúcson ahonnan szabályszerűen lefújt a szél. Csak a csúcstömb alatti szélárnyékban álltunk meg egy gyors kajaszünetre.

Az Ördögújjak

Háttérben a Szilon havas (Siriu) és a Tatár havas gerincei fehérlenek

A Teszla napsütötte süvege ... alatta a Teszla tisztás

A Bratocea nyeregből a teszla irányába fordultunk és hamarosan el is veszítettünk a helyes - és feltehetőleg kényelmes - jelzett utat. A hó itt méteres mély volt, a legkönnyebb lehetőséget választva a völgyfenéken csúsztunk egyre lejjebb, majd a Teszla nyereg előtt mégis kimásztunk a gerincen vezető jelzett ösvényre. Innen csak rövid séta a Teszla tisztás, ahol még életemben nem jártam. A naplemente fényei bearanyozták a hegyoldalt, és ha a csúcs mindvégig felhőben maradt is, igazi élményben lehetett részünk. A Csukás impozáns nyugati sziklavilága lenyűgözött, hihetetlen erőt sugároz ebből az irányból szemlélve. Állítom, innen látható a Csukás legszebb, legmagasztosabb panorámája ...