Még mielőtt a tél fehérsége elzavarná az elmúlóban
lévő őszi színeket, pár gondolattal fűszerezve megosztom veletek néhány
sikeresebbnek tetsző fotómat.
Kissé furcsán alakultak idén az
őszi színek. Hiszen amikor már igazán csúcspontjára ért volna a színorgia,
beköszöntött párnapos havazás és fagy, ami hirtelen odavágta a fotózni vágyódó,
de erőteljesebb színekre várakozó fotósokat. Viszont azután egy újabb
kiteljesedés következett, ami a figyelmeztetés után rövid engédékenységre
késztette a természetet, és megadta a lehetőséget azoknak akik már lemondtak az
idei őszi szezonról. Ide tartozom én is …
és még a második esélyt is csak nehezen sikerült hasznosítani.
Meg hát egyre inkább előtör egy
másik probléma is, amivel már régóta küszködöm, de végleges megoldást nemigen
találok rá. Röviden arról van szó, hogy a hegyvidéki túrázások alkalmával
(elsősorban) de sokszor a fotótúrák alkalmával is (ami már veszélyes) ...
teljesen megfeledkezem a fotózás tehnikai dolgairól. Vajon miért nem figyelek a
tehnikai beállításokra, és csak utólag látom hogy hogyan kellett volna terepen a helyes beállításokat elvégezni?
Miért maradok “primitiv” ott kint
a természetben?
Felülkerekedik bennem az
egyszerűséget, a tájat csodáló ősember? Ha fotózok, miért mellékelem a tehnikai
beállításokat és csak az érzelmi tendenciáknak engedelmeskedve az úgynevezett “művészies”
megközelítést választom? Pontosabban
miért csak a színek és az elemek elrendezése, illetve a fények és a kompozició
az elsődleges ?
Egyszerűen elfelejtem hogy ezt
támogatni kellene tehnikai alapokkal! Miért ? Persze előre beállítok pár
alapdolgot, de aztán képes vagyok órákig fotózni mindenféle változtatás nélkül.
Azt hiszem az új és ismeretlen
táj, vagy a réginek megannyi új arca vonz, arra figyelek, arra koncentrálok. És
mindezt tudatalattim teszi, mert ha ráirányítom is magam pár expozíció erejéig
hogy átgondoljam a pillanatnyi kép lehetséges tehnikai beállításait, ez hamar
elenyészik …
Tényleg képtelen vagyok ezen
átlépni? Vajon egyedül vagyok ezzel a problémával? Kérdések ... amelyekre a válaszok csak újabb kérdéseket szülnek.
No ... mindent félretéve ... had mutassam
a fotókat ... ezúttal a Bodok és Nemere hegységek terítéken …
 |
| Felsőháromszéki medence - Esztelnek közelében |
 |
| Csángótelep |
 |
| Csángótelep |
 |
| A Nagy Sándor csúcson ... |
 |
| ... meg a csúcs alatti fenyvesben |
 |
| Bodoki hegyek .. |
 |
| ... és végül az elmaradhatatlan Perkő. |
2 megjegyzés:
Hát én sajnos nem igazán értek a fotózáshoz, és nem is tudom, mennyire csak egy kattintás a dolog, vagy mennyi munka van ezeken a képeken kattintás előtt/után. Mindenesetre úgy tűnik, mintha az ember besétálna a tájba, érezné az illatokat, hallaná a szellőt, sőt néha hunyorítana a napsütéstől.
És hát végre valaki a mi tájanikról is készít ilyen minőségű képeket, nemcsak a Geographic egzotikus fotóit bámulhatjuk.
Múltkorjában voltam a Bodoki tetőn, találkoztam egy fölöttéb dühös viperával, de sajnos egy használható fotót sem tudtam róla készíteni. Hát ilyenkor azért bánom, hogy nem tudok fotózni.
Mindenesetre csak így tovább és persze minél több képet, mert nézni is egy élmény, csakúgy, mint elmenni.
Nagyon köszönöm .. örülök hogy tetszenek a képek, és hát csak ígérni tudom hogy ezután is igyekezni fogok :)
Megjegyzés küldése