Transalpina és miegymás

Már tavalytól hallom mindenkitől: még nem voltál a Transalpinán? Jujj ... olyaaan széép!  Na jó .. határoztam el az idén .. ha fene fenét eszik, akkor is elmegyek és megnézem magamnak. Lassan kezdtem szégyenkezni, hogy már az egész ország átjárt, nekem meg sehol semmi. Sanda szemekkel nézett rám mindeki, hogy éppen én nem ismerem? – hát milyen hegyikecske vagyok én ?

Egy szó mint száz .. baráti kört begyűjteni, autós túraterv kihírdetve! Végére 3 autónyi vállalkozó .. ebből 2 autó követi az eredeti tervet, 1 elmegy Transzfogaras felé. Az igaz hogy a két, déli kárpátokat átszelő útat összehasonlítani úgy lehet a legjobban ha egycsapásra átméssz mindkettőn. No de mi már jártunk jónéhányszor a Transzfogarason - lassan már magától is feltalálna az autó – így mi nyomultunk egyenest a Transalpina déli bejárata felé, merthogy sokak szerint onnan érdemesebb.

1 nap.

Persze a program az nem ennyire száraz. Első megállónk az Olt völgyében található Cozia kolostor. Eddig soha nem álltunk meg hogy megnézzük .. ezután sem fogunk J. Építészeti szempontból nem rossz, de zsúfolt és szemetes ... kiskereskedők árulják mindenféle portékájukat .. amolyan piaci zsibvásáros hangulatu. Ismert és vallási szempontból fontos hely .. de mivel ilyen szempontok engem nem vezérelnek, felejthető élmény maradt. Természeti környezete viszont megérdemli a figyelmet, akkor is ha az Olt gátjai némileg eltorzítják. A sziklás Cozia hegység látványos .. majd egyszer ellátogatok ide.

Második célpont a Horezu kolostor (Unesco világörökség). Mondhatni ég és föld az előbbihez viszonyitva. Arhitektúra ugyanaz, igaz nagyobbak a méretek, viszont egy csendes, eldugott helyen fekszik, hangulata megfelel egy kolostornak, tiszta környék, bówliárusok alig, és elsősorban nincs tömeg. Nekem tetszett .. egyébb dolgom sem volt mint felrakni a polárszűrőt a gépre és megtalálni a legjobb perspektívát.

Horezu kolostor

Harmadik célpontunk a Baia de Fier mellett található Muierii barlang. Hát .. megnéztük ezt is .. senki nem volt túlságosan elragadtatva tőle .. nagyon régóta látogatható (60-as évektől - az ország első kivilágított barlangja), és ez meg is látszik rajta. A nagyobb cseppkőformációk megúszták a turisták rombolását, de általában észrevehető az ember keze nyoma. Igaz hogy a 4 szintes galériarendszerből csak a legfelső látogatható. A vezető kíméletlen gyors tempóba terelgeti a tömeget (kb 75-80 fő volt bent egyszerre), és szinte kétlábbal rúgnak ki a kijáraton. Azért sikerült hátramaradva pár használható fotót készíteni, annak ellenére hogy a csoport áthaladta után lekapcsolják az előző szakasz világítását. Ha lemaradsz, dekkolhatsz a sötétbe a következő csoport érkezéséig. Feltéve ha nem az aznapi utolsó csoportban voltál J.

Beletelt kis időbe amire kiszedtem azokat a rusnya kábeleket ...

Novaci-on szálltunk meg éjszakára .. de lefekvés előtt még eljutottunk Targu Jiu-ra megnézni a híres Brancusi alkotásokat. Legalábbis a szabadtérieket. Hát ezt is egyszer nézi meg az ember .. rájön hogy igazából ugyanazon ötlet alapján készült .. de végülis egy látogatást megérdemel. Viszont fotósként többet lehet látni benne .. és az esti megvilágítás miatt akár egy kis művészkedés is elkaphat. Nekem csak ezek sikerültek:

Agyszülemény .. mert szerintem a hallgatás asztala jobban nézne ki a Páring hegység főgerincén ...

2 nap.

Transalpina .. no haddlám. A Páring hegység amúgy is fehér folt az én térképemen, legalább látok belőle valamit ezúttal. Új aszfaltréteg .. a sebességnek csak a meredek emelkedő és a motor ereje szab határt. M. Andris 200 lóerős Audija rá sem hederít a kapaszkodóra .. ámde a kijelzőn megjelenő 17 literes átlagfogyasztás visszafogja a szerény turistát a vagánykodástól J. Az viszont tény hogy déli oldalról megközelítve érdemesebb a panoráma, főként ha figyelembe vesszük a napfelkelte irányát. Mert északról átverekedve a hosszú (kb 150km) kapaszkodót és az délutáni, árnyékos délkeleti oldal késői ereszkedése nem is lehet annyira fotogén. Mozgásigényünket egy – az út fölé tornyosuló – csúcsmászással elégítjük ki (Papusa  - 2135m). Aztán hosszan haladunk az alpinzónát átszelő aszfaltcsíkon. És még másook is, nagyon sokan rajtunk kivül. Divatos úticél .. tehát ezúttal mi is igencsak divatosak vagyunk.  Beérve a túloldalon az erdő közé, már csak az Oasa tó és az éhség kényszeríthet rövidebb megállásra. Kissé beárnyékolja felhőtlen fotózásomat amint észreveszem hogy az esti művészkedésről 800-as ISO-n felejtett beállítással lőttem végig a Transalpinát .. és most már csak a Photoshop mentheti meg némileg a készletet. Így utólag bevallom ..nem sok sikerrel.

A Transalpina a Papusa csúcsról  - odalent Ranca üdülőtelep

Háttérben a Páring főgerince

Második célpont a Szebes melletti Vörös szakadék (Rapa Rosie). Előtte azért teszünk rövid sétát a városban, kajaszünet .. megnézzük a helyes útirányt a szakadék felé . . aztán kiderül hogy az utat szépen átvágja az épülő autópálya, és kénytelenek vagyunk az amúgy is rázós út helyett egy még rázósabb kerülőre. No de megéri .. távolról nem mutatja ki a foga fehérjét, de alá érve szokatlan látvány terül az ember szeme elé. Látványos tornyok .. a világos homokszíntől a mélyvörösig játszó színekben pompázva. Elképzelem ugyanezt naplementében (fekvése pontosan nyugati oldal), micsoda pazar színjáték lehet az. Remélem a fotók visszaadják némileg az élményt ..

Persze annyira eltelt az idő hogy a program maradék részét lehetetlen volt teljesíteni. A Nagyszeben – Segesvár útvonal mentén található szász várakat szerettük volna megnézni. Slimnic (Szelindek) várát a nap utolsó sugaraival értük el, Biertan (Berethalom) várát illetve Viscri (Szászfehéregyháza) erődtemplomát már a következő kiruccanásra halasztottuk .. és hát be kell vallani hogy már az autózásból is elég volt. Viszont már régen nem szerveztünk ilyen kiruccanást .. és újra felpezsdült bennünk az „ismerjük meg szép hazánkat” kirándulások lángja. Természetesen máris megvan a következő terv ...