Az elmúlt hétvége szépen alakult, és én tényleg szeretem a jól alakuló hétvégéket :). Persze házon kívül.
Pénteken bálványosi lejtőkre rajzoltunk új nyomokat, ezen a télen talán utolsó lehetőségünk volt hódeszkázni.
Szombatra fotós kiruccanást terveztem a Kászonok feletti bércekre ... egyedül. Végül négyen vágtunk neki a még mindig térdig érő szűz havaknak. Csak a vadak nyoma törte meg néha a hótakarót ... és hangoskodásunk az erdő csendjét. A kimerült szuszogás mellett elsült néhány nyers vicc, vita az élet dolgairól ... és egy csendesnek tervezett lopakodás egy uráli bagoly után. A lopakodást hamar elszúrtuk .. hogyan is lehetne csendes négy ember lopakodása, akik meg egyébként sem tudják befogni a szájukat? A bagoly elegánsan libbent át egy másik fára, mindig csak akkora távolságra hogy további lopakodásra unszolja a társaságot. Hamarosan le is mondtam a dologról .. csak G. Laci barátomat nem tudta lerázni a termetes madár, sokéves lopakodó tapasztalata (no meg assetudomhányszoros zoom-ja) gyümölcsét láthatjátok az alábbi fotón ..
... Uráli bagoly ..... G. Laci fotója .. |
Íme két-három kép amelyet meg is merek mutatni nektek :)
6 megjegyzés:
Adók én neked nagy szájat :).
Szokás mondani, hogy az optika csodákra képes. :) Gratulálok a barátodnak a baglyos képért! :)
A további fotó csodaszép,különösen az első, fák között megbújó,napos kép tetszik!
Köszönöm hogy benéztetek :).
Dóra igazad van, sajnos jó dolgokat készíteni felszerelés is kell ..
Es megkell latni a "jo dolgokat", ez a legfontosabb
Szia Márton, igen .. azt mondják hogy a fotózáshoz "látni" kell ..
Jó kis délután volt, megérte elmenni.
Köszönöm a dicsérő szavakat.
Megjegyzés küldése