A kiadós ünnepi ebédet kihagyva vállalom be idei első bicajtúrámat, azzal a biztos tudattal hogy pár napig utána hasznavehetetlen leszek. És most dupla kispárnával a hátsóm alatt próbálok legalább 2-3 olyan fotót találni amelyeket nem kell saját fejemhez vágjak.
Na jó .. röviden elmondom ..
G. Laci terepbicajos erdőjáró barátom hívásának engedve indulunk (összesen négyen) a Nemere hegység egy szakaszát átbicajozni. Éjszaka esett az eső - a sár biztosítva van - de mindenki lelkesen készül. Én is ..
Tekintettel a késői órára vonattal utazunk ki Lemhény-ig, ebből a faluból indul a veresvízi tőzegláp felé vezető út, amely aszfaltból gyorsan vált kavicsos, majd sáros és havas erdei útra. Felfele néha kénytelenek vagyunk tolni a bicajokat, a meredekség és a mély sártenger erősen fékezi a haladást. És néha meg a kifulladás teszi ugyanezt ..
És Laci terve úgy szól hogy nem itt megyünk vissza, hanem felmegyünk a jobboldalt húzódó gerincre, és azon ereszkedünk vissza a faluig ... én azt hittem viccel ... de senki arcán nem láttam mosolyt.
Elérve az út legmagasabban fekvő pontját megkönnyebbülve gurulunk a láp mellett vezető úton .. és innen újra toljuk a bicajokat a gerinc élére. Csak röviden szakítjuk meg utunkat .. bolyongás az erdőbe két szarvas után .. de csak a sárban és hóban megmaradt nyomaikat térképezhetjük fel.
Végre a gerincen .. széles panoráma nyílik a háromszéki medence felé, a környező erdők fölé magasodó legelőket még mindig csillogó hótakaró fedi. Kellemes bicajozás, többször is megállunk virágokat fotózni .. egyre kellemesebb az idő is .. persze ilyenkor már újra lelkesedés tölt el, de egyre keservesebb képet vágok minden nyeregbeszállás után.
Aztán elérjük azt a pontot ahonnan az ösvény meredeken kezd ereszkedni, a fiuk ledübörögnek az oldalon, de nekem nem jut eszembe hogy ilyenkor nem szabad a láncot a külső fogaskeréken hagyni, így szinte azonnal leugrik róla, igencsak kellemetlen helyzetet teremtve a meredek hegyoldalon. Hiba orvosolva, gurulok tovább ... de a fiuk sokkal magabiztosabban ereszkednek, és lassan de biztosan lemaradok. Végül megúsztam komolyabb bukfenc nélkül.
"Indulhatunk?"- kérdik a fiuk odalent amint megérkeztem, és válaszra sem várva rugaszkodnak el .. újra erdei út, egyre hosszabbnak tűnő rövidítések, többször is patakon gázolunk át .. kezd egyre küzdelmesebb lenni megmaradni a nyeregbe, majd a hazafelé tartó aszfaltúton már csak annyi erőm van hogy magamban morgolódva megígérjem a fiuknak hogy belököm őket a sáncba amint utolértem ...
De ezúttal megúszták ..
 |
| Farkasboroszlán |
 |
| Alpesi gőte (ismertetője a vörös színű has - fordítsátok fel !:) ) |
 |
| Kakasmandikó |
 |
| Tavaszi csillagvirág |
 |
| .. és jómagam .. G. Laci jóvoltából :) ..köszi Laci ! |
6 megjegyzés:
s...ed szétment, mi??:-)))))
Szét :) Tudtam előre hogy nem úszom meg, de jobban fájt mint gondoltam. vagy 8 órát ültem nyeregbe ..
Kemény túra lehetett, gratuláció a kitartásért!
A fotók pedig gyönyörűek!
Ha majd leápoltad Magadat, ne feledkezz meg a bringáról sem! :D
Első túrának jó volt mindenkinek. Jók lettek a képek, főleg a virágosak.
...és igaz is, egy kis olaj kell a te bringád láncára is.
Egyszerűen nagyszerű az oldalad! Tegnap találtam rá, és pár óra alatt megnézegettem az összes képet az elejétől a végéig - a leírásokat ennyi idő alatt elolvasni lehetetlen, csak a számomra legérdekesebbeket olvastam végig. A fényképek gyönyörűek, a stílusod pedig igazán szórakoztató! Szerencsés vagy, hogy szinte karnyújtásnyira a lakhelyedtől ennyire szép tájak vannak. Sok hasonló túrát kívánok!
Köszönöm hogy benéztetek !
Pisti: örülök hogy idetaláltál :) Valóban szerencsésnek mondható hogy akár közvetlen környékünk is kielégítheti egy természetjáró szabadságszomját .. üdv a fedélzeten !
Megjegyzés küldése